A muszaka eredete és kora ugyan nem tisztázott, de egyértelműen a Földközi-tenger vidékének étele, a balkáni konyha sajátja. Egyiptomban és a Közel-Keleten is fogyasztanak ehhez az ételhez hasonlatos, azonos vagy javarészt megegyező alapanyagokból előállított, kemencében vagy sütőben sült fogásokat. Többféle változata ismert, manapság azonban főleg a görög muszakát ismerik és készítik.
Ha mégis kíváncsiak vagyunk arra, hogyan indult a muszaka - vagy musszaka - világhódító útjára, akkor találhatunk utalásokat egy XIII. századi arab szakácskönyvben egy hasonló alapanyagokból álló fogásra, illetve névrokonra lelhetünk a levantei musakhkhan-ban. Igaz ez az étel csak nevében emlékeztet a muszakára, hiszen maga a fogás egy csirkés, fenyőmagos egytál. Ha tovább kutakodunk, akkor egy 1862-ben kiadott török szakácskönyvben, a híres oszmán szakács Turabi Efendi könyvében is találkozhatunk az arab ihletésű muszakával, amely apró kockákra vágott zöldséget kever össze darált báránnyal.
A ma ismert muszakát azonban egy Bécsben tanult, sokáig külföldön dolgozó görög séfnek köszönhetjük, név szerint Nikolaos Tselementes-nek, aki egy 1920-ban megjelenő szakácskönyvében vetette papírra a ma ismert besameles változatot. Érdemes megjegyezni, hogy a világlátott úriember 1932-ben Athénban szakácsiskolát is nyitott és több szakácskönyvet írt a görög és nemzetközi konyháról. Nagyon kedvelte a francia konyhát, ennek köszönhető, hogy a muszakában és a görög háziasszonyok konyhájában megjelent a besamel.
A muszaka három alapvető összetevője a zöldség, a hús és a szósz. A legtöbb esetben ezeket az összetevőket rétegzik és összesütik. Természetesen létezik vegetáriánus muszaka is, ahol a hús helyett többféle zöldség szerepel. A klasszikus muszakát sokféleképp variálhatjuk. A zöldségek és a húsok mibenléte nagyban befolyásolja a végeredményt, az egész fogást körülölelő besamel ízesítése is sokféle lehet, sőt a muszakát különféle sajtokkal is megszórhatjuk a csőben sütés előtt, ami szintén újabb és újabb harmóniákkal gazdagítja a fogást.
A muszakába leggyakrabban padlizsán, hagyma, krumpli és paradicsom kerül. Természetesen egyéni kísérleteinknek köszönhetően tehetünk bele főtt sárgarépát, cukkinit, spenótot, paprikát, patisszont, babot, lencsét vagy főzőtököt is.
Fűszerei közé tartozik a keleten is kedvelt fahéj, illetve a fokhagyma, a római kömény, a szerecsendió vagy épp a különféle mediterrán zöldfűszerek, mint a babérlevél, az oregánó, a bazsalikom vagy a bárányhússal remek viszont ápoló rozmaring és menta. Ezen kívül nyugodtan ízesíthetjük a fogásunkat egy kevés borsikafűvel, esetleg citromos kakukkfűvel, zsályával vagy cayenne borssal.
A muszakába illő hús alapesetben bárány vagy birka, de ha sertéshúsból, pulykahúsból vagy marhahúsból készítjük, akkor is nagyon finom eredményre juthatunk. A darált hús elkészítésénél nem csak fűszereket alkalmazhatunk, hanem adhatunk hozzá paradicsompürét, vagy borral is készíthetjük a ragunkat.
A muszaka fontos eleme még a mindent összetartó, krémes állagért felelős besamel, amelyet szintén kedvünk szerint alakíthatunk. Magát a besamelt is fűszerezhetjük, tovább krémesíthetjük tojássárgájával, vagy lecserélhetjük tejszínre, joghurtra, tejfölre esetleg paradicsomszószra is.
Mivel a muszakában nincs olyan anyag, amely a felesleges zsiradékot felszívná, ezért a hús pirításánál, a zöldségek grillezésénél, az összetevők megválogatásánál ügyeljünk arra, hogy a végeredmény ne legyen túl zsíros, mert akkor ez az amúgy is laktató étel nehézzé válik. Érdemes ezért az előre lepirított zöldségeket lecsöpögtetni, a besamelt viszonylag könnyűre készíteni, s a húst minimális olajon pirítani.
A muszaka összeállítása után a sütésre kész fogás tetejét érdemes megszórni valamilyen sajttal. Egyrészt sokkal finomabb lesz a fogás, másrészt a sajt jó indikátor is: ha megfelelő hőfokon sütjük a muszakát, akkor a sajt állagából, állapotából tökéletesen kikövetkeztethető, hogy elkészült-e már a fogásunk. A muszaka tetejére félkemény sajtokat érdemes reszelni: nyugodtan tehetünk rá jó minőségű trappistát, edámit vagy gruyere-t.
Hozzávalók:
50 dkg darált báránycomb
50 dkg krumpli
2 nagyobb padlizsán
4-5 nagyobb paradicsom
4 gerezd fokhagyma
1,5 dl olívaolaj
1-2 dl alaplé vagy bor
szárított kakukkfű
friss borsikafű
friss rozmaring
só
frissen őrölt feketebors
15 dkg edami sajt
A besamelhez:
8 dkg vaj
3 evőkanál liszt
6-7 dl tej
frissen őrölt feketebors
só
csipetnyi őrölt szerecsendió
Elkészítés: A krumplit meghámozom, és sós vízben megfőzöm. A padlizsánt hosszú szeletekre vágom, és grillserpenyőben kevés olajon megsütöm. A paradicsomokat forró vízbe mártom, héjukat lehúzom, majd szélesebb karikákra szelem. A hagymát apró kockákra vágom.
Amíg fő a krumpli és pirul a padlizsán, addig a bárányt egy serpenyőben lepirítom. Ehhez az apróra vágott hagymát kevés olajon megdinsztelem. Amikor már majdnem jó, akkor hozzáadom a vékonyra vágott fokhagymát, ezután jöhet hozzá a hús, amit finoman sózok, friss feketeborssal fűszerezek. Kevés kakukkfüvet és borsikafüvet adok hozzá. Egészen kevés alaplével vagy borral felöntöm, babérlevelet adok hozzá, és közepes lángon hagyom párolódni.
Elkészítem a besamelt. Egy forralóban felmelegítem a tejet, egy másik edényben elkészítem a vajas rántást. Ezután a tejet hozzáadom, habverővel csomómentesre keverem, majd szerecsendióval, kevés borssal és sóval fűszerezem, és mielőtt túlságosan besűrűsödne, félrehúzom a tűzről.
Egy nagyobb tepsibe lerakom a felszeletelt krumplit, sózom, kevés rozmaringgal fűszerezem, majd kevés besamelt teszek rá. Erre jöhet a padlizsán, majd a szeletekre vágott paradicsom, amit szintén megszórok némi fűszerrel. Ezután jöhet a húsos ragu, amire újabb adag paradicsom kerül, majd padlizsán, kevés krumpli, végezetül a maradék besamel, amit megszórok reszelt sajttal.
Előmelegített sütőbe tolom, és szép pirosra sütöm.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.