Ropogós karalábé - nem csak nyulaknak

A karalábé eredete nem ismert, bár feltételezhető, hogy észak-európai gyökerekkel bír. Ez a káposztaféle már az ókorban kedvelt alapanyagnak számított, az idősebb Plinius a Naturalis Historiae című könyvében tesz említést a korinthoszi répáról, amely a leírás alapján nagy valószínűséggel a ma ismert karalábé őse. A kor leghíresebb szakácsának, a római ínyenc Marcus Gavius Apiciusnak a „De re coquinaria” című művében karalábérecepteket is felfedezhetünk.

A karalábé európai elterjedéséért Nagy Károly, Európa atyja volt felelős, ugyanis a VIII. században a frank császár döntése nyomán kezdték el az általa vezetett birodalom minden szegmensében termeszteni a karalábét. A németek a későbbiekben is sokat foglalkoztak a karalábéval, az első igen részletes botanikai leírás is náluk született 1554-ben. A XVI. század végére a zöldség nem csak Németországot és környező országokat hódította meg, hanem jelent volt Angliában, Olaszországban, Spanyolországban és a Földközi-tenger keleti vidékein is.

A XVI. században azonban nem csak Európa teljes karalábé általi leigázása valósult meg, hanem a növény eljutott Észak-Indiába is, ahol viszonylag hamar meghonosodott és az ottani gasztronómia szerves részévé vált. A karalábé lassan megjelent Afrikában, a Közel-Keleten, valamint Kínában és más kelet-ázsiai országokban is. Viszont érdekes mód Írországban csak 1734-ben kezdték meg a kereskedelmi célú termesztését.

Amerikába viszonylag későn jutott el a karalábé, a telepesekkel ugyan megjelent itt-ott, de egészen 1806-ig nem termesztettek belőle nagyobb mennyiséget, és a mai napig nem vált igazán hétköznapi zöldséggé.

Pedig a szárában gumószerűen megvastagodó karalábé nagyon egészséges alapanyag. Alacsony a kalóriatartalma, koleszterint egyáltalán nem tartalmaz, viszont rostban gazdag. Nagyon sok benne a C-vitamin és a kálium, ezen kívül omega-3 és -6 zsírsavakat is tartalmaz, valamint található benne szelén, nátrium, mangán, réz, vas, kalcium, foszfor. A C-vitaminon kívül A-vitamint és B-komplexet tartalmaz. A karalábéban található izotiocianát segít az ösztrogén termelésében, ezzel vetve gátat bizonyos rákfajták kialakulásának.

A karalábé ehető levelei is sokféle tápanyagot tartogatnak számunkra, többek között B-vitaminokat, A- és K-vitamint, ásványi anyagokat és karotint.

A karalábé könnyen elkészíthető, gyorsan megpárolható, megfőzhető. A levele is felhasználható, nagyon jól lehet bele tölteni, akárcsak a szőlőlevélbe. Arra azonban oda kell figyelni, hogy a karalábé könnyen fás lehet, ami sokat levon az élvezeti értékéből. Épp ezért mindig hibátlan, foltoktól, vágásoktól mentes, friss, harsány színű, telt levelű zöldségeket vegyünk. A karalábét otthon 2-3 napot nyugodtan tárolhatjuk a konyhapulton, ha hosszabb ideig kívánjuk tárolni, akkor inkább a hűtőszekrényben keressünk neki helyet.

A zsengébb, vékony héjú karalábét nem feltétlen szükséges meghámozni, de a nagyobb darabokat már javasolt egy hámozó segítségével megszabadítani a külsejétől.

A halványzöld húsú zöldséget megfőzhetjük levesnek, adhatjuk más levesekhez is (például húsleveshez), készíthetünk belőle főzeléket, tejszínesen, tejfölösen, kevés friss zöldfűszerrel ízesítve nagyon kellemes fogást kapunk. Párolva köretként is adhatjuk, vagy ha elég nagy gumókkal van dolgunk, akkor nyugodtan meg is tölthetjük őket. A karalábé magában, nyersen is nagyon finom, kínálhatjuk szendvicsek mellé, mártásokkal kísérve, vagy felhasználhatjuk saláta alapanyagnak is. A karalábét grillezhetjük is, s ha egy kis balzsamecettel meglocsolva kínáljuk, akkor igazán kellemes, édeskés ízt kapunk eredményül.

Karalábéleves húsgolyókkal

Hozzávalók:
3 nagy és friss karalábé
2 dl tejföl
1 evőkanál finomliszt
1 evőkanál vaj
só
30 dkg sertéscomb
1/2 bögre rizs
1 tojás
bors
1 csokor petrezselyem, esetleg szárított

Elkészítés: A karalábékat megpucolom és apró kockákra vágom. Vajon, minimális vízzel megpárolom. A rizst kétszeres, enyhén sós vízben megpárolom, majd összekeverem a ledarált combbal, a tojással és sóval, borssal fűszerezem. Vizes kézzel apró gombócokat formálok és a vízzel felöntött, kicsit zuborgó levesben óvatosan megfőzöm. A tejfölt elkeverem a liszttel, és behabarom a levest. Finoman sózom, petrezselyemmel megszórom.

Töltött karalábé

Hozzávalók:
4 méretes karalábé
1 csirke filézett melle
só
bors
1 csokor petrezselyem
3 evőkanál tejföl
3 dkg vaj
1/2 bögre rizs

Elkészítés: Egy kis olajon kifehérítem a rizst, sózom, majd 2 bögrényi vízzel felöntöm, finoman sózom, és takarékon, fedő alatt megpárolom. Amíg a rizs párolódik, addig a karalábékat megpucolom, és a kevésbé zsenge végét levágom. Karalábékanállal kikaparom a belsejét úgy, hogy nagyjából egyenletes vastagságú maradjon a zöldségkelyhem fala. A belsejéből előkerülő forgácsokat egy lábasba teszem, kis vajat adok hozzá, minimális vizet öntök alá, és fedő alatt megpárolom. 
A karalábékelyheket lobogó, sós vízben egy picit előfőzöm, úgy 4-5 percig. Majd alaposan kicsöpögtetem, és sütőpapíros tepsibe ültetem. A csirkemellet vékony szeletekre vágom, sózom, borsozom. A kész rizsből a karalábékba kanalazok egy keveset, erre teszem a húst, egy újabb réteg rizs következik, megint egy kis hús, majd zárásként megint jöhet a rizs. Ezután a tepsit fóliával lefedem, és 190 fokos sütőbe tolom. 30-35 percig hagyom sülni. Amíg sül, addig a karalábéforgácsokat leturmixolom, kis tejfölt keverek bele, picit sózom, és friss petrezselyemmel megszórom. Tálaláskor a karalábékat az elkészült mártással kínálom.