Egzotikus csók és gyilkosság 14.

Az ébresztőóra már javában csicseregte irritáló
elektromos szerenádját, és Hannah odébb rakta
Mósét, hogy véget vethessen az őrjítő csiripelésnek.
Odakint még sötét volt, de az épület oldalán égett a
biztonsági lámpa. Mozgásérzékelős volt, s Hannah
arra gondolt, hogy biztosan egy madár repült el
előtte, mielőtt letelepedett volna az ablakába kitett
madáretetőre.

– Jól van, jól van, felkelek. Tudom, most van a ci-
caetetés ideje. – Felemelte fejét a meleg párnáról,
aztán félig csukott szemmel kitapogatta egykor
púderkék, immár szürkére fakult papucsát, és bele-
bújt.

Mire kiment a konyhába, a kávé már elkészült, ő
meg elismeréssel adózott sajátmagának, amiért be-
szereltette az időzítős kapcsolót. Lake Edenben
akadtak olyan idősebb asszonyok, akik „svéd csep-
pek” néven emlegették az erős feketekávét, ő pedig
nagyon is egyetértett ezzel a meghatározással. Még
csak gondolkodni sem tudott, amíg legalább egy
csészével magába nem döntött. Kitöltött magának
egy bögrére valót a gőzölgő koffeines italból, szórt
egy kis macskaeledelt Móse tálkájába, majd leült az
asztalhoz.

Valami nagyon fontos dolgot kell ma elintéznie.
Hannah nagyot kortyolt a kávéjából, remélte ez
majd szétoszlatja az éjszaka szövődött pókhálókat a
fejében. Most nem egy új vendéglátási feladatról
van szó: ez a programja már az egész hétre össze
van állítva.

Hangos rágcsálás zökkentette ki zombiszerű álla-
potából. Móse felé fordult, és megállapította, hogy
ez a „cicaropi” nem hazudtolja meg a nevét. A kan-
dúr olyan erővel ropogtatta, hogy azt lehetett hin-
ni, tüstént kitörik valamelyik foga…

– Ron foga, hát persze!
Móse meglepetten nézett fel, majd gyorsan visz-
szadugta a táljába a fejét. Hannah elvigyorodott.

A cica biztosan bolondnak gondolta, amiért így fel-
üvöltött, de csak ekkor jutott eszébe az, amit Tracey
éppen azelőtt mondott neki, hogy felfedezte Ron
holttestét. A gyerek azt mesélte, hogy integetett
Ronnak, az pedig „murisan” ránevetett. Azok nevet-
nek „murisan”, akik épp a fogorvostól jönnek, főleg
ha Novokain injekciót is kaptak. Danielle pedig azt
mondta, noszogatta Ront, hogy menjen el a fogor-
voshoz.

Hannah a konyhaasztalon tartott sárga jegyzet-
tömb után nyúlt és feljegyezte: Minden fogorvost fel-
hívni a városban. Járt-e náluk Ron tegnap reggel?
Aztán kinevette magát azért, amit leírt. Minden fog-
orvost? Mindössze két fogorvos volt Lake Edenben:
Doc Bennet és Norman Rhodes. Bennet már nyug-
díjba vonult, bár megtartotta néhány korábbi paci-
ensét, és Hannah remélte, hogy Ron közéjük tarto-
zott. Nemigen akaródzott felhívnia Normant. Még
azt gondolná, hogy az anyja házasságközvetítő ak-
ciójának köszönhetően telefonál, miközben semmi
sem állna messzebb az igazságtól.

A második bögre kávé elfogyasztása után végre
úgy érezte, felkészült a délelőttre. Egy újabb sort írt
a jegyzetfüzetbe – Kimenni a Kaszinóédenbe, és leel-
lenőrizni a kidobó embert –, majd hátratolta a szé-
két. Ideje volt rendbe szednie magát.

Mivel sosem reggelizett, általában rekordidő
alatt készült el. Gyorsan lezuhanyozott, kifakult far-
mernadrágot és virágmintás pulcsit vett fel, majd
kirohant a konyhába, hogy gyorsan végigpörgesse
az üzeneteket a rögzítőjén. Mindegyik az anyjától
érkezett. A gyorsítón visszajátszott felvételen
Delores olyannak hallatszott, mint egy beszélő mó-
kus, és Hannah remekül szórakozott ezen. Tudta,
hogy úgyis vissza kell hívnia az anyját, de ez várhat,
amíg beér a Süti Édenbe.

– Viszlát este, Móse. – Lekapta a kulcsait a telefon
melletti parafatábláról, és az asztal mellett elhaladva
meglátta a fokföldi ibolyát. Már kezdtek elsárgulni a
levelei, ami a tönkremenés biztos előjele. Magára
kapta bomber dzsekijét, és felnyalábolva a növényt
kisietett az ajtón. Lisa varázslatosan ért a növények-
hez, talán neki még sikerül újjáéleszteni az ibolyát.

Hannah a tejgazdaság felé közeledett, és fejbe
kólintotta a valóság, ahogy elhaladt a fehérre fes-
tett betonépület előtt, tetején a hatalmas Tej-Vaj
Éden felirattal, pislognia kellett. Ron elment. Sosem
látja többé, amint megpakolja a teherautóját.

Kijózanító gondolat volt, és Hannah kis híján elszá-
guldott a Fő és a Harmadik utca kereszteződésében
lévő stoptábla mellett. Még épp idejében sikerült lefé-
keznie és bűnbánóan rámosolyognia a Frizura Éden
melletti szűk utcában megbúvó Herb Beesemanre.

Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor Herb csak
tréfásan megfenyegette az ujjával. Meg is büntethette
volna, de szemlátomást inkább jókedvű volt, mintsem
mérges. Ezek szerint jó befektetésnek bizonyult a
Mézesropogós, amit tegnap délután adott neki.

Ahogy befordult az üzlete mögötti sikátorba,
Hannah azon tűnődött, ki vihette el Ron teherautó-
ját. Ha bizonyítékként foglalták le, Max Turner biz-
tos belekékül a méregbe, hogy eggyel kevesebb te-
herautóval tud csak árut szállítani. Hannah nagy ív-
ben elkerülte azt a helyet, ahol Ront lelőtték. Az üz-
letsor mögötti szűk utcácskában nem voltak
virágládák vagy dísznövények, sem üvegportálok
vagy cégérek. Az üzletek hátsó része jellegtelen
volt, parkolóhelyekkel, szemetes konténerekkel és a
csupasz falakon szabályos távolságra ismétlődő aj-
tókkal. Nem szép hely a halálhoz, bár kérdés, hogy
létezik-e szép hely a meghalásra? És számít ez
egyáltalán az eltávozottnak?

Miután a morbid gondolatok sehová sem vezet-
tek, Hannah továbbhajtott. Ha Ront az utcán ölik
meg, biztosan lettek volna szemtanúk, a sikátor
azonban rendszerint néptelen, és tegnap reggel sem
látott senkit, amikor behajtott ide. Jóllehet nem-
igen nézett körül, de abban biztos volt, hogy észre-
vette volna, ha valaki a konténerek körül vagy vala-
melyik ajtó közelében ólálkodik. Az egyetlen ember,
akit tegnap reggel látott, Claire Rodgers volt.

Elhatározta, hogy beszélni fog Claire-rel. Már
biztosan kihallgatták, Bill vagy egy másik rendőr, de
azért néhány újabb kérdés sosem árthat. És Han-
nah-nak megvolt ehhez a tökéletes apropója. Amint
bekeverte a tésztákat, átmegy a szomszédba, és
megnézi azt a fekete koktélruhát, amelyet Claire
annyira ajánlgatott neki.

Felkapcsolta a lámpákat, begyújtotta a sütőket,
és a mosogató felé indult. Miután fejébe nyomta a
papírsapkáját, alaposan megsikálta a kezét, majd a
mosogató melletti kampón lógó receptkönyvért
nyúlt. Délután négy órakor ő szállítja a süteményt a
Jane Austin Klub összejövetelére, és sütnie kell egy
tepsi Romantikus tallért.

Mielőtt munkához látott volna, Hannah átfutotta
a receptet. Sőt, egy radírvégű ceruzával ki is pipál-
ta a hozzávalókat, ahogy egymás után a tálba rakta
azokat. Könnyen lehet, hogy kihagy egy nagyon
fontos kelléket, ha nem figyel oda, és most bizony
határozottan szétszórt volt. Nem tudta kiverni a fe-
jéből Ron meggyilkolását, miként az elmúlt huszon-
négy órában összegyűlt nyomokat sem. Úgy látta,
eddig két gyanúsított jöhet szóba: Watson edző és a
Kaszinóéden eddig ismeretlen kidobó embere.

Mindkettejüknek lehetett oka megölni Ront.

Watson edző talán azt hitte, hogy Danielle-nek
viszonya van Ronnal, s a féltékenység erős indítéka
lehet egy gyilkosságnak. És ha Ron, ahogyan
Danielle mesélte, valóban bemosott néhányat a ki-
dobó embernek, akkor az is dönthetett úgy, hogy
követi és bosszút áll rajta.

Olvasztás, mérés és keverés közben Hannah az
első gyanúsítotton gondolkodott. Le kell ellenőriz-
nie Watson edző alibijét, és ehhez a Jane Austen
Klub összejövetele ragyogó alkalmat nyújt. Watson
edző testvére, Maryann ott lesz az összejövetelen, ő
meg majd igyekszik kiszedni belőle információkat.

A második gyanúsított azonosítása viszont némi
munkát fog igényelni. Hannah úgy tervezte, este ki-
kocsizik a Kaszinóédenhez, és körülszaglászik egy
kicsit. Kideríti, melyik kidobó ember verekedett
össze Ronnal, és van-e alibije a gyilkosság elköveté-
sének idejére.

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság