Kellékételek nyomában: a Vígszínházban készítik a tökéletes szilvás gombócot

Az interneten számtalan olyan videó kering, melyekben bemutatják, hogyan készülnek a reklámfotón szereplő szép ételek, fényesre és ropogósra sült húsok, vastagon habos sörök, dús krémek, vagy hogyan lesznek magasak és maradnak egyben a valóságban kisebb és laposabb hamburgerek. Apró trükkök, remek anyagismeret és persze hatalmas adag kreativitás, ezekre mind szüksége van egy reklámfotósnak és egy kellékesnek is, hiszen nem mindig megoldható, célszerű vagy praktikus, ha a filmen vagy épp a színpadon valódi, ehető étel kerül a színészek elé.

Egy műanyag kellékétel több szempontból is praktikus. Egyrészt többször, akár éveken át is felhasználható, sőt több előadásban is megjelenhet a színpadon, a szereplők kezében, másfelől nem hagy nyomot a jelmezen, nem lesz tőle maszatos a színész és nem is kell minden este megennie belőle egy adaggal előadás közben. Műanyag gyümölcsök és zöldségek, egészben sült pulyka, torta vagy ételmaradék meglepő élethűséggel készíthető szivacs és különféle műanyagok, valamint textíliák felhasználásával, melyekről a nézőtéren ülő közönség meg nem mondaná, hogy nem valódiak.

Mégis előfordulhat olyan helyzet, hogy a rendező ragaszkodik ahhoz, hogy valódi, ehető étel kerüljön a színpadra. Ilyenkor kapnak csak igazán trükkös feladatot a kellékesek egy színházban, hiszen ezeket az ételeket estéről estére prezentálni kell, így nem lehetnek túlságosan bonyolultak, de nem csak ez az egy szempont kerül ilyenkor előtérbe. Egy kellékétel legfontosabb jellemzője, hogy mindenekfelett praktikus, így az állag és az íz sokszor háttérbe szorul. A sült húst imitálhatja pirított párizsi, leves készíthető leveskockából, édesség cukrozatlan gesztenyemasszából, bor áfonyaléből, whisky teából, a palacsintát pedig játszhatja tortillalap is – tudtuk meg a Vígszínházban, ahol Hordós András, a kelléktár vezetője, valamint Vágó Krisztina, a helyettese vezetett körbe minket.

A tökéletes szilvás gombóc sajnos ehetetlen

A Padlás a Vígszínház ikonikus előadása, melynek egyik meghatározó eleme a szilvás gombóc. A színészek az előadás több pontján is kezükbe veszik, forgatják és dobálják a szilvás gombócot, ami már csak emiatt sem lehet igazi, hiszen nem bírná a gyűrődést. Egy tésztából és szilvából készült, megfőzött, majd pirított zsemlemorzsába forgatott gombóc szétesne és a darabjai szanaszét repülnének a színpadon és a nézőtéren, összekenné a szőnyeget és a jelmezeket. Épp ezért sokkal praktikusabb és strapabíróbb egy, különféle műanyagokból és szivacsból megalkotott, pici súlyt is rejtő mű szilvás gombóc.

Vargabéles, mézeskalácspisztoly és Vénusz mellbimbója

Hordós András régi motoros a szakmában, így nemcsak az aktuális előadásokban szereplő kellékételekről tud érdekes történeteket, hanem régi sztorikat is felelevenített a látogatásunk során. Kiderült többek között, hogy van olyan előadás, melyhez egy közeli cukrászdában, a kelléktepsibe süttetik a vargabélest, míg egy másik produkcióban a díszletsütőbe kerülő műanyag pulykát a kellékesek az előadás alatt igazira cserélik és abból falatoznak a szereplők a színpadon. Régi történet, amikor szintén egy közeli cukrász segítségét kellett kérniük, ugyanis egy rendező szerette volna, ha a színész beleharap az elsütött pisztolyba, és ezt úgy oldották meg, hogy mézeskalácsból készíttették el a fegyvert.

Nem mindig kell külső segítség, sokszor van, hogy a víges kellékesek maguk kísérletezik ki a megfelelő kellékételt. Ilyen például az a gesztenyemasszából készült cukormentes bonbon, amit Vágó Krisztina az egyik színművésszel, Szilágyi Csengével közösen alkotott meg. A gesztenyés csemege a Vénusz mellbimbója nevű édességet alakítja az egyik darabban. Fontos szempont volt, hogy az édesség ne ragadjon a színész fogára, szájpadlására, és utána rögtön és érthetően tudja folytatni a monológot, illetve figyelembe kellett venni a színész speciális étrendjét is. A kellékeseknek ugyanis figyelniük kell arra is, hogy ki mire allergiás, ki milyen étrendet követ a színészek közül.

Lángos a színpadon?

A Vígszínház egyik újdonsága a Liliomfi, melyben a rendező, ifj. Vidnyánszky Attila szerette volna, ha a nézőket nemcsak vizuális ingerek vagy hanghatások érik, hanem a szaglásukat is aktivizálják előadás közben. Így jött az ötlet, hogy az előadás közben, a díszlet mögött élőben süljön a lángos. Ezt a feladatot Vágó Krisztina vette magára, aki estéről estére bő olajban süti a lángost a színházban, megteremtve ezzel az igazi és hamisítatlan vásári hangulatot.