Egzotikus csók és gyilkosság 28.

Móse nyávogott egyet az ágyon elfoglalt hadállá-
sáról, és Hannah megpördülve szélesen mosolygott.
– Igazad van. Tudom, még sose néztem ki ilyen
jól. Igazi változás, ugye?

Móse újabb nyávogással reagált, és Hannah úgy
értelmezte, hogy csöppet sem méltányolja a válto-
zást. Ráadásul érzi, hogy hamarosan újra elmegy
itthonról, és ezt sem díjazza különösebben. Még
egy kis parfüm a Chanel No. 5-ből, amelyet egy éve
a főiskolai szobatársnőjétől kapott ajándékba, aztán
Hannah kiviharzott a konyhába, hogy kedvében jár-
jon a fedele alá befogadott állatnak.

Jó néhány macskafinomság elfogyasztása után
Móse ismét elégedettnek látszott, Hannah meg föl-
alá járkálva várt Normanre. Ugyanis nem mert leül-
ni. Az új ruhája fekete, a lakásnak pedig valameny-
nyi székén ott virított a narancsszínű macskaszőr.
Immáron tizenhatodszor szelte át a nappalit, ami-
kor végre megszólalt az ajtócsengő.

– Ott maradsz! – Hannah amolyan televíziós ku-
tyakiképző hangon utasította a kandúrt, és Móse
igencsak meglepettnek tűnt. Valószínűleg macskák-
nál nem működik ez a stílus, mindazonáltal nem
állt fenn annak a veszélye, hogy Móse kiszökik a
nyitott ajtón. A tálkája tele volt, és egyébként is jól
tudta, mikor érdemes kimennie.
– Jó napot, Hannah – Norman kicsit feszélyezett-
nek tűnt, amint a kezébe nyomta a virágüzlet dobo-
zát. – Hát… ezt magának hoztam.

Hannah mosolyogva beinvitálta a férfit. Meglepő
módon Norman sokkal jobban festett estélyi öltö-
zékben, mint azt gondolta volna.
– Kösz, Norman, csak felveszem a kabátom, és
már mehetünk is.
– Nem kéne előbb vízbe rakni ezeket? – mutatott
Norman a dobozra. – Anyám mindenképpen azt
akarta, hogy mellcsokrot hozzak, de mondtam neki,
hogy nem a szalagavatónkra megyünk.

Hannah nevetve a konyhába ment egy vázáért.
Megtöltötte vízzel, kinyitotta a dobozt, és moso-
lyogva vette ki belőle a nagy csokor rózsaszín, fehér
és sárga margarétát.

– Köszönöm. Gyönyörűek, és sokkal jobban tet-
szenek, mintha mellcsokrot hozott volna.
– Nem is mondta, hogy van egy cicája. – Norman
a macskát nézte, Móse pedig fölemelte a fejét a tál-
kája mélyéről, hogy felmérje a konyhájába betola-
kodó idegent.

Hannah gyorsan berakta a vázába a virágot, és
riadtan fordult Norman felé.
– Ne haragudjon, eszembe se jutott, hogy szóljak
róla. Csak nem allergiás rá?
– Dehogy. Jó cimboráim a cicák. Mi a neve?
– Móse.
– Dajan után?
– Így igaz. Ugyanis vak az egyik szemére.
Tökéletes név. – Norman lehajolt és a macska
felé nyújtotta a kezét. – Gyere ide, ismerkedjünk
meg, nagyfiú.

Hannah csodálkozva figyelte, ahogy Móse oda-
cammog a férfihoz, és a kezéhez dörgölődik. Még
sosem volt ennyire barátságos idegenekkel. Nor-
man megvakargatta az álla alatt, és Móse dorombo-
lása betöltötte a konyhát.

– Kedveli magát.
– Szerintem is.
– Akkor épp ideje, hogy tegeződjünk – nevetett
Normanre Hannah.
– Ezt elintézted, Móse! – Norman felnyalábolta a
kandúrt, a hasát kezdte csiklandozni.
Móse alapvetően utálta ezt a fajta cirógatást,
most azonban olyan boldognak látszott, amilyen
egy macska csak lehet.
– Jól van, Móse, mennünk kell – Norman bevitte
őt a nappaliba, és lerakta a díványra. – Bekapcsolva
hagyod neki a tévét?

Hannah bólintott, és remélte, hogy a férfi nem
tartja ezért teljesen lököttnek.
– Nem unatkozik, amikor nem vagyok itthon.
– Jó gondolat. Majd én elintézem, amíg felveszed
a kabátodat. Melyik csatornát szereti?
– Bármit, kivéve az Animal Planetet. Ott sok az
állatorvosi műsor, és azt ki nem állhatja. – Hannah
a szekrényhez ment, és kivette a kasmír kabátot,
amelyet a használtruha boltban vett. Amikor vissza-
ment a nappaliba, Norman rosszallóan nézett rá.
– Valami baj van? – kérdezte tőle Hannah.
– Ó, csak bokán rúgtam magam, amiért elfelej-
tettem mindjárt érkezésemkor mondani, hogy fan-
tasztikusan nézel ki. Anyám hisztérikus rohamot
kapna, ha megtudná.

Hannah nevetett.
– Akárcsak az enyém. Delores megígértette ve-
lem, hogy majd megdicsérem a megjelenésedet,
én persze megfeledkeztem róla. Ha összefutunk
velük a partin, nem beszélünk erről. Na, mit szólsz
hozzá?
– Megegyeztünk. – Norman kinyitotta az ajtót, és
előre engedte Hannah-t. – Hm... Hannah?
– Tessék? – Hannah kétszer elfordította a kulcsot
a zárban, majd elindultak lefelé a lépcsőn.
– Biztos, hogy találkozunk velük a partin… illet-
ve már azelőtt is.

Hannah pislogott.
– Ugye, nem azt akarod mondani, hogy értük
megyünk?
– Nem egészen. Már idefelé jövet felvettem őket.

A kocsim hátsó ülésén várnak ránk.

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság