A főzést kifinomult művészetté alakítják a derék rómaiak, a baráti vacsora ürügy a dáridóra. Az ételekben egyesül minden elképzelhető furcsaság és bonyolultság; a szakácsok kötelessége, hogy minden leleményüket latba vetve ámító újdonságokat ötöljenek ki, minden fogásban legyen valami látványos meglepetés; s a “triclinium” immáron nem csupán ebédlő, hanem színházterem is, amelyben táncosnők, bűvészek, bohócok lépnek fel.
Az élvhajhász és tékozló Rómával – amelynek már felsejlik a hanyatlása – szemben áll a másik Róma, amely salátát és tojást, olajbogyót, és hagymát, mentával és rutával ízesített gödölyehúst tálal étkezésre. Ez a Róma mértékletesen iszik és nem csiklandozza a torkát. A bűvészek kóklerkedésénél többre tartja a békés beszélgetést, a jó barátok vidám együttlétét. Ez a Róma már előre vetíti a keresztények testvéri lakomáit, ahol a kenyér és a hal az egyetlen fogás.
Hús
A rómaiak nem nagyon finnyáskodtak a húsfélék kiválogatásánál: az édes vagy pikáns mártások legtöbbször úgyis eltorzították a hús igazi ízét. Sültek alapja a marha, a borjú, a disznó, a vaddisznó, a szamár, a juh, a szarvas, a pele, a nyúl, a meztelen csiga, a tyúk, a kacsa, a liba, a páva, a gólya, a papagáj és mindenféle elejtett vad húsa volt.
Hal
Igen népszerű étel volt a hal, a tavi és a tengeri egyaránt. Több száz elkészítési módját ismerték. Nagyra becsülték a keszeget, a triglát, az orádát, a makárt, az umbrahalat, a tengeri fogast, a murénát, a tonhalat, a lepényhalat és az angolnát. A rómaiak szenvedélyesen szerették a halféléket (megmutatkozik ennek hatása a sok mártásfajtában is). Haltenyészeteket is létesítettek. Gyakran szerepelt mint első és utolsó fogás a tengeri halegyveleg vagy valami kagylóféle.
Zöldség-gyümölcs
Lencse, bab, zöldborsó, sárgaborsó, saláta, káposzta, articsóka, sárgarépa, fehérrépa, hagyma, tök, spárga, uborka, gomba, illatos füvek – mályva, menta – és cékla termett. Az olajbogyó nem hiányzott sem a gazdagok, sem a szegények asztaláról. A legkedveltebb gyümölcsök az alma, a körte, a cseresznye, a szilva, a dió, a mandula, a gesztenye, a szőlő és az őszibarack. Armeniából érkezett a kajszibarack (leginkább mártást készítettek belőle), Afrikából pedig
a datolya.
Ital
Nem volt túl nagy a választék. Tejet ittak (elsősorban kecsketejet) és bort. A sűrű, tisztítatlan bort csak ritkán itták tisztán, legtöbbször hideg vagy langyos vízzel keverték, mézzel édesítették, sós tengervízzel elegyítették, már ahogy az évszak és a vendég ízlése éppen megkívánta.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.