Pogácsát a babának, házicsokit anyának!

Egész héten esett. Megint. Ráadásul jóval kellemetlenebbül, mint az előzőn: esőkabátban, kesztyűben kutyagoltunk, s nem egyszer el akart fújni minket a szél. Úgyhogy nálunk még nem a grillezett virsli és a citromos-málnás joghurttorta volt a nyerő, hanem a sütőben sült fasírt, a tökös pogácsa és a házicsoki. (Részletek lejjebb!)

Sütőtökös pogácsa

A múlt hét fele még a sütőtök bűvöletében telt. Elkészítettem a betervezett pogácsát. Mint már írtam, a fiaim szentül meg vannak győződve arról, hogy ők nem szeretik a sütőtököt... Én viszont azon az állásponton vagyok, hogy szeretik, csak még nem tudnak róla, mivel még nem ettek igazi, finom, dércsípte magyar sonkatököt. Épp ezért nem is erőltetem. Legalábbis úgy csinálok, mintha... Látszólag tiszteletben tartom a tökkel szembeni tartózkodásukat. Na de mikor tele vele a hűtő, akkor azért valamit mégiscsak tenni kell, hogy elfogyjon!

A zabos keksznél bejött, hogy narancsosnak tituláltam, így megpróbálkoztam vele most is. A pogácsa is "narancsos lett", mint a zabkeksz. Tudom, felnőtt fülnek fura… de jól fogyott.

Bár magam kísérleteztem ki, kicsit nehéz volt leírnom a receptet. Én ugyanis mindjárt dupla adagot készítettem. Nem ez volt a terv, de a tészta csak szívta, szívta, egyre szívta magába a lisztet (azt hiszem, egy kicsit sok tejjel is öntöttem fel), én meg sorban növeltem a hozzávalókat, s írogattam a papíromra ("+5 dkg liszt + 5 dkg liszt... stb.") Így lett 5 tepsi pogácsám. Már kezdtem úgy érezni magam, mint egy pék. Segítségem is volt, az is nehezítette a dolgot... Flórisom elképzelhetetlen sebességre képes kapcsolni, ha megfelelő motivációja van. És a pogácsatészta annak bizonyult. Leraktam a sámlira a szépen körberakott, megkelt pogácsákat, s mire odafordultam volna a géppel, hogy lefényképezzem, az én kis kuktám már el is tüntette az egyiket... Szerencsére nem a szájában, csak a markában, de lévén, hogy a 4. tepsinél tartottam épp, s az még nem volt az utolsó, nem üdvözöltem kitörő örömmel ezt a hirtelen jött gyorsaságot és célirányosságot... De azért kitartottam, becsületesen kisütöttem mindet. Igaz, azt hittem, sorra osztogathatom a szomszédoknak, és a végén még így is a könyökünkön fog kijönni.

Végül aztán mégsem így lett. Csak Cécile-nek vittem párat, a többit mi ettük meg, kedden és szerdán. S csütörtökön reggel Kele sértetten kérdezte: "Óóóó, már nincs pogácsa??? De én azt akartam enni reggelire..."

Hozzávalók: 
25 dkg + kb. 10 dkg fehér liszt
15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt (én most ezzel csináltam, mert épp ez volt itthon, de szerintem, működik a dolog búzaliszttel is)
kb. 25 dkg sütőtökmassza (megsült sütőtökbél)
2,5 dl zabpehely vagy 2,5 dl napraforgómag
15 dkg vaj
2 dl tejföl
2,5 teáskanál só
0,3 dl akácméz
élesztő
kb. 1 dl tej (amennyit még felvesz a tészta dagasztáskor)
2 kisebb tojás sárgája a tésztába
2 tojássárga és egy kevés tej megkenni a pogácsák tetejét
(2 teáskanál mozsárral összetört egész koriander, 1 csipet fehér bors, 1 mokkáskanál őrölt kömény vagy 2 teáskanál őrölt gyömbér)

Elkészítés: Az élesztőt felfuttatom, majd elkeverem a 25 dkg fehér és 10 dkg teljes kiőrlésű liszttel, a sóval, a mézzel a sütőtökkel, a tejföllel, a vajjal, a tojássárgákkal és a fűszerekkel. Beleteszem a zabpelyhet vagy napraforgómagot, és annyi langyos tejet keverek még hozzá, amennyi ahhoz kell, hogy szépen dagasztható legyen. Aztán bedagasztom, és langyos helyen kelesztem. 
Mikor kétszeresére kelt, deszkára teszem, átgyúrom, hajtogatom, majd ismét kelesztem 20 percig.
Ezután kinyújtom és szaggatom. Úgy viselkedik, mint a krumplis pogácsa vagy gombóc tésztája: jó sok lisztet felvesz még újragyúráskor, nyújtáskor, szaggatáskor is. Erre van a további 10 dkg liszt, ami adott esetben akár még több is lehet. 
Ha kiszaggattam, megkenem a pogácsák tetejét tejes tojássárgájával, napraforgómagot, tökmagot szórok rá, majd még 10 percig kelesztem, és 180 fokos sütőben kb. 20 percig sütöm őket.

Kele volt az első, aki megkóstolhatta. Kicsit aggódtam. Nem annyira a sütőtök, inkább a fűszerezés miatt. De nem lett baj.

- Sebő, Sebő - szaladt Kele az épp hazaérkező bátyja elé a szenzációval - van narancsos pogácsa!!! És nem is érződik benne a narancs...!

Babapogácsa

Csütörtökön egy babapogácsát is ki kellett fejleszteni, mert Flóris kinézte a szánkból. Szabályosan megsajnáltam szegényt.

Hozzávalók:
15 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt (addigra beszereztük)
10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
2-3 teáskanál barnacukor
1 nagy vagy 2 kicsi alma nagylyukú reszelőn lereszelve
2-3 evőkanál sütőtökmassza
1,5 evőkanál napraforgóolaj
langyos víz
csipet só
2 dkg élesztő
(tejföl esetleg joghurt)

Elkészítés: Az élesztőt egy kevés cukorral és vízzel felfuttatom. Az almát lereszelem, s összekeverem a cukorral. Kicsit állni hagyom, hadd eresszen levet, majd összekeverem a tökkel, az olajjal és a többi hozzávalóval. A vizet a végén adagolom hozzá, mikor már jól látszik, mennyi kell még bele ahhoz, hogy jól dagasztható, könnyű tészta legyen. Megdagasztom, majd hagyom megkelni. 180 fokon 15-20 percig sütöm. 
Vigyázat! Nem túl édes! Nyugodtan lehet kóstolgatni közben (mivel nincs benne tojás), ha édesebbet szeretnénk, tegyünk még bele cukrot. Ha lágyabbat, tehetünk tejfölt is vagy joghurtot, attól függ, mekkora babának készítjük (én ezt most kihagytam, de legközelebb nem fogom). Arra kell csak figyelni, hogy ezek némileg savanyítják az összhatást.

Flórisnak muszáj volt még langyosan odaadni, mert szabályosan "csápolt" érte. Biztosan ismeritek, milyen az, mikor egy baba mereven néz valamit, le nem veszi a szemét, és egyre hangosabban és egyértelműbben mondja a magáét: "Hö-hö-hö-hö! HÖ-HÖ-HÖ-HÖ!" És közben rugózik a lábával. Félreérthetetlen.

Már nem volt forró, úgyhogy adtam neki egyet. Persze langyosan nem merte megenni, csak rakosgatta egyik kezéből a másikba, hogy lám, ez volna az a csudaság, amire ennyit kellett várni...? Olyan volt, mint egy kis macska, aki kerülgeti a forró kását. Aztán, mikor kihűlt, összemorzsázta vele az egész nappalit.

A tészta egy részét kisütöttem olajban, mint a krumplilángost. A nagyoknak az ízlett legjobban.

Esős vasárnap

A vasárnapi menü pedig sütőben sült marhafasírt volt vörösboros céklamártással és rozmaringos vajasburgonyával. Már szombaton elkészítettem, s mivel a fiatalúr semmilyen extra akcióba nem kezdett az éjjel, másnap misére is el tudtunk menni. A heves esőre való tekintettel most nem gyalog, hanem autóval. Ritka dolog ez, azt hiszem, ez volt a 3. autós utunk a templomba, mióta itt lakunk, pedig nincs közel. Hát most kirúgtunk a hámból.

Mivel nem gyalogosan voltunk, egészen hamar haza is értünk, volt idő kényelmesen megmelegíteni mindent.

A marhafasírtot egyelőre sajnos nem tudom leírni, mert csak úgy ad-hoc, saccperkábé csinálom, és most sem figyeltem meg alaposan, miből mennyit teszek, de annyit mondhatok, hogy semmi különlegeset nem teszek vele/bele. Úgy készítem, ahogy az egyben sült fasírtot szokás. Ami pedig a fűszereket illeti: borsot, fokhagymát, köménymagot, pirospaprikát és rozmaringot használok. De hogy mennyit...??? Fogalmam sincs. Legközelebb megfigyelem.

Az ebéd többi részéről azonban részletesebb leírást adhatok.

Céklás vörösbormártás

Vadhúshoz, marhahúsból készült ételekhez a legfinomabb, de készítettem már pulykafasírthoz is, azt sem rontotta el.

Hozzávalók:
2-3 cékla főzve, felszeletelve
2,5 dl vörösbor 
kb. 1 evőkanálnyi apróra vágott vöröshagyma
2-3 teáskanál barna cukor
1 szegfűszeg
1 babérlevél negyede
5-6 szem egész feketebors
só
liszt
1 kiskanál vaj

Elkészítés: A vajon megdinsztelem a hagymát, rászórom a lisztet és a cukrot (először csak 2 teáskanálnyit, nehogy túl édes legyen), hagyom a cukrot kicsit megolvadni a hagymán, a lisztet pirulni (kb. 1-1,5 percig), majd felöntöm vörösborral, beleteszem a fűszereket, besűrítem. 
Sózom, kóstolgatom, kell-e még bele cukor. Végül beleteszem a főtt céklaszeleteket. (Metélőhagymával díszíthetem.)

Rozmaringos vajasburgonya

Héjában megfőzöm a krumplit, majd megtisztítom, szeletekre vágom, s egy tűzálló tálba rétegezem. Minden rétegre szórok egy kis sót, szárított rozmaringot, s morzsolok egy kevés vajat.
200 fokos sütőben addig sütöm, míg pirulni nem kezd a teteje.

Mindezek után gyors desszert volt, nem volt kedvem sütni. Meg hízni sem, és engem a csokoládéféle annyira nem hizlal, mint a sütemény - talán mert kábé csak fele annyit eszem belőle (?) - úgyhogy csokoládét készítettem. Na, a "készítettem" erős túlzás, mert a csoki már megvolt, én csak megpakoltam némi extrával, s máris különleges házicsoki lett belőle.

Házicsoki extrákkal

Hozzávalók:
10-10 dkg egyszerű, de jó ízű tejcsokoládé (Sainsbury''s Basic tejcsokit használok az ilyenekhez - ennek az íze hasonlít legjobban a kontinentális csokoládékhoz)
Extrák:
puffasztott rizsszemek
napraforgómag
vajas keksz
zabpehely
szükség van továbbá sütőpapírra és egy üveg- vagy porcelántálcára, ami befér a mikróba, jénai tál teteje is megteszi

Elkészítés: Fogom az üvegtálat, sütőpapírt teszek rá, majd rászórom a kívánt extrát: pl. napraforgómagot, egyenletesen eligazgatom. A tetejére helyezem a táblányi pucér csokoládét, és beteszem a mikróba. 400 Watton 1-2 percig melegítem. Közben figyelem: a csokinak nem kell teljesen megolvadnia, elég annyira, hogy a formáját megtartsa, de a napraforgókra (vagy rizsszemekre) jól rá lehessen nyomkodni. Vagyis hogy a belsejébe kerüljenek az extrák. 
Mikor ez megvan, a sütőpapírnál fogva leemelem a tálcáról, áthelyezem egy másikra vagy egy dobozba, amit nem fedek le, és ha kihűlt, mehet a hűtőbe. Majd rögtön hozzá is kezdek a következő féle csoki elkészítéséhez. Mert egy biztosan nem lesz elég. (Én háromig meg sem állok.)

Csendesen mondom, mert a meglepetésekről suttogva illik beszélni, de apa vagy nagy testvér segítségével - s ötletes csomagolással, egy kísérőkártyával (netán verssel) - saját kezű anyák napi ajándéknak sem utolsó!!

Ebéd után együtt ejtőztünk: bevackoltuk magunkat a gyerekekkel a nagyfotelbe, amiben elfér 3 apróság meg egy felnőtt. Mentovics Éva-verseket olvastunk felváltva, nyelvtörőket mondtunk együtt. (A Gólya, gólya, gilice című kötetből - amit jó szívvel ajánlok mindenkinek! Igazán jó, igényes versek és beszédfejlesztő mondókák vannak benne, és! ami számomra az egyik legfontosabb egy gyerekkönyvnél: szépek a képek.)

Aztán Sebő gyerek annyira belejött a verselésbe, hogy maga is költött egyet. Én meg gyorsan leírtam, hogy el ne szálljon a szó. Egész jó lett, különösen a téma tetszik. Nem fogom a fiam minden versét publikálni itt, de ezt leírom, mert remekül illik az esős vasárnapunkhoz és az azt megelőző két esős hetünkhöz.

Szép nap

Süt a nap és nagyon szép, 
nagyon szép a nyári ég.
Nagyon szép a meleg nap, 
szép kismadár dalolgat.

Vajon, mire vágyhat szegény gyerek...? Csak nem a jó időre?

Délután elkezdtünk készülni az egy hét múlva esedékes ünnepre: gyöngyöt fűztünk. Haladunk szépen az anyák napi ajándékokkal - de a távolság ellenünk dolgozik. Nem tudom, fel tudjuk-e adni őket időben. Majd a következő írásban beszámolok róla.

Este aztán eszébe jutott apának, hogy milyen rég is evett nudlit... Nekem meg az, hogy van lefagyasztott gnocchi a mélyhűtőben. Gyorsan eldőlt, mi legyen a vacsora: mákos és prézlis gnocchi-nudli!! Elkészíteni sem tartott sokáig.

Hétfőn végre megszánt minket az időjárás, és előbújt a napocska. Csupán egyetlen nap volt, ma megint vigasztalanul esik. De legalább egy nap nekünk is jutott a jó időből! Talán a héten akad még párja...