A gofri minden híresztelés ellenére nem amerikai találmány, hagyománya az ókorig nyúlik vissza: már a görögök készítettek vaslapok közt sütött ostyákat. A középkori vásárokban pedig mozgóárusok kínálták, édességként. A gofrinak nagyon sok fajtája van, *eredetiként* a belga gofriként ismert verziót szokták említeni, mivel a maihoz hasonló, bordázott formát egy belga kézműves találta ki a cukrászoknak, hogy a maradék tészta ne vesszen kárba. Más források szerint állítólag a XVIII. században a liége-i herceg szakácsa készített először ilyen édességet.
A forma méhkaptárra hasonlított, ennek a francia neve gaufre, és a mintázatba mézet csurgattak. Először édességként ették, de hamar rájöttek, hogy sósan elkészítve is finom.
Belgium mindhárom hivatalos nyelve sajátjaként is számon tartja a gofrit. Franciául gaufre de Liége, flamandul luikse wafel, németül lütticher Waffel. A brüsszeli (belgaként ismert) és a liége-i a két legismertebb gofriváltozat. Míg a brüsszeli változatnak vékonyabb, könnyebb tészta az alapja, és téglalap formájú, addig a liége-i szabálytalan alakú, élesztővel készül, tömörebb kelt tészta.
A gofrira kiemelten igaz, hogy ahány vidék, annyi szokás: a holland típusúban például több vaj van, Franciaországban pedig ismert a négyszögletes és rácsos fajta is, de a délnyugati eredetű tésztát sokkal vékonyabbra húzzák, és csőszerűen feltekerik (így ostyarolóhoz hasonlít).
Amerikában a brüsszeli verziót ismerték meg az 1964-es New York-i világkiállításon, és ott egyszerűsítették a brüsszeli jelzőt belgára. A tengerentúlon a gofrit waffle-nek nevezik, az amerikaiak egyik kedvenc reggelije, de nem édes! A waffle ropogósra sütött tészta, az amerikaiak szalonnával és juharsziruppal eszik.
A gofri a pralinén kívül ma is az egyik legjellegzetesebb belga édesség. Belgium összes településén kapható, utcai bódékban, lakókocsikban sütik, édes, karamellás illata messze száll. Az országban töltött szabadságunk idején a sör, sült krumpli, gofri „szentháromságban” eltöltött víkend kihagyhatatlan!
Az eredeti belga gofri receptje hétpecsétes titok, de rengeteg recept ismert. A finomság elkészítéséhez liszt, vaj (margarin), tojás, tej (víz), cukor, csipet só (sós verziónál cukor helyett több só) szükséges, lehet élesztővel vagy sütőporral készíteni. Az édes alaptészta a speciális gyöngycukorral az igazi, amely hőre nem olvad, ezért a forró tésztába harapva ropogós cukorkristályokat ízlelhetünk.
A gofri tésztája sokféle lehet: puhább, vékonyabb és ropogósabb, natúr vagy egyéb hozzávalókkal gazdagított, készülhet élesztővel, sütőporral, vagy ezek nélkül csak liszttel, tejjel, kefirrel, tejszínnel, túróval, joghurttal. Arra mindig figyeljünk, hogy a hozzávalókat csomómentesre, krémesen folyékonyra keverjük!
Különösen ropogós lesz a gofri, ha a receptben lévő tejet langyos vízre cseréljük, és kicsit tovább sütjük. Ha tejjel készítjük, akkor puhább és sötétebb lesz a tészta. Sütés után a gofrit rácson célszerű pihentetni, mert ha egymásra tesszük őket, megpuhulnak.
Az édes gofri tésztáját bolondíthatjuk magokkal, kókusszal, zabpehellyel, reszelt almával, reszelt citromhéjjal, rummal, gyümölcsdarabokkal, marcipánnal, vaníliával. A sós gofri tésztájából természetszerűleg hagyjuk ki a cukrot, és helyette apróra vágott sonkát, sajtot, zöldfűszert tegyünk bele.
A gofrisütő egy speciális, elektromos grillsütő (melegszendvics készítésére is felhasználható). A tésztából egy adagnyit az általában négyzet formájú mélyedésbe öntünk, lezárjuk, és 2-3 perc alatt elkészül a mindkét oldalról átsütött finomság. Ha a gofri már nem gőzölög, akkor kész. A gofri formáját összecsukáskor kapja, de a sütő két felének jól kell záródnia, hogy a tészta sütés közben nehogy kifolyjon. A mintát, a mélyedéseket az első gofri sütése előtt ecseteljük be étolajjal.
Inkább olyan típust keressünk, amelyikkel vastagabb gofri is süthető, mert a vastagabb tésztában jobban kiérezhetők az ízek, s ha esetleg vékonyra vágyunk, abban azt is el tudjuk készíteni. Az is fontos szempont, hogy a tészta gyakran beleragad a forró sütőbe, ezért sokkal könnyebb tisztítani az olyan eszközöket, amelyekből kiszedhető a sütőlap!
Az édes gofrit egyszerűen tejszínhabbal, porcukorral is ehetjük, de még finomabb vanília- vagy csokoládépudinggal, édes szószokkal, fagylalttal, mogyoró- vagy túrókrémmel, gyümölcslekvárral, különböző dzsemekkel és zselékkel, folyékony karamellel, juharsziruppal.
Tálalhatjuk a gofrit egyesével, különböző alakban (van egyszerű négyszögletű, de például szív alakú sütőforma is), ha pedig többet egymásra teszünk, a tészták közé tölteléket halmozunk, akkor rendhagyó tortát kapunk, amelyet akár szeletelhetünk is.
A maradék gofri kihűlés után fémdobozban pár napig eltartható, ha pedig mélyhűtőbe tesszük, akkor fogyasztás előtt kenyérpirítóban vagy sütőben melegítsük át!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.