A kóstolópoharak anyaga leggyakrabban üveg (lehetőleg kristály), ami nem lép reakcióba a borral, és a fénytörése is megfelelő. A falvastagsága vékony, így kis tömege miatt nem változtat jelentősen a bor hőmérsékletén. Szára hosszú, ceruza vastagságú, könnyen megfogható, így a kéz távol van a pohár szájától, hogy ne zavarja a szaglást. Talpa kerek, megfelelően nagy, hogy stabilan megálljon és könnyen megfogható legyen.
Kóstolás során a poharak kelyhét nem fogjuk meg, mivel ezzel a hőmérsékletet megváltoztatjuk, és a pohár falán keletkező ujjlenyomat zavarja a tisztaság megítélését.
Fontos megítélendő paraméter az illat és a szín. Ezért a kehely a nyíló tulipán virágához hasonló alakú: az alsó harmadánál a legszélesebb, onnan folyamatosan, egyenletesen szűkül a szája felé. Alsó, íves részében a bor színét tudjuk jól megítélni, az ital könnyen megforgatható benne, az illatokat pedig a szűkülő száj koncentrálja. A poharat a száránál vagy a talpánál fogjuk meg.
A színnek nagyobb fontosságot tulajdonítunk, mint az illatnak. Ennek oka az, hogy a vörös borok készítése során az elsődleges (gyümölcsből származó) aromák többsége főleg az oxidatív hatások miatt elbomlik. A pohár alakja gömbölyded, így a bor egy "lencsét" alkot a kehely aljában, színe (rubintossága) jobban megítélhető. Kevésbé szétterítve egy sötétebb színű bort nehezen lehet megítélni.
Az oxidatív körülmények között érlelt bor palackozáskor erősen reduktív környezetbe kerül. Kicsit ki kell szellőztetni, hogy az eredeti egyensúly helyreálljon, és a valós értékeit tudjuk megítélni. Ezt segíti a nagyobb méretű, gömbölyded kehely, melynek szája alig szűkül. A poharat a száránál, vagy a talpánál fogjuk meg.
A vörösborok színének megítélése igen nehéz üvegpohárban. A poharat megdöntve, fehér háttér előtt a színt csak egy vékony sávban tudjuk megítélni, mert a folyadékréteg vagy túl vékony, vagy túl vastag. Ezért használják a vörösbor-kóstoló csészét. Ez egy lapos, széles fémcsésze (lehetőleg ezüstbő,l vagy ezüstözött) amelynek a belsejében dudorok, cirádák vannak. A beletöltött bor rétegvastagsága igen változatos lesz. A megvilágítása is jobb, mert a fény oda-vissza átjárja, így a szín megítélést jobban segíti.
Igen fontos tulajdonsága a gyöngyözés, melynek finomságát, intenzitását és tartósságát is meg kell ítélni. A pohár alakja maximálisan ezt a célt szolgálja azzal, hogy a trombita végéhez hasonló alakú (flőte). Gyakran használnak egy sekély, széles pohártípust is pezsgőhöz, ami alkalmatlan a szakszerű bírálatra, mert a buborékok útja túl rövid a gyöngyözés megítéléséhez. A poharat a kehely alsó, vékony részénél, illetve a talpánál fogjuk meg.
A likőrborok többsége fűszerezett, így elég erősek, intenzív illatúak. Színüket a technológia során állítják be. A pohár feladata ezért az illatok dekoncentrálása. Ezt sekély, kicsit íves oldalú, széles kehely valósítja meg, amit a száránál vagy a talpánál fogunk meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.