Első számú klasszikus. Kicsit macerás otthon elkészíteni, de a végeredmény, a morzsával hintett krumplis tésztában pihenő, fahéjas cukorral töltött szilva mindenért kárpótol. Szezononként egyszer legalább érdemes nekiveselkedni.
Nem a legkönnyebben elkészíthető sütemény, de bolti réteslapból azért nem is olyan bonyolult megsütni. Akkor finom, ha sok szilva van benne, viszont arra ügyeljünk, hogy a gyümölcsök alá legalább egy vékony réteg édes morzsa, darált dió vagy zsemlemorzsa kerüljön.
Omlós tésztarétegek között pihenő picit fűszeres szilva, amivel csak egyetlen egy nagy baj van: nem lehet abbahagyni. A réteshez hasonlóan a pite készítésénél is ügyeljünk arra, hogy a tésztát ne áztassa el a gyümölcs.
A friss szilvával készíthetünk tejespitét. A tepsit vagy nagyobb pitetálat megrakjuk magozott szilvával, majd a sűrű palacsintatésztával felöntjük és készre sütjük. Ha végre a szilvaszezonnak, akkor a kész, gyümölcsmentes tejespitét szilvalekvárral is kínálhatjuk.
A szilvalekváros édességek körül a legegyszerűbb, a legfurcsább és az egyik legfinomabb. A kifőtt tésztát alaposan összekeverjük egy nagyobb adag szilvalekvárral és nem kevés szalonnapörccel, majd összesütjük, s a végeredményt porcukorral kínáljuk. Ütős, laktató fogás.
Újabb pont a szilvalekvárnak. A mély ízű, sütéstől sűrű lekvárral könnyedén dolgozhatunk, nem fog kifolyni a kelt tésztából, hagyja, hogy mutatós eredmény szülessen. Mivel a legtöbb jó szilvalekvárban nincs cukor, így majdnem bűntudat nélkül falható a vele készített bukta.
A flódni ugyanis mit sem ér szilvalekvár nélkül. Vannak persze kísérletek, baracklekvárral pótolni a szilvát, de felesleges. A tökéletes ízhatáshoz, hogy a dió, mák, alma és a tészta egy süteménnyé váljon - nincs mese - szilvalekvár kell.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.