Müzli - nem csak reggelire

Müzlivel kezdeni a napot jó dolog – az egyik legegyszerűbben elkészíthető reggeli. Nem kell hozzá más, mint a saját készítésű vagy készen vásárolt, némi aszalt gyümölccsel, olajos maggal kissé felturbózott müzlikeverék, tej, joghurt vagy épp gyümölcslé, lehetőség szerint több-kevesebb friss gyümölcs. Akár ki-ki a saját kedve vagy ízlése szerint elkészítheti a számára ideális összetételű, sűrűségű és állagú keveréket. Egy jó müzli-reggeliben megtalálható minden, amihez a nap indításához szükség van: fehérje, rost, vitamin, energia. A müzli azonban nem mindig így festett, és nem is mindig reggelire fogyasztották.

Müzli, a svájci egészségbomba

Igaz, hogy különféle magvakat, gabonákat, gyümölcsöket régóta fogyaszt az emberiség, azt a kombinációt, amit ma müzlinek hívunk, nem is olyan régóta ismerjük, mint azt képzelnénk.

Ha a legjobb tejcsokoládé vagy a fondü kerül szóba, szinte mindenki tudja, svájci eredetű mindkettő. Arra már nem biztos, hogy kapásból jönne a válasz: honnan származik a müzli? Pedig ez a reggelire fogyasztott keverék is Svájc kulináris büszkesége, Maximilian Oskar Bircher-Benner (1867–1939) svájci orvos és táplálkozástudományi szakember találmánya. Kétségtelen, hogy az eredeti ’Birchermues’ sokban különbözött a ma készen vásárolható termékek döntő hányadától, az alapot mégis ez jelentette. A müzli kifejezés pedig a mues vagy másként mus szóra vezethető vissza. Leginkább az almaszószból (németül: Apfelmus) is jól ismert gyümölcspürére érdemes gondolni, ha a szó eredetét keressük: a müzli eredetileg inkább gyümölcsös-pürés ételt jelentett.

Az egészséges életmódra nevelés elkötelezett hívekén dr. Bircher-Benner kidolgozott egy döntően teljes értékű élelmiszerekre, friss gyümölcsökre alapozott diétát. Az általa almadiétának nevezett kúra részeként saját zürichbergi szanatóriumában időző páciensei számára 1902-től tálalta fel az eleinte csak „d’ Spys” (a muesli, majd müsli elnevezés csak később jelent meg) néven emlegetett nyers almára alapuló speciális fogását. Külön érdekesség, hogy a zürichbergi szanatóriumban számos korabeli híresség megfordult, többek között járt itt Thomas Mann is, akinek 1924-ben megjelent A varázshegy című regényét is ez a környezet ihlette.

Mai szemmel meglepő módon a kásaszerű d’Spys nem is reggel, hanem könnyű vacsoraként került felszolgálásra. A ma már Bircher-müzliként ismert fogás alapvetően zabpehelyből, héjjal és magházzal együtt pépesített almából, esetenként dióféléből, némi citromléből és sűrített tejből állt.

A kombinációt ugyan eredendően nem Bircher-Benner találta fel, állítólag egy kirándulás alkalmával kóstolta az Alpokban egy parasztasszonynál, azonban annyira beleillett az egészséges táplálkozásról alkotott elképzeléseibe és reformétrendjébe, hogy maga is elkészítette a saját keverékét. A lényeg a friss almában rejlett. A reformdoktor ugyanis úgy vélte, az alma biológiailag hatékony természetes fénymennyiséggel rendelkezik, amelynek köszönhetően az emberi szervezet - ahogy ő nevezte - életerőre kap. Ez a fényre alapuló elképzelés ugyan nem bizonyult sem hitelesnek, sem időtállónak, a számos más jótékony tulajdonsággal rendelkező müzli azonban igencsak kedvező hatást gyakorol a szervezetre, nem véletlen, hogy világkarriert futott be. Bircher-Benner müzlije eredetileg azért készült sűrített tejjel, mert bár a pasztőrözési eljárást már feltalálták, a tejet ekkoriban Svájcban még nem pasztörizálták, és a nyers tej számos egészségi kockázatot rejtetett.

Eredeti Bircher-müzli

Hozzávalók 1 adaghoz:
1 evőkanál zabpehely
3 evőkanál víz
2 evőkanál sűrített tej
1 egész friss, savanykás alma
½ citrom frissen facsart leve
néhány szem dió, mandula, mogyoró – ízlés szerint

Elkészítés: A zabpelyhet 3 evőkanál vízzel elkeverjük, és egy éjszakán át (legalább 12 óra hosszat) állni hagyjuk. Reggelre a keverék teljesen megpuhul. Az almát héjjal és magházzal együtt (aki ettől idegenkedik, nyugodtan hámozza meg, távolítsa el a magházát) finomra reszeljük. Meglocsoljuk citromlével, hogy ne barnuljon. A zabpelyhet, az almát, a sűrített tejet (ez is helyettesíthető friss tejjel) alaposan elkeverjük, megszórjuk a diófélékkel, azonnal fogyasztjuk.

Az eredeti alaprecept természetesen tovább finomítható, variálható. Kerülhetnek bele aprított, szárított gyümölcsök, sűrített tej vagy friss tej helyett gyümölcslével, gabonafélékből készített vagy mandulatejjel is tálalható, sőt mézzel is édesíthető. A dióféléket is lehet helyettesíteni vagy kiegészíteni tökmaggal, napraforgómaggal vagy szezámmaggal, de még kókuszreszelékkel is – ízlés és fantázia szerint.

A Bircher-Benner-féle müzli viszonylag gyorsan túlnőtte a szanatóriumi étrend kereteit. Az egészségreformer orvos maga is népszerűsítette különböző előadásain, aztán az 1920-as években nem csupán receptgyűjtemények, szakácskönyvek adták közre, de mind több étteremben is kínálták, sőt különböző intézmények, elsősorban kolostorok, a hadsereg, börtönkonyhák is felvették az étlapjukra. A vegetáriánus ételeket kínáló svájci éttermek gyakran tették vonzóbbá ezt a fogást tejszínhabbal, és a desszertek között ajánlották vendégeik számára helyi specialtiásként.

Az 1940-es, majd az ’50-es években pedig már a német ajkú országok egészségtudatos polgárainak könnyű vacsorafogásai között is elfoglalta helyét a Bircher-müzli. Innen szinte csak egy kis lépésre volt szükség ahhoz, hogy megszülessenek az előre gyártott keverékek, amelyek jelentősen egyszerűsítették az elkészítést. A különféle gabonapelyhek, szárított gyümölcsök és olajos magvak elegyét tartalmazó csomagok hamarosan megjelentek az üzletek polcain, a müzli pedig könnyű vacsorafogásból energiadús reggeli táplálékká alakult.

Mindennapi müzlink

Igaz, hogy már a II. világháború idején, majd az azt követő első békeévben is voltak európai gyártók, a reggeli fogássá alakuló müzli históriájában a nagy áttörést mégis egy tengerentúli találmány hozta meg. Az egészséges életmód amerikai terjesztésében saját gyártmányú gabonapelyhekkel híressé vált meggyőződéses vegetáriánus Kellog testvérpár - Bircher-Bennertől függetlenül, vele nagyjából egy időben - kezdte meg a reggelire kínált kukorica-, majd búzapelyhek üzemszerű előállítását az USA-ban. Számos családi viszály és cégátalakítás után a michigani Kellog’s gyár piacra dobott egy reggelire szánt keveréket Müsli néven (az elnevezés a Bircher-Benner örökösök heves tiltakozását váltotta ki, így a nevet a Kellog’s Müslix-re cserélte). Ez a világszerte forgalmazott reggelire ajánlott gabonapelyheket, mazsolát, szárított gyümölcsöket is tartalmazó keverék aztán rövidesen számos gyártó és forgalmazó fantáziáját is megragadta, és mára megszámlálhatatlan variációban kerülnek forgalomba hasonló müzlikeverékek.

A müzli jelentése a tömeggyártás következtében megváltozott. A svájci változatot Bircher-müzliként ismerjük, ma pedig müzli alatt elsősorban a zabpehelyből (és más gabonapehelyből), puffasztott vagy pattogatott gabonákból, mazsolából, kisebb vagy nagyobb mértékben más szárított gyümölcsökből, diófélékből, olajos magvakból álló száraz keveréket értjük (bár sok esetben kerül bele csokoládé is, időnként vitaminkészítmény), amit különböző folyadékkal elkeverve fogyasztanak a világ szinte minden részén reggelire.

Ha saját müzlikeveréket szeretnénk, nincs más dolgunk, mint zabpelyhet és/vagy rizs-, kukorica-, köles-, rozs-, illetőleg búzapelyhet, esetenként lenmagot, korpát, aprított dióféléket, mazsolát és más szárított gyümölcsöket összekeverni. Nincsenek kőbe vésett arányok, mindenki saját ízlése szerint állíthatja össze a saját keverékét. Az alapot általában a zabpehely képezi, de ehhez sem kell feltétlenül ragaszkodni, tetszőlegesen kiegészíthető vagy lecserélhető más gabonapelyhekre, és annyi gyümölcsöt, olajosmagot keverhetünk bele, amennyit szeretnénk. A száraz müzlikeverék sokáig eltartható üvegedényben vagy jól záródó műanyag-, illetőleg fémdobozban.

Fogyasztáskor pedig csak levesszük a polcról, és az ízlés szerinti mennyiséget elkeverhetjük gyümölcsjoghurttal, hideg tejjel vagy épp gyümölcslével. Tegyünk hozzá szezonális, friss gyümölcsöt is – télen almát, körtét, déli gyümölcsöt, tavasszal-nyáron, epret, málnát, bogyós gyümölcsöket, őszi- vagy sárgabarackot, dinnyét, ősszel szőlőt, amihez csak kedvünk van. A rostokban és friss gyümölcsökben is gazdag müzli remek vitamin- és energiabomba, ráadásul az emésztésünkre is jótékony hatást gyakorol.

Amerikai találmány: a ropogós müzli

A müzlik külön családját képezi a ropogós változat, amit granola néven is emlegetnek. Nem mellesleg az első pirított, mai értelemben vett müzlik is a 20. század elején készültek – nem Európában, hanem az Egyesült Államokban, szinte a Bircher-féle változattal egyszerre.

A ropogós müzli lényege, hogy a belekerülő gabonapelyheket cukor és/vagy méz, valamint olvasztott vaj, illetőleg növényi olaj hozzáadásával megpirítják, majd ezt követően elegyítik különféle aszalt gyümölcsökkel. Tény, hogy a ropogós, édes változat igencsak vonzó, és még azt sem lehet tagadni, hogy az egészséges táplálkozás részét képezi, de nem szabad elfelejteni, hogy a pirítatlan pelyhek vitán felül kevesebb zsiradékot és cukrot tartalmaznak.

Ropogós müzli házilag

Hozzávalók:
20 dkg zabpehely
5 dkg durvára vágott dió
5 dkg durvára vágott mandula
1 evőkanál kókuszreszelék
5 dkg aprított aszalt sárgabarack
5 dkg mazsola
5 dkg aprított szárított füge
5 dkg vaj
2 evőkanál méz
1 evőkanál barna nádcukor

Elkészítés: A szárított gyümölcsöket vágjuk egészen apróra (nagyjából ½ cm-es kockákra), tegyük félre. A diót és a mandulát daraboljuk szintén apróra.
A mézet a cukorral és a vajjal mérjük lábosba. Folyamatos keverés mellett forraljuk fel, majd keverjük hozzá a zabpelyhet, a diót, mandulát és a kókuszreszeléket. Vegyük le a tűzről. alaposan keverjük át.
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra. Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral, és terítsük el rajta a mézes-vajas keveréket. Fontos, hogy egy rétegben kerüljön a tepsire! Tegyük az egészet az előmelegített sütőbe, és 5-6 perc elteltével keverjük át. Tegyük vissza, majd újabb 5-6 perc elteltével keverjünk rajta még egyet. Nagyjából 15-20 perc alatt süssük ropogósra. Ha elkészült, hagyjuk hűlni, a nagyobb darabokat még langyosan, fakanál segítségével daraboljuk apróbbra. Ha teljesen kihűlt és megszilárdult, keverjük hozzá a félretett aprított gyümölcsöket.
Légmentesen záródó edényben több hétig is nyugodtan tárolhatjuk.

Ez a változat lényegesen kevesebb zsiradékot és cukrot tartalmaz, mint a készen kapható keverékek, ráadásul az összetevőket a kéznél lévő hozzávalók szerint variálhatjuk is. Aki kevesebb gyümölcsöt tenne bele, nyugodtan csökkentheti azok mennyiségét is, aki meg többet, nyugodtan növelje, de a zabpelyhet is lecserélheti búzapehelyre.

A ropogós müzlitől már csak egyetlen lépésre vannak a házi készítésű müzliszeletek, amelyek gyerekek körében is népszerűek, ráadásul a saját készítésű változatok garantáltan egészségesebbek a magas cukortartalmú készen kaphatóknál.

Banános müzliszelet házilag

Hozzávalók 1 kisebb méretű tepsihez:
30 dkg nagy szemű zabpehely
2 db kisebb, érett banán
5 dkg magozott, aprított aszalt szilva
5 dkg aprított dió
15 dkg barna nádcukor
5 dkg méz
15 dkg puha vaj
1 csipet só
1 teáskanál őrölt fahéj
1 db közepes méretű tojás

Elkészítés: Az aszalt szilvát nagyjából ½ cm-es kockákra vagdossuk, a diót gorombára aprítjuk. Egy kis tálban elkeverjük, félretesszük.
A sütőt 175 fokra előmelegítjük, egy kisebb tepsit (kb. 20 x 25 cm-es) sütőpapírral porítunk.
A puha vajat a cukorral és a mézzel, valamint a csipetnyi sóval és a fahéjjal habosra keverjük, hozzáadjuk a tojást, alaposan elkeverjük. Az érett banánokat meghámozzuk, egy kis tálban pépesre zúzzuk. A banánpépet, az aszalt szilát, a diót és a zabpelyhet beleforgatjuk a vajas-tojásos keverékbe.
Az egészet egyenletesen elterítjük az előkészített tepsiben, és nagyjából 30-35 perc alatt aranyszínűre sütjük. Konyhai rácson hűlni hagyjuk, majd 2 x 5 cm-es szeletekre daraboljuk.
Jól záródó dobozban, az egyes rétegeket sütőpapírral elválasztva, hűvös helyen 1 hétig is tárolhatjuk.

A müzliszelet jól jön napközbeni nassoláshoz, sportolás előtt vagy után, ha gyorsan nagy energiára van a szervezetnek szüksége. Természetesen a müzliszelet is csak mértékkel fogyasztva egészséges, hisz nem kevés kalóriát tartalmaz.

Ha pedig különleges, mégis egészséges desszertet kínálnánk, a müzlikeverék ilyenkor is jó szolgálatot tesz. Könnyedén összeállíthatunk réteges krémeket mascarpone vagy tejszínhab, sűrű joghurt és ropogós müzli, valamint friss gyümölcsök egymásra rétegezésével. Nem csupán nagyon mutatós, de rendkívül finom is.

Süteményeket is készíthetünk müzlivel: a ropogós zabpelyhes kekszekben kiválthatjuk a gabonapelyhet a müzlivel, de muffin vagy gyümölcskenyér tésztáját is gazdagíthatjuk müzlikeverékkel.