Aromaterápia: tej(szín)es tormakrémleves

Kiskertünk nemes tarackja

Talán még nem késő kikapálni, vagy inkább -ásni a kert végéből néhány tormagyökeret, főleg ha meg tudjuk állapítani, hogy melyik és mikor alkalmas erre. Én bizony híján vagyok ezen ismeretnek, sőt egy időben ki is akartam irtani a tormát a telkünkről, ami reménytelen vállalkozásnak bizonyult. Merthogy maga a növény is éppolyan bivalyerős, mint amilyen az aromája.

De már nem bánom, hogy kudarcot vallottam vele, mert az utóbbi hónapokban nagyon megkedveltük: a telki tormánkat egyelőre ugyan nem háborgattam, az üvegestorma-készletünket azonban hetente pótolni kell, pedig csak ketten járunk rá. (A minap aszalt füge mellé kanalaztam, érdekes volt az ízhatás.) :) Magától értetődő volt, hogy kipróbálom levesalapanyagként; ezúttal is számos receptet elolvastam (amihez elég sokat kellett böngészgetnem), mígnem a szimpatikusakat továbbfejlesztve megalkottam a sajátomat.

Mint azt már nyilván sejti a kedves Olvasó, levesünkhöz nemcsak ecetes tormára, hanem friss tormagyökérre is szükség lesz – amely a piacon minden további nélkül beszerezhető, csak arra kell ügyelni, hogy tényleg friss, azaz jó kemény legyen, már csak a reszelés végett is. ...De miért ne közöljem máris a hozzávalókat?

Mi kell a kredencből?
– egy 2 literes fazék
– egy másik fazék v. kisebb lábos
– citromreszelő
– kanalak, kések

Mi kell a konyhából (piacról)?
– 6-7 dl húsleves (1 leveskockából)
– 6-8 dkg frissen reszelt torma (1 közepes méretű gyökérből)
– 10 dkg minőségi, üveges ecetes torma (lehetőleg az erős fajtából)
– 1 közepes méretű vereshagyma
– 6-8 dkg vaj vagy margarin
– 4-5 csapott evőkanál liszt
– 3 dl tej
– pici csapvíz
– 1,5 dl főzőtejszín
– kristálycukor
– teáskanyálnyi morzsolt kakukkfű
– kávéskanálnyi őrölt fehérbors
– 1-2 evőkanálnyi citromlé
– a tálaláshoz sültszalonna-kockák és kenyér

Hogy lesz ebből krémleves...?

Először is készítsünk húslevest minimalista módra: dobjunk 6-7 dl forrásban lévő vízbe egy bűvös kockát, kevergetve oldjuk fel, majd vegyük le a tűzről és lefedve hagyjuk kihűlni.

Most jön a tormatisztítás és –reszelés! Bár a neten horrorisztikus történetek keringenek ezzel kapcsolatban – lélegeztetőgép, könnytenger és a többi –, nekem nem voltak efféle élményeim. Pedig meg is kóstoltam – mondjuk így nyersen tényleg felér egy lórúgással!:) Ha sikerült összeszedni a bátorságunkat, először tehát vékonyan hámozzuk meg, mint a fehérrépát, aztán citromreszelőn kezdjük el reszelni. Ha összegyűlt a kellő mennyiség, felhasználásig tekerjük be folpackkal – az esetleg megmaradt gyökeret is –, nehogy elszökjön (az aromája). :)

Most a 2 literes fazékban forrósítsuk meg a vajat/margarint, pirítsuk meg benne a kis kockákra vágott hagymát, majd a tűzről levéve szórjuk bele a lisztet. Keverjük jól össze – ha nagyon összeállna, dobjunk rá még egy kis zsiradékot –, majd tegyük vissza a tűzre, s alkossunk zsemleszínű rántást.
A tűzről ismét levéve engedjük fel a szokott módon, ez esetben kb. 1,5 dl hideg vízzel (nem baj, ha picit sűrű marad), majd néhány perc múlva öntsük nyakon a kihűlt húslevessel, a tejjel és a tejszínnel. A keverést már nem is mondom... Tegyük fel – immáron utoljára – a tűzre, és adjuk hozzá az ecetes tormát (a frissen reszeltet majd csak a végén!). Aztán jöhetnek az ízesítők, ízlés szerint: fehérbors, kakukkfű, citromlé, 2–7 evőkanál kristálycukor (mi édesszájúak vagyunk), esetleg pici só.

Lassú tűzön - lehetőleg fedő alatt - forraljuk fel, s még mielőtt kifutna, öntsük bele a reszelt tormát. Egy-két percig még hagyjuk bugyogni, aztán zárjuk el a tüzet – készen van. Ha túl sűrű lenne, adjunk hozzá egy kis tejet.

Reményeim szerint egy rendkívül ízletes, aromás krémleves várja a fazékban, hogy a tisztelt Olvasó felfedezze az értékeit. A tormát megszelídítette a tej, s bár nyoma sincs vad erejének, tekintélye bizony érződik. A bájos ízű kakukkfű, a citrom frissességüket adták a levesnek, a hagyma pedig mindezen ízt egybefogta. Az élményt a zsírjában sült szalonnakockák teszik teljessé, melyet tálaláskor szórunk a levesbe. Mi friss kenyeret kívántunk mellé, de legközelebb pirított zsemlyekockával is kipróbáljuk. Elárulom, hamar lesz legközelebb...

Te pedig, telki tormikám, növeszd a répáidat, mert jövőre szüret!:)

Jó étvágyat kíván: