Cayenne, a tüzes por

Kolombusz hozta magával Európába, mert azt hitte, hogy a drága feketeborsot lehet vele helyettesíteni. Ebből ered a cayenne bors név, ami természetesen téves, hiszen növénytanilag a két faj - a bors és a paprika - nem rokon. Egyszerűen pirospaprikának vagy chilipaprikának is nevezik, de köznapi neveiben még mindig kísért a kolombuszi tévedés: törökbors, spanyolbors, kertibors, pogánybors. Apró pirospaprikából készül a Tabasco-szósz is, a csípős ízesítő.

Régóta gyógyszerként használták a fertőzések elleni védekezésre és bélparaziták ellen. Hittek abban, hogy a paprika megfiatalít, fokozza a szexuális energiát és visszaadja a termékenységet. A 18. században Európában a paprikát a tubákhoz keverték, és a dohánnyal együtt fölszívták az orrba.

Hagyományos használata mellett számos jó hatását igazolják kutatások. A légzőrendszer jó gyógyszere, csökkenti a légutak izgalmát, és a hörgők görcsös összeszűkülését, melyet a dohányfüst és szennyezőanyagok belégzése okoz. Hatásosan csökkenti a hurutos tüneteket. Felmelegítő hatásával összefüggésben kedvezően hat különböző emésztési panaszokra. Csillapíthatja a gázosságot, a gyomorrontást, a hányingert és a hasmenést. Fájdalomcsillapító hatása van fogfájás, övsömör, ízületi gyulladás, migrén és menstruációs panaszok esetében.

Használjuk levesekbe, ragukba, sültekhez, szószokba. A szervezet megerősítésében nagy segítség a cayenne-nel ízesített paradicsomlé, melyhez tehetünk még citromlevet, Worchester-mártást és szójaszószt.

Olyan emberek, akiknek sok a gyomorsavuk, kerüljék a cayenne-t, mert panaszaikat fokozhatja. A pirospaprika aprítása közben az ujjhegyeken felégések alakulhatnak ki. Ezt a tünetet hunan-kórnak is nevezik, mert először olyan embernél írták le, aki kínai (hunan) főzési recept szerint nagy mennyiségű, égető hatású fűszert aprított.