A pudingot már a középkorban is ismerték, ekkorra datálható az elnevezése is. A francia boudin elnevezés utal arra, hogy a középkorban még bélbe zárva készítettek a mai véres hurkához igen hasonlatos, sós pudingokat. A XVII. század környékén már az édes tejsodók is a puding nevet kapták, ezeket magukban vagy süteményekbe töltve ették. A puding persze nem európai találmány, ekkortájt már Ázsiában is jó néhány hasonló alapanyagokból és hasonló eljárással készített ételt ismertek. A 1840-es évek környékén kezdtek el pudingporokat előállítani, ennek legnagyobb piaca Amerika lett.
A mi kultúrkörünktől kicsit észak-nyugatabbra, a Brit-szigeteken a mai napig készítenek veséből, vérből, adott esetben kenyérből pudingokat. De persze arrafelé is ismert az édes, desszertként funkcionáló puding. Nálunk ez a fajta, homogén, desszertként fogyasztható változat ismert és kedvelt.
Amerikában az édes változatot szeretik. Indiában főleg az édes, igen krémes pudingok terjedtek el, amiket legtöbbször hűtve kínálnak. Ezek alapja lehet tészta, rizs vagy tápióka, általában fahéjjal, kardamommal, rózsaszirommal, dióval vagy mandulával ízesítik. A mediterrán országokban főleg a rizsből készült recepteket kedvelik, amelyeket fahéjjal, citromhéjjal, mézzel, némi pisztáciával bolondítanak meg.
Az édes, tej alapú pudingok esetében az alapot a tej és a cukor biztosítja, ehhez keverünk valamilyen zselírozóanyagot. A házi pudingnak maga a tojás is képes kellő állagot biztosítani, ám a forgalomba hozott pudingporok esetében már más a helyzet. A XIX. század közepén megkezdett amerikai sorozatgyártáskor a kezeletlen tojások általi megbetegedések kivédése érdekében kezdtek el más zselésítő anyagot használni. Ez az anyag lehet a zselatin vagy a kukoricakeményítő, illetve a tápióka. Ettől a zselésítő anyagtól lesz olyan ellenállhatatlanul remegősen krémes a pudingunk.
A pudingokat leggyakrabban pohárdesszertként vagy trifle-ként tálaljuk. Magát a krémet is gyümölcsvelővel, lekvárral, karamell- vagy csokoládéöntettel, esetleg többféle pudingot rétegezhetünk egymásra. Ezek a desszertek díszíthetőek csokoládéforgáccsal, friss gyümölccsel vagy friss fűszernövényekkel (citromfű, menta, bazsalikom). Fűszert magába a krémbe is tehetünk, attól függően, hogy milyen ízesítésű pudingot készítünk. Általában a süteményekbe használt, jól ismert fűszerek harmonizálnak az édes krémmel is. A pudingokat hidegen szervírozzuk.
Tortakrémként is használható, sőt a gyümölcsös piskóták esetében kifejezetten szeretett töltőanyag, hiszen megköti a ráhalmozott gyümölcsöt, és sokkal könnyebb, mint egy vajkrém vagy tejszínes krém.
Ha nem pudingport használunk, akkor is egyszerűen készíthetünk házi pudingot, ehhez tökéletes alap lehet ez a vaníliás változat.
Hozzávalók:
Elkészítése: A tejet a cukorral, a sóval és a vaníliarúd kikapart belsejével felforralom. Ebből néhány kanálnyit külön kimerek. Mikor már langyos, belekeverem a tojások sárgáját és a lisztet. Ezt alaposan elkavarom.
Ha felforr a tűzön maradt cukros, vaníliás tej, akkor a bekevert, lisztes részt hozzáadom, és folyamatos keverés mellett, nem túl nagy lángon addig főzöm, amíg besűrűsödik.
A kész pudingot hideg vízzel kiöblített formákba kanalazom, majd a tetejét alufóliával lefedem, hogy ne bőrösödjön meg a pudingom. Néhány órára hűtőbe teszem. A már kihűlt pudingokat gyümölccsel, öntettel kínálom.
A selymes-krémes puding a világon mindenütt népszerű. A creme caramel és a török sült tejberizs is példa rá.
Hozzávalók:
Elkészítése: A pici szuflétálaimat beleteszem egy nagy tepsibe. A sütőt 160 fokra izzítom. A tálkákat tepsistől a sütőbe süllyesztem.
A szószos edényemben felfőzöm a 20 dkg cukrot, némi vízzel. Mikor barnulni kezd, óvatos és igen gyors mozdulatokkal kikapom a sütőből a tepsit, és a szuflétálakba öntöm a karamellt.
Ezután felteszem felforrni a tejet. Lassú tűzön, vaníliával egyetemben főzöm. Amíg lassanként felforrósodik, addig összekeverem a tojásokat a cukorral, és forralok egy jó kübli vizet. Amikor elkezd forrni a tej, lehúzom a tűzről, kipecázom belőle a vaníliát, hozzáöntöm a tojásos cukrot, habverővel csomómentesen elkeverem (semmi sem lehetetlen), és a szuflétálakban lévő karamellre csorgatom. A közben felforrt vizet a tálaknak otthont adó tepsibe öntöm úgy, hogy a tálkákat legfeljebb 2/3-ig lepje el.
Ezután a tepsit a 160 fokos sütőbe tolom, és egy órára ott is felejtem.
Miután elkészült, hagyom a konyhapulton kihűlni, majd legalább 2-3 órára a hűtőbe teszem. Bármikor, bármivel, bárhol fenséges.
Hozzávalók:
Elkészítése: A rizst felteszem főni. Mikor már alkotóelemeire esett, még felöntöm egy kis tejjel (jó leves tejberizst kell főzni, mert inkább a leve a lényeg, mint a rizs). Hozzáadom a vaníliás cukrot meg annyi sima cukrot vagy mézet, ami az ízlésemnek megfelel. Hagyom egy picit hűlni, elkeverem benne a tojások sárgáját és a kanálnyi lisztet.
Piciny szuflétálakba szedem, amiket egy vízzel félig felöntött tepsibe ültetek, s az egészet így tolom be a beizzított sütőbe. Addig sütöm, amíg a grill meg kapja kicsit a tetejét.
Mikor már szobahőmérsékletre hűlt, beteszem a hűtőbe, és egy-két óráig megpróbálom kibírni, hogy ne egyem meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.