Magyar portert a magyar sörszerető torokba: Sopronban nagyban gondolkodnak

Sörtípusokról írni ismeretterjesztő módon nem egyszerű, mert sok az átfedés, és viszonylag száraz téma. Mint egy jó porter. Ami olyan, mint a stout, de mégsem az. De akkor legalább már közelebb vagyunk ahhoz, hogy megtudjuk, miről is van szó, mert ha már véletlenül volt szerencsénk Guinnesst fogyasztani, akkor ittunk már stoutot. A stout pedig igazából abban különbözik a portertől, hogy több benne az alkohol. Papíron, mert míg a Soproni Portere 5,2-es, az írek nemzeti itala 4,4-es.

Mielőtt jobban belebonyolódnánk ebbe a sehova nem vezető pontosításba és összehasonlításba, elmondhatjuk, hogy ez a stílus az igazi angol pubokra jellemző, maga a szó arra utal, hogy régen a dokkmunkások kedvelt itala volt. Szénsavasabb, mint az átlagos ale, a pörkölt maláta csokis-kávés ízvilágot eredményez, valamint diszkrét test mellett száraz kortyérzet jellemző általában a porterekre. Igazából erre is rásüthetjük, hogy ivósör.

És tényleg az. Mint a nyár nagy dobása, amely a Meggyes Ale volt. 3 évvel a Soproni IPA megjelenése után a magyar sörfogyasztók újra megismerkedhettek az ideiglenes áruhiány fogalmával – egyszerűen nem lehetett kapni, mert nem tudtak eleget gyártani belőle. A téli szezonra kiválóan időzített Soproni Porterhez valószínűleg nem lesz ilyen nehéz hozzájutni, mégis egy kicsit megosztóbb típusról beszélünk, de remekül kiegészíti az eddig szortimentet.

Kitöltve teljesen fekete, szénsavas, porterekhez képest tartósabb habkoronát villant, de ha ezt le akarjuk fotózni, azért inkább siessünk a beállításokkal. Igazából egy alkoholtartalmú, csökkentett cukor- és szénsavtartalmú kóla, amelyet nem szabad nagyon hidegen fogyasztani. Mérsékelten hozza a porterekre-stoutokra jellemző csokis-kávés ízeket is, de nem vizes.

Igazából egy tökéletes párszázas ajánlatként gondoljunk rá, mert hát porter, és habár porter szép számmal akad a hazai sörpiacon, de a kisüzemi- és importsörök ára valahol 500 forint környékén kezdődik (0,5 literes kiszerelésnél). Nyilván van ebben a termékben némi kompromisszum, de ha anno a Soproni IPA volt a kapudrog – amely viszonylag sok kompromisszummal, de hozta a 2011-ben kitört magyar kisüzemi sörforradalom zászlóshajójának a komlóbrutalitását –, akkor a rendkívül jól eladható Meggyes után a Porter az, amelyik megszeretteti a söruniverzum változatosságát.

Azt a sokszínűséget, amely a rendszerváltás előtt még jellemezte a magyar – akkor még csak nagy – sörgyárakat. Nem csak a szezonálisan főzött sörök koptak ki szinte a köztudatból, hanem ilyen nagy sörtípusok is, pedig hát Kőbányán a második világháború előtt például már főzött portert a Polgári Serfőzde.