Bár sokan azt gondolják, hogy miután a lekvárhoz meg kell főzni a gyümölcsöt, ezért nem baj, ha egy-két szem nem makulátlan. Sajnos ez nem igaz, mindegyiknek olyannak kell lennie, mintha nyersen fogyasztanánk, különben elronthatja a dzsem ízét.
A lekvárfőzők a héjas gyümölcsök terén két részre bomlanak: vannak, akik szerint muszáj mindent meghámozni,és vannak, akik ezt nem tartják kötelező lépésnek, sőt, héj nélkül nem is igazi a lekvár állaga. Hogy kinek van igaza, az ízlés kérdése, de egy biztos: a héjas gyümölcsöket használat előtt mindig alaposan meg kell mosni: erős folyóvízben mossuk át, és finoman dörzsöljük meg a gyümölcsöt.
A lekvárfőzés fárasztó munka, hiszen nem szabad leállni a kevergetéssel. A masszát mindaddig kell egy fakanállal kutyulni, amíg elég sűrű nem lesz. A kavargatás azért lényeges, mert a sok cukor miatt hamar odaéghet. Nézzük meg, hogy a tűz melyik részen éri a leginkább a lábost és időnkét forgassuk el az edényt.
A cukor, a gyümölcs mellett a lekvár egyik fő összetevője. Ez az, ami összetartja a finom masszát. Sokszor azzal rontják el, hogy nem tesznek bele eleget, ezért a dzsem nem áll össze. A legtöbb recept azt ajánlja, hogy az arány legyen mindig kettő az egyhez, tehát 2 kg tisztított gyümölcshöz 1 adag cukrot kell adni.
A lekvárkészítéskor pontosan be kell tartanunk a főzőidőt! Ha túl kevés ideig melegítjük, akkor a lekvár nem áll össze, ellenkező esetben pedig megsavanyodik. Az elkészítési idő mindig a gyümölcstől és az arányoktól függ, leginkább az állagából tudjuk megállapítani, hogy készen van-e. A massza akkor tökéletes, ha megáll benne a fakanál.
Ha valaki a savanykásabb ízeket szereti, és túl édesnek találja a gyümölcs és cukor együttesét, nyugodtan rakjon hozzá főzéskor citromlevet. Az ízét feldobja, valamint a citromnak magas a pektin tartalma, ezért tökéletesen alkalmas a dzsem sűrítéséhez is.
Miután megtöltöttük lekvárral a befőttesüveget, rázzuk meg kicsit, hogy az üvegből kijöjjön a felesleges levegő. Így még több lekvár fog beleférni, de ami ennél is fontosabb, hogy a csomagolásnál könnyebben keletkezik vákuum, ami ahhoz kell, hogy a lekvár ne penészesedjen meg.
A dunsztolás a lekvárfőzés utolsó lépése, ami hosszabb időt vesz igénybe, de érdemes kivárni. A lekvárosüvegeket tegyük egymás mellé és tekerjük őket vastag takaróba vagy lepedőbe. A forró dzsem lassabban fog kihűlni és az utolsó mikroorganizmusok is elpusztulnak. Két napig is eltarthat, mire fogyasztható hőmérsékletűre hűlnek a dunszt alatt. Ez egy jó teszt is egyben, mert ha ennél hamarabb kihűlnek, akkor az üvegek nincsenek megfelelően lezárva.
Ahogy egyéb krémeknél, szószoknál, úgy a lekvárnál is figyelni kell arra, hogy csak tiszta evőeszközzel nyúljunk bele. Ugyanis, ha morzsa kerül a lekvárba, akkor hamar erjedésnek indul. Ugyanez vonatkozik a nyálra is, ezért ne az üvegből együnk, hanem inkább szedjünk ki.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.