A kakas esete a borral és a nagy perec-korszak

Nosztalgia: paradicsomos cukkini kaprosan

A hét elején lájtosan kezdtünk, mint általában a hétvégi nagy húsevések után mindig. Ezzel a paradicsomos-cukkinis tésztával nyitottunk.

Mondhatnám, hogy a recept nem az enyém, mert nem én találtam ki, de bizony nem így van. Mert igaz, hogy nem az én fejemből pattant ki az ötlet, mégis ez az étel éppannyira az enyém, mint az életem különböző eseményei vagy az emlékeim. Kevés ételről tudom, mikor készítettem először, de erre, minden bizonnyal mindig emlékezni fogok.

Május volt épp, mint most, hol esett, hogy ragyogott a nap, vizsgaidőszak. Én már nem "jártam egyetemre", csak szakdolgozatot írtam. Néhány régi barátommal és néhány új ismerőssel laktam együtt akkoriban. Mindig szerettem a nyári vizsgaidőszakokat: gyönyörű volt az egyetem, virágba borult az egész környék, órára sem kellett járni, szabadok voltunk, mint a madár - csak tanulni ne kellett volna annyit... Ez a május pedig különösen emlékezetes volt számomra. Azokban a napokban (és történetesen épp a konyhában) találkoztam először a férjemmel. Ezért aztán abból az időből szinte mindenre emlékszem. Ennek köszönheti ez a paradicsomos cukkini is a kitüntetett figyelmet.

Valójában nem is én készítettem, én csak kukta voltam.

Egy született konyhaművész művészettörténésszel főzőcskéztünk együtt nem egyszer. Az ő fejéből pattant ki a recept, mikor benézett a hűtőbe, és megállapította, milyen szűkösek a készleteink. Ő azonban sosem ismert lehetetlent, mindig remek ételeket főzött a semmiből is, ha úgy adódott. (Szerintem a kőlevest is ízletesen készítené, ha arra kerülne a sor.) Akkor is épp "úgy adódott": volt egy közepes cukkinink, némi hagymánk és egy kevés sajtunk. És persze, néhány alapholmi, ami önmagában nem étel: paradicsompüré, fűszerek.

Így született meg az ebédünk. Paradicsom, cukkini, sajt: ez még nem különleges. Amitől mégis az lett, hogy az utolsó pillanatban Kata (mert így hívták a mestert) felvetette, hogy mi volna, ha ez esetben a járatlan utat választanánk a jól ismert helyett. Hagyjuk a bazsalikomot, oregánót, kakukkfüvet! Legyünk eredetiek: tegyünk bele kaprot! Bár az ötlet bizarrnak tűnt, én vakon követtem, kétségem sem volt abban, hogy az ötlet megállja a helyét. Nem véletlen, hogy ő a mester: sokat bizonyított már. Persze igaza lett: a kapor igen jó választásnak bizonyult. Aznap (is) remek kis ebédünk lett!

Mi akkor friss kenyérrel és reszelt sajttal ettük, azóta tésztával és kecskesajttal készítem, de a felidézett emlék ugyanaz: egy izgalmas, sorsfordító, illatos május jut róla eszembe mindig.

Hozzávalók:
2 kisebb zsenge cukkini (vagy 1 közepes) kockára vágva
1 gerezd fokhagyma (összezúzva vagy apróra vágva)
kb. 2 evőkanál sűrített paradicsom
1 friss paradicsom felkockázva
olaj, ételízesítő vagy só
kapor
sajt (legjobb juh- vagy kecske)
kifőtt tészta vagy friss kenyér

Elkészítés: A felkockázott cukkinit megszórom ételízesítővel és összekeverem a zúzott fokhagymával, majd kb. 10 percig állni hagyom, hogy egy kevéssé megnedvesedjen. Ezután olajon megpirítom, megszórom kaporral, majd hozzáteszem a sűrített és a friss paradicsomot, s felöntöm egy kevés vízzel. Rövid ideig főzöm, csak annyira, hogy a cukkini ne legyen teljesen puha.
Ha elkészült, azonnal tálalom: kifőtt tésztára halmozom, és kecskesajtot morzsolok a tetejére.

A megunhatatlan kókuszgolyó

Csütörtök estére (átmenetileg) meguntuk az egészséges életmódot, és összedobtunk a fiúkkal egy kókuszgolyót. Szombaton reggel kétségbe estünk, hogy elfogyott a kókuszgolyó. Vasárnap magunkba roskadva nélkülöztük az édességet, és hétfőn nekifogtunk egy dupla adag elkészítéséhez. Mondanom sem kell, hogy ebből egyszerűen nem lehet elég kiadós adagot készíteni mifelénk.

Apa egyik nagy kedvence ez a csemege - mi többiek meg amúgy sem vetünk meg semmi finomságot. Mindig tervezem, hogy teszek el belőle a mélyhűtőbe is, de eddig ez még nem sikerült. A hétfői dupla adagból még van (lévén, hogy kedd reggel van, mikor ezeket a sorokat írom), de már nem is áltatom magam azzal, hogy ebből talán sikerül eltenni valamennyit ínséges időkre...

Hozzávalók:
25 dkg darált keksz
10 dkg vaj
15 dkg porcukor
1 dl tej (én rizstejjel szeretem csinálni, de az eredeti receptben tehéntej van)
1/2 doboz rumaroma
1 evőkanál keserű kakaó
kevés kókuszreszelék a tészába
A töltelékhez:
magozott, lecsurgatott meggy
Valamint:
Kókuszreszelék a forgatáshoz

Elkészítés: a hozzávalókból jól formálható masszát gyúrok, s kis golyókat formázok, melyeknek a közepébe egy-egy jól lecsurgatott meggyet teszek. A golyókat kókuszreszelékbe forgatom.

Felturbózott változat: kókuszdiócskák

Hozzávalók:
25 dkg darált keksz
10 dkg vaj
15 dkg porcukor
1 dl tej (én rizstejjel szeretem csinálni, de az eredeti receptben tehéntej van)
1/2 doboz rumaroma
1 evőkanál keserű kakaó
A tölteléknek:
5 dkg vaj
1 bő evőkanál mandulareszelék (ha nincs otthon reszelt mandula, de van aroma, akkor a mandula helyett is tehetünk diót)
2 evőkanál dióreszelék
2 evőkanál kókuszreszelék
(rizs)tej lazítani a masszán
(2 csepp mandulaaroma)

Elkészítés: Először a tölteléket, vagyis a fehér golyócskákat készítem el, majd rövid időre hűtőbe teszem őket, hogy könnyebben lehessen majd dolgozni velük. Ha megkeményedtek, jöhet a kakaós massza a kis fehér golyócskák köré, majd kókuszba hempergetés, és ismét hűtő.

Flórián nap

Péntek reggel aztán rádöbbentünk, hogy legifjabb családtagunk épp a neve napját ünnepli. A nagyok persze rögtön kiálltak a jó ügy mellett: legyen ünnepség! De még ma. (Mert hát nem igazság, hogy mindenkinek volt, csak Flórisnak ne legyen!!) És legyen süti, torta, finom vacsi, ajándék! Nos, kicsit azért megnyirbáltam a kívánságokat, de: lett finom vacsi és ajándékba babasüti.

A finom vacsi paradicsomos lepény volt. Ez egy nagyon egyszerű és igazán könnyű vacsora. Salátával vagy bármilyen friss zöldséggel is remek. Az eredeti változat bazsalikomos és csak mozzarella és paradicsom van rajta - no meg a fűszerolaj.

De mi nem voltunk most ennyire felkészültek, lévén, hogy aznap reggel találtuk ki az egész ünneplést. Nem volt itthon friss bazsalikom. Volt viszont zeller és spárga (ami tiszta haszon, mert Sebő nem szereti a sült paradicsomot, ez utóbbiakkal viszont semmi problémája).

Az eredeti paradicsomos lepény

Hozzávalók a tésztához:
30 dkg liszt
0,5 dl olívaolaj
1 kávéskanál só
annyi víz, hogy jól gyúrható tésztát kapjunk
élesztő

Elkészítés: Az élesztőt megfuttatom, a hozzávalókat gyorsan összegyúrom, dagasztom, majd meleg helyre állítom.
És neki is fogok a fűszerolaj és a feltétek előkészítéséhez.

A fűszerolaj hozzávalói:
olívaolaj
őrölt bors
kakukkfű
bazsalikom - szárított morzsolva vagy friss aprítva
4 gerezd fokhagyma (aprítva)

Az elkészítés csupán annyi, hogy az olajba szórok minden hozzávalót. Érdemes többet csinálni, mert a hűtőben sokáig eláll, és nagy szolgálatokat tud tenni, ha melegszendvicset, bundáskenyeret készítünk vagy zöldségeket sütünk bármilyen módon (rántva, sörtésztában vagy csak úgy). Csak megkenjük kicsit a tetejüket, és az egyszerű étel egészen különlegessé válik. S bár egy esős vasárnap reggelen a forró citromos teával fogyasztott igazi ős-eredeti bundáskenyérnek párja nincs, más alkalmakkor azért jóleshet egy kis változatosság!

A feltét:
1 csomag mozzarella sajt felszeletelve (helyesebben szétmarcangolva, mert Jamie szerint bűn mozzarellát késsel illetni - és mennyivel egyszerűbb is így!)
friss bazsalikomlevelek
4-5 paradicsom szeletelve

És akkor nézzük, hogyan tovább!

Ha a tészta megkelt, akkor jöhet a nyújtás. (Utálom a nyújtódeszkát takarítani. Nincs is deszkám, szilikon vagy műanyag alátéten nyújtom ki, amit máshogy nem lehet. De úgyse nagy öröm. Folyton tésztás lesz a szivacs, nem tudom rendesen kimosni, dobhatom ki. Ráadásul a liszt fele tuti, hogy a szőnyegen köt ki... Ezért ahol lehet, megspórolom ezt a nyújtódeszka-dolgot.) Általában úgy csinálom, hogy fogom a sütőpapírt, ami majd a tepsi alján lesz, ráteszem a tésztát, és ezen nyújtom a megfelelő méretre.

Mikor ezzel megvagyok, megkenem a tésztát a fűszeres olajjal. S ha ez is megvan, jöhet a feltét! Hivatalosan úgy kell, hogy felváltva rakosgatom le a bazsalikomleveleket és a sajtdarabkákat, s ezek tetejére (!!) jön a paradicsom. Igen. Jól írtam. Alul a sajt, felül a paradicsom. Így a legfinomabb. (Ha nem így készítem, az csak azért van, mert nincs elég paradicsomom - vagy sóher vagyok, és sajnálok a primőr-szezonban 5 friss paradicsomot rááldozni.) Ezután még kicsit megsózom, megborsozom, és mehet a sütőbe!

Még egy információ: a megadott mennyiségből 1 vagy 2 lepény jön ki. Ha egy, akkor puha, kenyér-szerű, magas tésztája lesz (én így szeretem jobban), ha kettő, akkor vékony lesz, mint a pizzatészta. Az enyém most vékony lett, mert csak egy adag tésztát gyúrtam, holott két adagos család vagyunk már egy ideje. Így kénytelen voltam kettévenni, és vékonyabb lepényeket készíteni.

Ez most a kakukkfüves változat lett, de érdemes megpróbálni a bazsalikomosat is, mert azzal az igazi!

Spárgás-zelleres lepény

A fentihez hasonló módon készítettem. Csak annyi volt a trükk, hogy a spárgát tisztítás után megforgattam a fent részletezett fűszerolajban. Sőt a paradicsomok tetejét is megkentem vele kicsit. Próbáljátok ki! Nem, fogjátok megbánni!!!

Ajándék a babának

Az ajándék a babának: süti, amiből ő is ehet! Volt még az előző este készített kókuszgolyóból, s a mi kis ünnepeltünk fixírozta is rendesen, de hát abból sajnos nem adhattunk neki. Olyat kellett kitalálni, ami egy 9 hónapos babának is megfelelő. Ez lett:

Almáspite ízű babasüti

Hozzávalók:
3-4 szelet megszáradt, teljes kiőrlésű kenyér – lereszelve (vagy zsemlemorzsa)
kb. 4 dkg margarin
2 alma héj nélkül, megfőzve
fahéj
barna cukor (kb. 3-4 kiskanálnyi)
szőlő vagy mazsola

Elkészítés: A szőlő ill. mazsola kivételével minden hozzávalót összekeverünk egy masszává.
Golyókat formálunk, közepükbe szőlőt vagy mazsolát teszünk. Nyersen is jó, de sütve igen jó! 140 fokos sütőben kb. fél óráig sütöttem.

Kimondottan finom lett. Bár a babát legjobban a szőlő hozta izgalomba, a nagyobbak is besegítettek, így az egy tepsi sütemény elfogyott, még mielőtt lement volna a nap.

A cékla, a "kokovány" és a nagy perec-korszak

A minap eltettem savanyúságnak céklát. Fel is bontottuk, finom is. De nem fogyott el egyszerre, és nem férek tőle a hűtőben. Pörköltet terveztem, mert ahhoz igen finom az ecetes cékla. Gondoltam, ahhoz el is fogy, s nem kell kerülgetnem végre. Igen ám, de kiderült, hogy nincs itthon édes paprika. Anélkül pedig nem ér semmit az egész. A pörköltes terv ugrott. Márpedig a cékla nem maradhat! Legyen akkor kokovány! Megesszük ahhoz!

Úgy is lett. Elkészült a kokovány, elkészült a "köret", a cékla üvegtálkákban várta, hogy beteljesedjen a sorsa.

A sors pedig, mint tudjuk, kiszámíthatatlan. Kiderült, hogy a cékla túl édes hozzá, mégis inkább az uborka illik mellé... A cékla egyelőre megmenekült.

És hogy mi az a kokovány? Elmagyarázom.

A kokovány a ráérős francia, falusi vörösboros kakas, a Monsieur Coq Au Vin (kok o ven) távoli rokona: a sietős Városi Csirke esete a borral. A francia változatban egy öreg kakas szerepel, aminek a húsát be kell pácolni, és még úgy is sokáig fő a borban, mire megpuhul. A miénkben csirke (mert honnan is vehetnék rágós kakast?) - és pácolni sem kell. Egyesek ezt az eredeti étel lealacsonyításának tekintik. Bizonyára igazuk is van. Csakhogy nekem fogalmam sincs, milyen az eredeti, mert olyat még sosem ettem. Azt viszont állíthatom, hogy ez a városi változat is igen finom. És van erre egy megoldási javaslatom is! Nevezzük másnak, és élvezzük lelkiismeret-furdalás nélkül!

A név adta is magát. Amikor először készítettem ilyen ételt, a fiaim még mindketten 3 év alattiak voltak, és nem tudták kimondani: ''kok o ven''. De azért megpróbálták. Ez lett belőle.

Kokovány

Hozzávalók:
1,5 kg csirkecomb
10 dkg húsos szalonna
2 sárgarépa (feldarabolva)
1 babérlevél
só, feketebors, fehérbors
1 fej hagyma felkockázva
1 gerezd fokhagyma felkockázva
1 petrezselyemgyökér (feldarabolva)
(1 szál zellerszár feldarabolva)
olaj
1 ágacska kakukkfű
1 fél csokor petrezselyemlevél
15 dkg gomba (erdei vagy csiperke)
7,5 dl vörösbor (én csak 4 dl tettem bele)
1 teáskanál liszt
2 evőkanál konyak (akár el is maradhat)

Elkészítés: A felkockázott szalonnát kevés olajon megdinsztelem. A csirkecombokat sózom, borsozom, majd olajon megpirítom. Mikor kissé megpirult már, akkor teszem rá először a hagymákat, majd a többi zöldséget (a gomba és a petrezselyemzöld kivételével), ill. a fűszereket. Két-három percig ezekkel együtt is pirítom, majd felöntöm kb. 1,5 dl vörösborral. Lassú tűzön, fedő alatt, kevés lében főzöm kb. 40 percig (ill. amíg a csirkém meg nem puhul). Közben mindig felöntöm egy kevés borral, ha szükséges.
Mikor elkészült, akkor jön a macera. Ki kell venni a combokat, melegen tartani. A levéből pedig szószt készíteni. Vagyis pépesíteni (vagy csak krumplinyomóval összetörni benne a zöldségeket - attól függően, alszik-e kiskorú a közelben), beletenni a gombát, főzni benne kb. 10 percig, majd liszttel besűríteni, konyakkal lazítani, petrezselyemzölddel megszórni. Et voilá!

Kész a szósz, kész a csirke, lehet tálalni!

Baguette és perec

Valami azért még hibádzott... Ezt az ételt, helyesebben autentikus változatát, a coq au vin-t állítólag friss baguette-tel szokták enni. Én általában árpagyöngyöt főzök mellé, esetleg rizst, ha van itthon igazi friss kovászolt kenyér, akkor azzal esszük. Most azonban nagyot gondoltam. Miért ne ehetnénk baguette-tel? Mindjárt elsőre be is ugrott a válasz: mert nincs itthon. Aztán megint jött a kísértés: na de miért ne ehetnénk baguette-tel??

Sosem sütöttem még, de hát ez nem lehet akadály! Van recept, van idő, van alkalom. Még segítség is volt. A fiacsok vállalkoztak is mindjárt, hogy bekeverik nekem a tésztát. Én kimértem a hozzávalókat: lisztet, élesztőt, sót a tálba, vizet a mércikébe. Kele kapott egy fakanalat, Sebő adagolta apránként a vizet. Míg feltettem a kokoványt, azalatt bekeverték nekem a tésztát. Már csak dagasztani kellett. Mire minden macerával megvoltam a csirke körül, addigra kisültek a baguette-ek is.

Hát, nem biztos, hogy ránézésre bárki megmondta volna, hogy ezek baguette-ek, de ízre remek volt!! Azt hiszem, a recepttel sincs baj, csupán az a tojásos rész nem tetszik benne. Valahogy az az érzésem, hogy az nem kell rá. Most mindenesetre a recept szerint készítettem, de legközelebb a tojás elmarad. Mert lesz legközelebb, az biztos!

Annál is inkább, mivel ennek a tésztának a maradékából készítettem a perecet is. Ami - ha lehet - még jobb lett, mint a kenyér.

Hozzávalók 4 rúdhoz:
75 dkg fehér liszt
3 csapott teáskanál só
2,5 dkg élesztő
5 dl víz
1 felvert tojás a baguette-ek megkenéséhez

Elkészítés: Az élesztőt felfuttatom, majd összegyúrom a többi hozzávalóval (kivéve a tojással), dagasztom, míg hólyagos nem lesz, majd lefedve kb. 3/4 órán át kelni hagyom. Ekkor jól átgyúrom, és 4 felé osztom. 4 rudacskát formázok belőle, sütőpapírral bélelt tepsire rakom, megkenem a tojással, beirdalom. A sütőbe egy kislábasban vizet teszek, majd 200-220 fokra melegítem elő. Beteszem a baguette-eket, s kb. 35 percig sütöm. (Nekem 10 perc után alufóliát kellett tennem a kenyérkék tetejére, mert féltem, hogy megég rajtuk a tojás.)

Csak 3 rúd baguette fért a tepsimre, innen jött az ötlet, hogy a maradékból legyen perec. 3 felé vettem, hosszú hurkát formáztam belőlük, majd perec-formába hajtottam. Ugyanúgy sütöttem, mint a baguette-et, de csak 15 percig. Ennek a tetejét már nem kentem meg tojással, csupán rizstejjel, hogy a baba is ehesse.

Ette is!! De hogy...! Azt hiszem, ezzel a mostani kokovánnyal új időszámítás kezdődött az életünkben: a nagy perec-korszak.