Egzotikus csók és gyilkosság 42.

A kiáradó fényben közeledő sógora arcát fürkészte. Bill
mosolygott – nem volt az a haragtartó típus –,
szemlátomást megbocsátotta, amiért múlt éjjel be-
lekeverte a nejét a nyomozásába.

– Szia, Hannah. Megtudtam egyet s mást a bérelt
autóról, amelyet Andrea ügyfele látott. MiniRent a
társaság neve.
Hannah a pult mögé ment, hogy kitöltsön egy
csésze kávét Billnek.
– Sosem hallottam róluk.
– Kicsi cég. A székhelyük Minneapolisban van, és
mindössze tizennégy kölcsönzőt üzemeltetnek az
állam területén. Azzal a nővel beszéltem, aki a fog-
lalásokat intézi. Azt mondta, hogy senki olyannak
nem kölcsönöztek ki autót, akinek Lake Eden-i a
lakcíme. Mindenesetre kinyomtatja a számítógép-
ből és elküldi nekem azoknak az adatait, akik az el-
múlt két héten kocsit béreltek tőlük.
– Mikor?
– Amilyen gyorsan csak lehet. A többi telephely-
ről is be kell kérnie az adatokat.
– Tehát még ma megkapod.
– Nem valószínű. Ő nem tudja lekérni a gépből a
többi telep adatait, a számítógépes fickójuk pedig
elutazott valahova a hétvégére, mindenesetre meg-
próbálják utolérni. – Bill tekintete a pult mögött lé-
vő sütikre tévedt. – Azok ott Egzotikus csókok?

Hannah bólintott, és elé tett két süteményt. Ta-
lán nem most kell emlékeztetnie Billt, hogy figyel-
jen oda a súlyára.
– Sikerült már belenézned a dossziékba, amelyek
Max régi páncélszekrényében voltak?
– Ühüm. – Bill lenyelte, ami a szájában volt. –
Rengeteg embernek adott kölcsönt. Némelyik szer-
ződés lejárt már, de nagyjából tizet találtam, ame-
lyek érvényben vannak még. Ezeknek kell utánajár-
nom.
– Szerintem csak időpocsékolás – rázta meg a fe-
jét Hannah. – Ha valaki egy kölcsönügylet miatt öl-
te meg Maxet, nem valószínű, hogy otthagyta a
dossziéját.
– Jó gondolat. Te mitévő lennél a helyemben?
– Listát készítenék a nevekről, és bezárnám a bi-
zonyítékok közé.
– Minek? Hiszen ezek közül az emberek közül
senki sem gyanús.
– Azért, hogy kipipálhasd őket, amikor pletykál-
nak róluk. Ha bárkit is kibeszélnek a Maxtől felvett
kölcsöne miatt, és az illető nem szerepel a listádon,
akkor alighanem megvan a gyilkos.
– Nagyon okos gondolat. Rögtön összeállítom a
listát, amint beérek az irodába. Valami más nem ju-
tott az eszedbe?
– Nem igazán, de legalább van egy elméletünk.
– Ez még ugyanaz, amit a múltkor említettél?
– Pontosan. A Klutét néztem, az adta az ötletet.
Amint megkapod a ballisztikai jelentést, tudni fog-
juk a választ.
– Az még beletelik némi időbe, viszont beszéltem
reggel Nike dokival. Jó szeme van, és szerinte ez
ugyanolyan típusú golyó, mint amilyen Ront is
megölte.
– Ezt én is megmondhattam volna – nevetett
Hannah.
– Akárcsak én. Lake Eden túl kicsi ahhoz, hogy
egynél több gyilkosa legyen. Mondd csak el újra az
elméletedet! Hadd lássam, illeszkednek-e egymás-
hoz a mozaikok.

Hannah magának is kitöltött egy csésze kávét,
majd a pult mögött álló székre telepedett.
– Szerda reggel negyed hétkor Ron látta Maxet
a gyilkossal. Ron távozása után a gyilkos lelőtte
Maxet. Ám attól tartott, hogy Max holttestének
felfedezése után Ron lebuktathatja őt, ezért követ-
te és agyonlőtte.
– De a vörös rúzsos nő azt mondta, hogy nem kö-
vették őket.
– A sofőrök útvonala ki van függesztve egy táb-
lán a Tej-Vaj Éden igazgatósági folyosójának elején.
A gyilkos egyszerűen megnézte Ron időbeosztását,
és később beérte őt.
– Ezzel mondasz valamit! – Bill újra beleharapott
a sütibe. Elgondolkodva csámcsogott. – Tehát azt
mondod, hogy Ront pusztán azért ölték meg, mert
rossz időben volt rossz helyen?
– Pontosan. Ha nem megy be a tejüzembe egy
doboz Tej-Vaj Éden feliratú tollért, még ma is élne.
– Szóval, peches volt? – grimaszolt Bill. – Biztos
vagy te abban, hogy Maxet egy uzsorakölcsön miatt
ölték meg?
– Én semmiben sem vagyok biztos, de ez tűnik a
leglogikusabb magyarázatnak. A régi tejüzemben
tárva-nyitva volt a páncélszekrény, viszont nem tud-
juk megállapítani, hogy eltűnt-e belőle valami. Sze-
rintem még Betty se tudja, mi volt a széfben.
– Fogalma sincs róla – felelte Bill. – Ma reggel
felhívtam, hogy megkérdezzem tőle. Azt válaszol-
ta, hogy egyedül Max ismerte a széf kombinációját,
ő még akkor sem volt soha ott, amikor kinyitotta.
A tejüzem készpénzét abban az új páncélszekrény-
ben tartják, amely Betty irodájában áll.
– Betty hogy fogadta a hírt?
– Majd kiheveri. Általában nem szokott bejárni hét-
végén, de azt mondta, most mindenképpen bemegy,
mert valakinek ott kell lennie, hogy választ adjon a
dolgozók kérdéseire, és kezelje a telefonokat. Egyéb-
ként nagyon ki volt borulva, amikor elmondtam neki,
mi történt Maxszel, de félreteszi a személyes bánatát,
és úgy intézi az ügyeket, ahogy azt Max elvárná tőle.
Még akkor is, ha túlórában bent kell maradnia.

Hannah óhatatlanul elvigyorodott. Abban biztos
volt, hogy Betty semmi kincsért sem mulasztaná el
ezt a hétvégét a tejüzemben, és nem holmi ember-
barátságból. Betty akkor volt a legboldogabb, ha el-
ső kézből hallhatott minden pletykát, most pedig
kétségkívül egyfolytában csörögtek a telefonok.

– Másról nem beszéltetek?
– Megadta Max ügyvédjének a nevét, akit kikérdez-
tem az örökösök felől. Tudod, ez is jó indíték lehet.
– Hát persze, Bill. Ez nekem még csak eszembe
sem jutott. És mit tudtál meg az ügyvédtől?
– Max mindent az Idahoban élő unokaöccsére ha-
gyott. Az ügyvéd ma fogja felvenni vele a kapcsolatot.
– És mi a helyzet a szőnyegen látható lábnyo-
mokkal? Elárultak valamit a gyilkosról?
– Nem igazán. Lefényképezték őket, mint a
bűntény helyszínét, de nem voltak tiszták a bemé-
lyedések.
– És mi a helyzet a W-vel Max naptárában? Ez a
nyom vezetett valahova?
Bill a fejét rázta, közben Hannah felé nyújtotta a
csészéjét, hogy töltse meg újra.
– Az összes dossziét átnyálaztam, de nem talál-
tam W-vel kezdődő neveket. És azt sem tudjuk,
hogy ez egy vezetéknév, keresztnév vagy becenév
kezdőbetűje. Amint lesz egy gyanúsított, közvetett
bizonyítékként felhasználható, de most még na-
gyon kemény volna ennyire leszűkíteni a kört.

Megcsörrent a telefon.
– Süti Éden, itt Hannah beszél.
– Szervusz, Hannah, itt Norman.
– Szia! – Hannah felvonta a szemöldökét. Nem
igazán akart egy újabb hosszas telefonbeszélgetés-
be bonyolódni, amikor végre nyugodtan beszélhe-
tett Billel, és ki tudja, mikor lesz rá újabb alkalom.
– Mi újság?
– Előhívtam a partin készült filmet, délben be-
hoznám a képeket, ha odabent vagy.
– Itt dolgozom, mégis hol lennék? – Amint ki-
mondta, Hannah rádöbbent, hogy nyersen vála-
szolt. Norman mindig annyira kedves vele. És ha
bejön délben, legalább odaadhatja neki az édesany-
ja kölcsönszerződését. – Bocs, Norman, csak nagy
itt a hajtás. Akkor délben találkozunk, és félrete-
szek neked néhány finom sütit.

Miután letette a kagylót, észrevette, hogy Bill vi-
gyorog.
– Most meg mi van?
– Csak nem újabb randit kért tőled Norman?
– Nem, csak meg akarja mutatni a partin készült
fényképeket. – Hannah úgy döntött, gyorsan témát
vált. Bill éppen olyan képet vágott, mint amilyet
Delores szokott, amikor házasságközvetítőt játszik.
– Norman csak egy jóbarát, úgyhogy tüstént verd
ki az ötletet a fejedből. Inkább erről az új min-
neapolisi nyomozóról regélj nekem. Még a nevét
sem tudom.
– Mike Kingston. Dumáltam az előző társával,
azt mondja, kiváló rendőr és nagyon rendes srác.
– Te még nem is találkoztál vele?
– Nem, de láttam a fényképét a személyi anyagá-
ban. Jóvágásúnak tűnik. A feleségéről ugye mesél-
tem neked?
– Azt mondtad, hogy meghalt, és ezért akar a pa-
si ideköltözni.
– Nos, ennél már többet tudok. Ápolónőként dol-
gozott, és épp hazafelé tartott a Hannepin Megyei
Kórházból, amikor két rivális banda összetűzött, ő
meg a lövöldözés kereszttüzébe került. De a leg-
rosszabb, hogy négyhónapos terhes volt, az első
gyereküket várta.

– Ez rettenetes! – Hannah egészen beleborzon-
gott. – És elkapták a lövöldözőt?
– Naná! Az egész csapat ezen az ügyön dolgo-
zott. Először egyébként egy formai baki miatt el-
engedték, valaki elrontott egy házkutatási paran-
csot, és a bíró nem volt hajlandó tárgyalni az
ügyet.
– De azután perbe fogták? – Hannah nem egé-
szen értette, miről beszél Bill.
– Egy másik gyilkosság miatt tartóztatták le.

Mike és a társa maguk dolgoztak az ügyön. Biztos-
ra akartak menni, hogy minden az előírások szerint
történjék, és el is ítélték a fickót. Tényleges élet-
fogytiglant kapott.
– Helyes! De azt lefogadom, hogy ez a Mike
Kingston mereven ragaszkodni fog a hivatalos rend-
őrségi eljárásokhoz.
– Igen, úgy tűnik. És ő lesz az új felettesem, na-
gyon oda kell majd figyelnem. Andrea ma este segít
átnézni az összes jelentésemet, hogy biztosan hibát-
lanok legyenek.
– Ha szükséged van rám, én is segítek – ajánlot-
ta fel máris Hannah. – Mikor kezd a pasas?
– Hétfőn reggel. Már kibérelt egy lakást, és ma
reggel meg is érkezett a költöztető cég furgonjá-
val. Holnap szabadnapos leszek, segítek neki be-
pakolni.

Hannah nem állhatta meg, hogy ne ugrassa egy
kicsit a sógorát.
– Csak nem arra számítasz, hogy a dobozcipelés
meg néhány üveg sör előmozdítja a munkakapcso-
latotokat?
– Ártani nem árthat. Ha végeztünk, nálunk fo-
gunk vacsorázni.
– Andrea főz? – Hannah őszintén megdöbbent. A
környezetében a húga az egyetlen, aki még egy tisz-
tességes neszkávét sem képes elkészíteni.
– Isten ments! – kuncogott Bill. – Majd hozatunk
pizzát. Ugorj át te is, vagy van már valami dolgod
holnap estére?
– Hát úgy terveztem… – Hannah-nak igencsak
pörgött az agya, hogy valami ürügyet találjon.
– Ugyan már, Hannah. Te talán jobban fel tudod
mérni a személyiségét, és megoszthatod velem,
amit tapasztaltál.
Bill azzal a pitiző bánatos kutyatekintettel nézett
Hannah-ra, aminek sosem tudott ellenállni. Nagyot
sóhajtott hát, és megadta magát.

– Rendben van, majd hozok édességet.
– Kösz! – Bill hálásnak látszott. – De semmiképp se
említsd ezt az ügyet. Nem akarom másnak az orrára
kötni, hogy egy civilt toboroztam a kisegítésemre.
– Ne aggódj, egy szót sem szólok.
Bill már az ajtóban állt, amikor visszafordult.
– Ja, és elfelejtettem mondani, hogy Delores is
kijön hozzánk holnap este. Meg akarja ismerni
Mike-ot.

Vagy úgy. Ezért tette hát Delores azt a megjegyzést,
hogy ha még több holttestet fog felfedezni, legfeljebb
egy gyilkossági nyomozó érdeklődésére számíthat.
Ezért hozakodott elő Bill az új kolléga feleségének
szívszorító történetével, és természetesen ezért piti-
zett, hogy vacsorázzon velük holnap este… hogy job-
ban megismerje Mike-ot. Naná, hogy ezért.

Hannah zsörtölődve ment az ajtóhoz megfordíta-
ni a nyitvatartási táblát. Bill alaposan csőbe húzta.
És csak egyetlen következtetést tudott levonni eb-
ből. Sógora gyorstalpaló összeboronálási oktatásban
részesült, ahol a neje és az anyósa voltak a tanárai.

Folytatása következik!

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Kiadja: Illia Kiadó

A Hannah Swensen sorozatban megjelent még:

Joanne Fluke: Epertorta és gyilkosság
Joanne Fluke: Áfonyás muffin és gyilkosság