Egy különleges római lakoma

Miképp lehet római lakomát rendezni egy gimnáziumban? Hiszen a római korban még nem voltak gimnáziumok, a gimnáziumok korában pedig nem rendeznek római lakomákat. Vagy mégis?

A gödöllői Török Ignác Gimnázium aulája egy délutánra átalakult. Visszavarázsolta diákokat római a császárok és hadvezérek udvarába. Pompeus, Lucullus, Cézár, Augustus is megirigyelte volna a látottakat. Ullrich Balázs, a gimnázium történelem-latin szakos tanára minden évben sokat tesz azért, hogy közelebb hozza a tanulókhoz az ókori világ szokásait. Ennek a gondolatnak a jegyében szervezte meg a római lakomát. A tanár úr Apicius szakácskönyvéből válogatta a recepteket, az ételeket Fodor Sándor és Fiel Attila séf főzte meg. A gyerekek elsősorban az előkészítésben segítettek (pucolás, hámozás). A készülődés során a hetedikes diákok római szerzők műveiből olvastak fel részleteket. Így próbálták még jobban felidézni az ókoriak életét.

A program – bár nyitott volt minden érdeklődő számára – elsősorban a diákoknak és szüleiknek nyújtott valóságos ízelítőt a rómaiak konyhaművészetéből.

- Tavaly, amikor az első rendezvényünket beszéltük át Fodor Sándorral, akkor jutottunk arra a következtetésre, hogy egy teljes (előétel, főétel, desszert) lakoma fogásait kellene elkészíteni – mondja Ullrich Balázs. - Miután ebben megállapodtunk, már könnyebben ki lehetett válogatni azokat az ételeket, amikről úgy gondoltuk, hogy fogyasztható és ízletes lesz a 21. század emberének. Ezen kívül a költségek határozták meg a válogatást. Egyúttal igyekeztünk olyan ételt is választani (pl. árpakása, római köményes répa), amelyeket nagy valószínűséggel a szegények is gyakran fogyasztottak egykor. Alapvetően én válogattam ki ezeket a recepteket Apicius: De re coquinaria - Szakácskönyv a római korból c. könyvből. Úgy gondolom, egy ilyen rendezvénnyel még közelebb hozhatjuk saját világunkhoz az ókoriak életét, sokkal jobban megismerik a gyerekek az ókori rómaiak mindennapjait, étkezési szokásait.

Ab ovo usque ad mala - A tojástól az almáig

A harmadik étkezés

Az ókori Rómában korán keltek (4 körül), éppen ezért már du. 3-4 körül leültek az asztalhoz lakomázni. Ez volt a harmadik étkezés, ez számított náluk főétkezésnek.

Az étkezés előtt egy ültető rabszolga kísérte a vendégeket a fekvőhelyükhöz, miután a szandálokat már letették. Szigorú ülésrend érvényesült (társadalmi hierarchia alapján), a fő hely a házigazdától jobbra volt. Étkezés előtt általában megmosták a kezüket, esetleg rabszolgák körmöt vágtak a vendégeknek.

Kerevetre dőlve ettek, bal könyökük kispárnán nyugodott, jobbjukkal étkeztek. Éppen ezért a kanálon kívül más evőeszközt nem használtak, általában az ennivalókat már felszeletelve hozták ki, vagy ott helyben vágták fel. Vagyis kézzel ettek, és a kezüket egy otthonról hozott kendővel törölték meg - ezt néha ellopták a lakoma alatt...

Általában csak férfiak vettek részt a vacsorán, ha esetleg a háziasszony is jelen volt, akkor ő külön egy székben ült. A császárkorban már azonban a régi római erkölcs felbomlóban volt, sok esetben nők is a férfiakkal együtt ettek, illetve mulattak.

Többször is történt áldozatbemutatás (étkezés előtt ételáldozat Jupiternek, ivászat előtt italáldozat Bacchusnak), de néha a család házi szellemeinek (Laroknak) is áldoztak. Ekkor a szobrocskáikat kis virágfüzérrel díszítették fel).

A fogások

Előétel (gustus) során étvágygerjesztő ételeket fogyasztottak (tojás, kagyló, osztriga, hal, saláták, olajbogyó, saláták és főzelékek.

Az első fogás (prima mensa) különböző szárnyasokból, vadakból, halételekből állt. Zöldségek, saláták szintén voltak, sok hüvelyesből készült ételeket is felszolgáltak ekkor. Általában rendkívül fűszeresen készítették el, közkedvelt volt az a garum nevű halszósz vagy mártás, amit több hónapon keresztül érlelt halakból készítettek el.

A második fogás (secunda mensa) a desszert volt, ekkor különféle nyers, szárított gyümölcsöket vagy befőtteket tálaltak (alma, körte, szőlő, barack), esetleg diót, mogyorót.

Végül az ivászat következett, amit a borkirály vezetésével végeztek. Itt a színbort különféle arányban vegyítették édes-, vagy tengervízzel. Közben valamilyen szórakoztató műsort néztek végig vagy beszélgettek. Természetesen a baráti, szellemes beszélgetésekkel fűszerezett lakomázástól a duhaj tivornyázásig széles skálán mozogtak ezek a lakomák, amelyeket általában csak tehetős rómaiak engedhettek meg maguknak, a szegényebbek egyszerű körülmények között fogyasztották el "estebédjüket", vagy közülük kerültek ki azok a kliensek, akiket az előkelő patrónusok meghívtak magukhoz.

Baiae-i babsaláta

Hozzávalók: 50 dkg lóbab, citromlé, 2-3 evőkanál olaj, 1/2 dl tokaji aszú, garum (halszósz vagy só), 1 szál póréhagyma, 1 db zeller, kerti ruta, kömény
Elkészítés: A babot kevés sós vízben puhára főzzük. Citromlével, olajjal, tokajival, garummal, apróra vágott póréhagymával és zellerrel, rutával, köménnyel salátaöntetet készítünk, és a babra öntjük. Hidegen és melegen is tálalható.

Töltött cékla

Hozzávalók: 4 cékla, 5 dkg mazsola, 1 evőkanál olívaolaj, 4 kávéskanál koriander, fél kávéskanál római kömény, 1 kis szál póréhagyma
Az öntethez: olívaolaj, garum (halszósz), ecet
Elkészítés: Az alma nagyságú céklát meghámozzuk, a tetejét körben levágjuk és a belsejét kivájjuk. A mazsolát beáztatjuk. Kevés olívaolajon a koriandert kicsit átpirítjuk (ne pattogjanak ki), hozzáadjuk az őrölt római köményt. A mazsolát leszűrjük és hozzákarikázzuk a póréhagymát. Összekeverjük a fűszerekkel, a céklákba töltjük. A levágott tetejüket visszarakva 160 fokon, másfél óra alatt, alufóliával letakarva megsütjük. Az olívaolajból, halszószból és ecetből készült vinaigrette-el leöntve tálaljuk.

Zöldborsó Vitellius módra

Hozzávalók: 1 kg zöldborsó, 3 főtt tojás, 1 evőkanál méz, 1 teáskanál ecet, törött bors, lestyán, gyömbér, 1 teáskanál olaj
Elkészítés: Főzzük meg a zöldborsót, és villával nyomkodjuk szét (turmixolhatjuk is). A főtt tojások sárgáját törjük össze, és keverjünk hozzá mézet, sót, ecetet, törött borsot, lestyánt és egy késhegynyi gyömbért. Néhány csepp olívaolajjal főzzük fel. Amikor kész, keverjük hozzá a zöldborsópüréhez.

Mézes datolya

Hozzávalók: 20 dkg datolya, 5 dkg dió, méz, törött bors, só
Elkészítés: Magozzuk ki a datolyát. A mag helyére tegyünk durvára tört diót (keverhetünk bele egy kis törött borsot is). Egy edényben melegítsünk mézet, és ebbe mártsuk bele az előzőleg sóba meghempergetett töltött datolyaszemeket.

A program támogatói:
TÁMOP 3.2.11/10-1 KMR-2010-0045
Művészetek Háza Gödöllő program