Apró sütemény – hatalmas élmény

Ez az a sütemény, amit a legtöbbször készítettem el, mióta „befordúltam a konyhára” (Petőfi), és ami mindig osztatlan sikert arat. Legutóbb szilveszterre sütöttem, négy tepsivel, újév napjára hírmondó sem maradt belőle. A kis kifliket amúgy már az első alkalommal elkereszteltem „kukackák”-ra (tessék csak megnézni a fotókat!), azóta közel s távol így hívja mindenki. Jól van na, egyszer majd biztos felnövök...! :)

A kukacka amúgy nem kényes jószág, egyedül a sütésre érzékeny, könnyen odaég. Elkészítése nagyon egyszerű, s aki egy kicsit is szereti a linzerféléket, azt menthetetlenül rabul ejti. Mi már több mint fél éve a rabjai vagyunk.

Mi kell a kredencből?

– keverőtál (vájling)
– konyhai mérleg
– nyújtódeszka
– kis-közepes méretű tepsi(k) sütőpapírral bélelve
– kés a kukackák szeleteléséhez

Mi kell a konyhából?

(Két kisebb tepsire való mennyiség; minőségi alapanyagokat használjunk!)

– 20 dkg finomliszt és 5 dkg grahamliszt keveréke (vagy 25 dkg finomliszt)
– 20 dkg langyos sütőmargarin (a recept szerint vajjal is készülhet, de úgy még nem próbáltam, mivel öcsike tejérzékeny)
– 10 dkg darált dió (a recept mandulát ír, ám mivel először dióval készítettem, és nagyon „bejött”, immár maradok ennél)
– 10 dkg porcukor

A forgatáshoz: vaníliás porcukor (ha az üvegházunkban éppen nem terem a vanília, használjunk művi vaníliás cukrot vagy ennek királyi változatát, az őrölt vaníliát is tartalmazó Bourbon vaníliás cukrot: kéttasaknyit keverjünk el 10 dkg porcukorban.

Hogy lesz ebből vaníliakifli (kukacka)?

Nem ördöngösség. A kimért hozzávalókat kis kacsónkkal alaposan összegyúrjuk, majd elcsodálkozunk, hogy milyen lágy lett a massza.:) Ám mielőtt még tátva maradna a szánk, bedugjuk egy időre a hűtőbe/mélyhűtőbe, hogy egy kicsit megkeményedjék, és sodorható legyen. Apropó, mélyhűtő! Kolléganőm szerint ez a fajta tészta kitűnően fagyasztható, így ha a családja kukackát rendel tőle, este csak kivesz egy előre elkészített adagot a mélyhűtőből, és reggel már sütheti is. Na engem ez a megoldás nem fenyeget, mert bármennyi adagot csinálok, még aznap elhasználom.

A frigóban jóállagosított tésztából szaggassunk kisalmányi darabokat, majd a nyújtódeszkán formáljunk belőle rudakat. Ezt a következőképpen csinálom: mindkét kezemmel – jobban mondva az ujjaimmal – elkezdem oda-vissza gurigatni a tésztát a deszkán, miközben a végek irányába kifejtett enyhe nyomással vékonyítom. Így persze anakonda hosszúságúra nyúlna, ezért időnként késsel elvágom (néha magától is elszakad), majd egyenként tovább sodrom. Mindezt addig folytatom, amíg kb. 1 centi vastag rudakat nem kapok. Ezeket mintegy 5 centis darabokra vágom, és kis kukacokat-kifliket formázok belőlük. Szoktam csinálni még gyűrűt, dorongot, S betűt, patkót – ám ezeket (is) gyorsan kell formázni, mert a kéz melegétől hamar megpuhulnak, összeesnek.

Fohász Vesta istennőhöz

Kapcsoljuk be a sütőt, és állítsuk 2–3-as fokozatra (kb. 170–180 fok). Míg bemelegszik, rendezzük el a sütőpapírral bélelt tepsi(k)ben a műveinket. Ne kerüljenek túl közel egymáshoz, mert sütés közben – sütőpor nélkül is – kissé megnőnek. A kimaradó kukackákat hagyjuk a gyúródeszkán.

Ami a sütési időt illeti, picit gondban vagyok, ugyanis 15 és 30 perc egyaránt előfordult már eddigi, rövidke praxisomban, pedig mindig ugyanúgy készítem a tésztát. Nyilván a liszttől is függ, de megkockáztatom, hogy a gáz fűtőértéke sem egyenletes. A legjobb, amit tehetünk, hogy gyakran ellenőrizzük a folyamatot, először 10-12 perc múlva. Vigyázni kell, mert az alja nagyon hamar megég! Jó módszer, ha időnként egy-egy kukackát késsel megfordítunk, hogy lássuk az alját: világos tejeskávé árnyalatúnál sötétebb ne legyen. Még egy fontos információ: szigorúan a legfelső rácson sütöm.

Kétszer szórom, kétszer szórom

Nem maradt más hátra, mint a kukackák vaníliás porcukorba forgatása. Először még melegen – de ne rögtön a sütőből történő kivétel után –, aztán ha kihűlt, újra fürdessük meg benne, a legjobb egyesével (óvatosan, törékeny!). Az első, meleg forgatáskor ne halmozzuk egymásra őket, mert az elkerülhetetlennél is jobban megolvad rajtuk a cukor (lásd a fenti fotót), bár a második szórásnál ez korrigálható.

A rajongói klub

Apu, bátyus, egy kisebb focicsapatnyi unoka- és más ismerős gyerkőc, aztán Kati, Kopi, Gábuc, Bálintka, na és persze jómagam – bocsánat a névsorolvasásért, csak megpróbáltam összegezni, kik vannak oda a vaníliás... szóval a vaníliakifliért a szűkebb környezetemből.

Talán nem véletlenül. :)

A recept Horváth Ilona örökbecsű szakácskönyvében is megtalálható.

Jó étvágyat kíván: