A japán gasztonómia alapvető eszköze az evőpálcika, ezzel fogyasztanak mindent, még a levest is. A folyadékot először megisszák, majd a belefőzött tésztát, zöldséget és halat a pálcikák segítségével fogyasztják el. Amíg nálunk zavaró és szokatlan a szürcsölés, náluk ez egyenesen elvárt, mert ezzel fejezik ki, mennyire ízlett nekik az étel. Alacsony asztaloknál, ülőpárnákon, keresztbe tett lábbal étkeznek és nem használnak papírszalvétát, emellett a fogásokat mindig egyszerre teszik fel az asztalra és nem külön-külön, így mindenből kedvük szerint ehetnek. Az evőpálcikákkal illetlenség mutogatni vagy hadonászni, és sosem szúrják bele az ételbe vagy kínálják egymást vele.
Az étkezésnek igen nagy jelentősége van Kínában, mivel minden baráti összejövetelt, találkozót és üzleti tárgyalást egybekötnek vele. Általában vendéglőkbe vagy éttermekbe járnak, a lakomázások során a hangzavar és az élénk beszélgetés jellemző. Teljesen elfogadott náluk a csámcsogás, a szipogás és böfögés az asztalnál, de illetlenség tele szájjal beszélgetni. Evőpálcahasználatuk a japánokéhoz hasonló, de ők a levest lapos kanállal eszik, és szinte minden terítékük porcelán. Fontos még, hogy a teáskanna csőre soha ne nézzen az asztalnál ülők felé. Ha egymásnak szednek ételt, az a tisztelet jele, és a jóllakottságot a tányérban hagyott maradékkal jelzik. Ami számunkra visszataszító és gusztustalan, az Kínában ínyenc falatnak számít: szinte mindent, ami él és mozog, szívesen fogyasztanak, legyen az rovar, négylábú, hal vagy madár.
Akik megengedhetik maguknak, azok Indiában naponta háromszor főznek, mivel az előző étkezésből megmaradt ételt már nem fogyasztják el. Ételeik általában csípős, savanyú, keserű, édes, lédús és száraz összetevőkből állnak, és ügyelnek arra, hogy minden harmonizáljon egymással. Mivel tartanak a szennyeződéstől, így főzés közben sosem kóstolják meg az ételt. A pohárból nem közvetlenül isznak, hanem felülről öntik a szájukba. Evőeszközöket nem szívesen használnak, leginkább kézzel esznek, de mindig a tisztának tartott, azaz a jobb kezükkel. Étkezés után ánizsmagot vagy pánt rágcsálnak, mivel az elősegíti az emésztést.
A portugálok sok időt fordítanak az étkezésre, ezért naponta ötször vagy akár hatszor esznek. A kényelmes reggeliket a tízóraik követik. Délben abbahagynak mindent és 1-1,5 órás ebédidőt tartanak. Délután uzsonnáznak, este vacsoráznak, és vidéken még manapság is szokás a „ceia”, azaz éjféli vacsora. Mivel nagyon kedvelik a kávét, így nem számít, a nap mely szakában járnak, akár az éjszaka közepén is megisznak belőle egy csészével. az éttermekben illetlenségnek számít sót vagy borsot kérni, mert azzal a szakács tudását kérdőjeleznék meg, viszont elégedettségük kifejezéseként megcsókolják a mutatóujjuk oldalát, majd megszorítják a fülcimpájukat. Gyakran járnak éttermekben, ahol élő gitármuzsikával kísérik a bőséges vacsorákat.
Talán nincs még egy hely a világon, ahol ennyire komolyan veszik az egyszerű étkezést, mint a franciáknál. A konyha alapkövetelménye az ízek harmóniája, a tálalás, a tetszetős díszítés. Naponta háromszor étkeznek, de náluk az ebéd órákig is eltarthat, mivel szeretik kiélvezni az ízeket. A vacsorára pedig este nyolc előtt nem kerülhet sor. Az asztalnál illendő viselkedésre számos szabály vonatkozik, ilyen például, hogy a vendéglátó és a neje az asztal közepénél, egymással szemben foglalnak helyet. Késsel illetlen hadonászni és mutogatni, míg egyenesen sértő a sajtból repetázni, mert az azt jelenti, hogy nem volt bőséges a főétel. A férfiak udvariasak, így minden esetben, ha egy nő feláll az asztaltól, ők is felállnak vagy megemelkednek. Mivel rajonganak az ízekért, így mindenből kisebb adagot, de többfélét esznek. Innen alakult ki a francia konyhák jellegzetessége, ahol a gondosan feldíszített tányéron csak kis mennyiségű ételek találhatók. Étteremben illetlenség a számlát egymásnak csúsztatni vagy egymás között megosztani, mindig egy embernek kell fizetnie.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.