Ahhoz, hogy megértsük a cukorbetegség kialkaulásának okát, tudunk kell, hogy mi a szerepe, és hogyan hasznosul a cukor a szervezetünkben. A szőlőcukor (glükóz) a sejtek legfőbb energiaforrása. A szőlőcukor egy része az elfogyasztott táplálékból szívódik fel a bélben, a többit a máj állítja elő más anyagokból. A vérből a glükóz belép a szervezet sejtjeibe, a legtöbb sejttípus esetében inzulin segítségével – az iznzulin tehát csökkenti a cukor szintjét a vérben. Ahogy a vércukorszint csökken, az inzulin felszabadulása is csökken a hasnyálmirigyből.
A máj cukortárolóként és előállítóként viselkedik. Amikor alacsony a vércukorszint, de nincs lehetőség evésre, a máj felszabadítja a tárolt glükózt (és szükség esetén újonnan is előállít), ezáltal normál tartományban tartja a vércukorszintet.
Cukorbetegségben ez a folyamat zavart szenved. Ahelyett, hogy a cukor bejutna a sejtekbe, felhalmozódik a véráramban. Ez akkor fordul elő, ha a hasnyálmirigy nem termel elég inzulint (1-es típus), vagy ha a sejtek érzéketlenné (rezisztenssé) válnak az inzulin glükózbejuttató hatásával szemben (2-es típus).
Az 1-es típusú cukorbetegség főként gyermekeket, fiatalokat érinti. A hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei elpusztulása miatt nem termelődik inzulin, emiatt kívülről bevitt inzulinpótlásra szorul a beteg élete során. Az inzulin hiánya miatt a vércukor nem tud a sejtekbe bejutni, hanem a vérben marad, és magas vércukorszintet eredményez.
Mivel a sejtek így éheznek, fehérjéket és zsírokat alakítanak át cukorrá. Jellegzetes tünetei: bő vizelet, fogyás (miközben az étvágy nem csökken), szomjúság érzet, acetonszagú lehelet. Egyrészt a zsírégetés egyik melléktermékeként felszaporodó ketontest miatt, másrészt magas vércukorszint miatt a vizelettel távozó cukor és a nagymennyiségű folyadékvesztés miatt nagy a kiszáradás veszélye.
A 2-es típusú cukorbetegség inkább idősebb korban jelentkezik. Nem pusztulnak el az inzulintermelő béta sejtek, de ennek ellenére nincs megfelelő inzulinhatás (a nem elegendő inzulintermelés, illetve az inzulin hatásának gyengülése miatt), így végeredményben nem jut elég vércukor a sejtekbe.
Mivel a cukorbetegség ezen típusánál van inzulin, a vércukorérték lassabban emelkedik, és a tünetek is másabbak: végtagok zsibbadása, nehezen gyógyuló sebek, bőrviszketés, romló látás.
Míg az 1-es típusnál az okot nem ismerik (feltételezik a genetikai hajlamot, vírusok szerepét, autoimmun eredetet), a 2-es típusnál várható a betegség megjelenése bizonyos rizikótényezők esetén: pl. elhízás, magas vérnyomás, cukorbetegség a családban.
A cukorbetegek diétájának összeállítását alapvetően a cukorbetegség fajtája (1-es vagy 2-es típus), valamint az egyéni adottságok (testsúly, életkor, társbetegségek) befolyásolják. Az 1-es típusú cukorbetegeknél ma már az újabb inzulinkészítmények adagolásával alkalmazkodni lehet a táplálkozáshoz és a fizikai megterheléshez. A 2-es típusú cukorbetegeknél a legfontosabb szempont az ideális testtömeg elérése és annak megtartása.
A kiegyensúlyozott táplálkozás nagyon fontos: a táplálkozással felvett energia kb. 50%-át szénhidrátból, 20%-át fehérjéből, 30%-át pedig zsírból kellene fedezni. Minthogy az egyénenkénti energiaigény tág határok között változik, az elfogyasztott tápanyagok mennyiségének is egyéninek kell lennie. Ha a beteg kiszámolja az étrend energia- és szénhidráttartalmt és zsírszegényen étkezik, akkor nem kell az étrend valamennyi tápanyag összetevőjével külön foglalkozni. Ebben az elsőre bonyolultnak tűnő, de később rutinfeladattá váló számolásban dietetikus szakemberek segítenek.
Az étkezések gyakoriságát illetően a javaslat az, hogy a cukorbetegek napjában legkevesebb ötször, de inkább hatszor étkezzenek. (Ez alól csak azok az intenzív inzulinkezelés alatt álló betegek kivételek, akiknél a napi négyszeri inzulinadás mellett már háromszori, négyszeri étkezéssel is kitűnő anyagcsere állapot érhető el.) A vércukrot gyorsan emelő étel, ital fogyasztását célszerű kerülni. Ebbe a kategóriába elsősorban a cukros folyadékok (pl. üdítőitalok) és a magas cukortartalmú édességek tartoznak.
Valójában elmondható, hogy a cukorbeteg – beleértve a fogyókúrázót is – semmilyen speciális diétát nem igényel, egyszerűen egészségesen kell étkeznie, mint bárki másnak.
Szénhidrátok
Vannak kerülendő, mérve fogyasztandó és szabadon fogyasztható élelmiszerek. Kerülendő a répa- és a malátacukor, a méz, minden cukrozott üdítőital és cukorral készült sütemény, a lekvár, a befőtt/kompót, csokoládékészítmények, a fagylalt.
Mérve fogyasztandó a fehér liszt és kenyér, a barna kenyér, az Abonett, a tészta, a rizs, a keksz, a müzli, a burgonya, a kukorica, a tej, a joghurt, a gyümölcs és a cukrozatlan gyümölcslé. A finoman feldolgozott élelmiszerek – például a burgonyapehelyből készített burgonyapüré, a rizs- és kukoricapehely – jobban növelik a vércukrot, mint a főtt burgonya és a rizs. A tészták közül a spagetti kevésbé emeli a vércukrot, mint a galuska, a metélt- vagy kockatészta.
Szabadon fogyasztható szokásos mennyiségben az összes zöldség- és főzelékféle, különösen a leveles zöldség (a saláta, a paraj, a sóska), továbbá a zöldbab, a zöldpaprika, a retek, a karfiol, a karalábé, a káposzta, az uborka és a paradicsom.
Fehérjék
A cukorbetegnek arra kell törekednie, hogy minél kevesebb zsiradékot, azaz minél soványabb hús- és tejterméket fogyasszon, mert elsősorban ezáltal biztosíthatja diétájának energiaszegénységét. A sovány marha-, sertés- és csirkehúst, a gépsonkát, a sonkaszalámit, a baromfifelvágottat, a virslit és a párizsit részesítse előnyben, míg a zsíros kolbászt és szalámifélét, valamint az igen nagy koleszterintartalmú májkrémet kerülje, illetőleg csak csekély (1-2 dkg-os) mennyiségben fogyassza. Ugyanígy előnyösebb a sovány (1,5% zsírtartalmú) tej, a félzsíros túrók és sajtok fogyasztása is.
Egyúttal szakítani kell azzal a tévhittel is, hogy a cukorbetegnek a húst hússal kell ennie, mert viszonylag kis mennyiségű fehérjével is fedezni tudja szervezetének teljes szükségletét.
Zsírok
Helyes, ha a növényi és az állati zsiradékok fele-fele arányban fordulnak elő a cukorbeteg étrendjében. Minthogy az állati eredetű zsiradék java része húsokkal, felvágottakkal és tejtermékekkel jut a szervezetünkbe, ezen felül csekély mennyiségben fogyasszon sertészsírt és vajat a cukorbeteg. Az ételeit inkább kevés napraforgóolajjal vagy főzőmargarinnal készítse el. Az alacsonyabb energiatartalmú étrendre szorulók számára célszerű, ha a zsírszegény konyhatechnikát – teflonserpenyőt, alufóliát, grillezést és a roston sütést alkalmazzák, s a főzelékfélék elkészítésénél habarás helyett a gőzben párolást részesítik előnyben. A vajat csökkentett energiatartalmú margarinnal helyettesítsék. A magas koleszterintartalmú tojásból napi egynél többet ne egyen a cukorbeteg.
Alkohol
A kis mértékben, pl. vacsorát követően elfogyasztott 1 dl száraz bor vagy 2-3 dl sör (jóllehet az utóbbi enyhén vércukor emelkedést okoz) semmiképpen sem minősíthető károsnak. Az édes likőrök, pezsgők és desszertborok viszont teljes mértékben kerülendők.
A diétás italok közül a mesterséges édesítőszerrel készült (light) üdítőitalok és gyümölcslevek korlátozott mennyiségben fogyaszthatók. A diétás édességek, kekszek és csokoládék jobbára kerülendők, a túlsúlyos cukorbetegek számára pedig tilosak.
Az élvezeti szerek közül kevés tea és kávé általában fogyasztható – természetszerűleg mesterséges édesítőszerrel, vagy inkább üresen. A hozzáadott tej, tejszín szénhidráttartalmával pedig számolni kell!
(Forrás: Semmelweis Egyetem , Webbeteg )
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.