Amit a Márton-napról tudni kell: az eredetétől a libasütésig

Rengeteg legenda kering arról, hogy miként és hogyan lettek a Márton-nap főszereplői a libák, de bármelyik monda is legyen az igazi, az egyszer biztos, hogy az egész nyári, földeken való munka után, a mezőgazdaságban dolgozók – sok esetben – egy vágósúlyban lévő libát is kaptak a bérük mellé. Ez a liba aztán novemberben a tányéron végezte.

Márton-nap eredete

A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban egy római elöljáró fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenye felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, és megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett, jóságáról még életében legendák keringtek, és püspökké akarták szentelni.

A legismertebb legenda szerint, amikor a szerény és visszahúzódó Márton ezt megtudta, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulták Márton rejtekhelyét, aki ezek után kénytelen volt elfogadni méltó tisztségét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat. A ludakat büntetésből – amiért elárulták – levágták és megették.

Egy más történet szerint Mártont egy nap prédikáció közben zavarták meg a templom körül zajongó madarak, így büntetésből megsütötték őket. Így vagy úgy: a libából Márton-nap környékén mindig pecsenye lett.

Márton-napi babona

A közmondásokban is őrizzük a Márton-nap fontosságát, illetve olyan hiedelmekben, ami miatt szinte elengedhetetlen, hogy libát együnk ezen a jeles napon. A babona szerint ugyanis ha Márton-napon nem eszünk liát, akkor egész évben éhesek leszünk, ellenben ha falatozunk a libából, akkor a következő évben mindig lesz mit az asztalra tenni.

De a Márton-napi liba az időjárást is megjósolta. Allítóag, ha a mellcsontja fehér volt, akkor havas télre lehetett számítani, ha barna, akkor enyhe, saras tél következett. Ha Márton-napon havazott, akkor sok hó hullott a télen, ám ha ezen a napon fagyott, akkor enyhe időt reméltek karácsonyra.

Libasütés

A liba húsa rendkívül ízletes, ebből adódóan a fűszerezése is igen egyszerű: néhány jól eltalált zöld fűszer, egy kevés só, és már mehet is a sütőbe a hús. A libát általában sütjük. Ha valóban jót szeretnénk enni, akkor érdemes konfitálni is a húst, ami messze nem olyan bonyolult művelet, mint ahogy hangzik. A dédanyáink által is sűrűn alkalmazott eljárás során a zsírba fektetett húst alacsony hőfokon, hosszan készítjük. Az eredmény szaftos, omlós hús, amelyet a konfitálás végén célszerű lesütni, körbepirítani.

Mi legyen a libalakoma?

A liba igen jól hasznosítható jószág. Bár leggyakrabban a mellehúsát és a combját fogyasztják, de aprólékból, sőt még a nyakbőréből is készíthetünk különféle ételeket. Ezen kívül még meg kell említeni a liba máját, ami külön ínyencségnek számít, főleg ha hízott libáról beszélünk. A pecsenye libamáj is jól elkészíthető, de az igazi különlegesség a tömött állatok mája.

Magyarországon a libát sokszor egyben sütik, illetve sült libacombot készítenek. Nagyon kedvelt a liba hájából készített tepertő és a zsír, amivel nem csak főzni érdemes, hanem reggelikhez, vacsorákhoz megtartani. A zsírt arra is felhasználhatjuk, hogy különféle ételeket abáljunk benne, illetve az elkészített pástétomok légmentes fedésére is tökéletesen alkalmas. A libazsír kellemes íze nagyon jól illik a pörköltekhez, különféle húsételekhez, de egy igazi sörkorcsolya készítésénél is érdemes a receptben szereplő zsiradéknak legalább egy részét libazsírral kiváltani.

Tippek a Márton-napi libalakomához

Fűszerek: A liba húsa rendkívül ízletes, ebből adódóan a fűszerezése is igen egyszerű: néhány jól eltalált zöld fűszer, például kakukkfű, rozmaring, majoranna, egy kevés só, esetleg szerecsendió.

Pác: A sütés előtti napon a combokat alaposan bedörzsöljük a sóval, majd a húsos felét megszórjuk a fűszerekkel. Ezután lefedjük és betesszük a hűtőbe, hogy a só és a fűszerek kellően átjárják a húst.

Sütés: Ha valóban jó libasültet szeretnénk enni, akkor érdemes a zsírba fektetett húst alacsony hőfokon, hosszan készíteni, azaz konfitálni: a húst közepes hőmérsékletű sütőbe ( kb.140 fok) tesszük, majd kb. 30 percig sütjük. Ezután kicsit lejjebb vesszük a hőfokot (kb. 120 fokra), majd 2,5 -3 óra alatt készre sütjük. Szaftos, omlós hús, lesz a végeredmény, finom, ropogós bőrrel!

Ha egyben sütöd: A libát egyben is lesüthetjük. Az ízletes hús tovább ízesíthetjük a bőr alá juttatott fűszerekkel, illetve a libába tömködött különféle töltelékekkel. A töltelék tulajdonképp bármi lehet, narancs, alma, gesztenye, egy-két ág rozmaring, vagy akár zsemlében, májban gazdag klasszikus töltelékmassza is. Arra ügyeljünk, hogy ne tömjük túl a madarat, mert akkor sokkal nehezebben sül át.

Köret: A lesütött libamell vegy libacomb mellé kínálhatunk lila káposztát, adhatunk tört krumplit vagy egy krémes krumplipürét, de a melle húsa ideális alapanyaga a lazább salátáknak is. A libához jól passzolnak az édeskés ízek, célszerű kipróbálni az aszalványokban gazdag salátalapokat, s a hús mellé nyugodtan kínálhatunk egy kevés balzsamecetet is.