Brillat-Savarin 18. századi francia ügyvéd és gasztronómus (nevéhez fűződik, a Mondd meg, mit eszel, s megmondom, ki vagy! aforizma) Az ízek élettana címmel jelentette meg művét a fenti témában. Maga a molekuláris gasztronómia új fogalom, ráadásul egy magyar tudós, Nicholas Kurti, azaz Kürti Miklós nevéhez (is) köthető.
Kürti Miklós 1908-ban született, majd a zsidóüldözések hatására távozott és Franciaország, majd Németország után Angliában telepedett le. Az Oxfordi Egyetemen kutatott és tanított. 1969-ben A fizikus a konyhában címmel tartott beszéde után szinte kizárólag a konyhai folyamatok fizikai és kémiai kutatásával foglalkozott. 1985-től Kürti 1998-as haláláig Hervé This francia tudóssal együtt tárták fel a konyhaművészet rejtelmeit. „Azt gondolom, szomorú tény, hogy civilizációnk le tudja mérni a Vénusz atmoszférájának hőmérsékletét, ám azzal nincs tisztában, hogy mi megy végbe a felfújtjában sütés közben.”- vallotta Kürti. Halála után Hervé This folytatta a munkát, sokat publikált és a médiában is szerepelt a molekuláris gasztronómia igéjét hirdetve.
A molekuláris gasztronómia folyamatosan fejlődik, és mára ténylegesen konyhaművészeti ággá vált. A főzés közben lezajló fizikai és kémiai folyamatokat nagyon komolyan elemzik, kutatják az egyes alapanyagok ízét adó vegyületeket, és ezekre az ismeretekre támaszkodva újfajta, ötletes, bizarr, különleges fogásokat kreálnak. A molekuláris sztárszakácsok természetesen erősen rájátszanak a tudományosságra, magukat kémcsövek és pipetták között fényképeztetik.
Ha Angliában járunk - és megengedhetünk magunkat egy különleges kulináris estét fejenként mintegy 50.000 Ft-ért -, feltétlenül látogassunk el a Londontól alig egyórányira található Fat Duck-ba (Kövér Kacsa). Ha hétköznap megyünk, lehet, hogy nem kell hónapokkal előre foglalni a világ egyik legjobb éttermébe, mely 3 Michelin csillaggal rendelkezik és melyet Heston Blumenthal angol sztárszakács jegyez. Blumenthal egyik különlegessége a csiga zabkása és a szalonnás-tojás fagylalt receptje (ezt itt is megtaláljuk).
Sokszor járnak Magyarok Spanyolországban a Costa Braván, és talán nem is tudják, hogy a közelükben van az El Bulli (Bulldogocska), a másik molekuláris fellegvár, melyet Ferran Adria jegyez. http://www.elbulli.com. Az El Bulli szintén 3 Michelin csillagos, 2006-ban kifúrta a Kövér Kacsát a legjobb éttermek aranyérmes pozíciójából.
Ha épp Las Vegasban kaszinózunk, nézzünk be a magát csak szerényen az „Évszázad Szakácsa” –ként aposztrofáló francia séf
Joel Robuchon-hoz, az ő keze alatt dolgozik a 80-as születésű amerikai sztárszakács, Marcel Vigneron is, aki mostanában ittas vezetésével rombolja saját nimbuszát.
A molekuláris gasztronómia otthoni kipróbálásához már számos könyv jelent meg (sajnos magyarul még nem). Külföldön lehet kapni olyan egységcsomagokat, melyekben néhány fontos alapanyagot találunk, például egy kis kalcium-kloridot mártásaink labdácskává formázáshoz, nátruim alginátot, ha kaviár állagú kávéra fáj a fogunk, szójalecitint a mostanában nagyon divatos zöldség és gyümölcshabok elkészítéséhez. Ha magasabb szintre lépnénk, a megvalósításához kémia laboratóriumban is használható berendezések szükségesek, például a Clifton berendezés, mely vákuumban főz, vagy a Pacojet, a fantasztikus állagú soufflék készítéséhez.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.