A kenyértészta átváltozásai

A kenyértészta alapesetben nem tartalmaz mást, mint élesztőt, lisztet, vizet és picinyke sót. Az alapösszetételt azonban igen sokféleképp variálhatjuk. Élesztőből dolgozhatunk szárított vagy friss élesztővel, de a gyakorlottabbak készíthetik öregtésztával vagy kovásszal is a kenyeret. Az összeállított tésztát gazdagíthatjuk fűszerekkel, adhatunk hozzá bármilyen zsiradékot - kezdve a libazsírtól, át a vajon, egészen az olívaolajig.

A tésztába tehetünk pirított olajos magvakat, dinsztelt hagymát, szalonnapörcöt, túrót, sajtot, apróra vágott olajbogyót, a listának csak a képzelet és a józan ész szab határokat.

A tésztából formázhatunk kenyeret, készíthetünk hosszabb, baguette-et idéző rudakat, sodorhatjuk zsemlének, vagy egy tepsi aljára is fektethetjük.

Az így kapott felületet megpakolhatjuk bármivel. Az utóbbi években nálunk is reneszánszát éli a kenyértészta alapokon nyugvó töki pompos, alias langalló - vagy lánykori nevén kenyérlángos. Hirtelen jött karrierje nem is csoda, hiszen a magyaros, gazdag feltétje miatt hamar megkedvelték a fesztiválok vendégei, és különféle variációi az internetet is elárasztották.

A langalló kicsit olyan, mint a szicíliai pizza, a sfincione. A dél-olaszoknál ez az étel egyfajta szendvicsként funkcionál. A szegénység adta kreativitásnak köszönhetően a kenyértésztát megpakolják mindazzal, ami van, majd összesütik. A sfincionéra gyakorta kerül pecorino sajt és szardella. Ugyanez a képlet igaz a mi lángosunkra is, bármivel pakoljuk meg, a lényege, hogy laktató legyen. Épp ezért a legtöbb esetben a tejfölös alapon jó sok húsos szalonna található, amit egy kis hagymával megbolondítanak, és nem kevés sajttal gratiníroznak.

Ehhez hasonlatos az elzásziak kenyérlángosa, ahol a vékonyra nyújtott kenyértésztára túró és szalonna kerül, de gyakorta készítik édes változatban is, amikor a tésztát tejszínnel megkenik, fahéjjal és almaszeletekkel megszórják, majd az egészet meghintik cukorral.

Az olívaolajjal gazdagított kenyértésztából a pizzán kívül kerekedhet focaccia (ejtsd: fokáccsá), vagy francia megfelelőjeként fougasse (ejtsd: fugássz) is, vagy egyszerűen kisodorhatjuk grissininek. A focacciát a legtöbb esetben rozmaringgal vagy más zöldfűszerrel ízesítik, sóval hintik, esetleg egy kevés olívabogyóval dekorálják. Ezen felül gyúrható a tésztába aszalt paradicsom, fokhagyma, dinsztelt lilahagyma, sőt a tetejére akár néhány szeletnyi sajt is kerülhet. A focaccia toszkán megfelelője a schiacciata, amit gyakorta gazdagítanak szőlővel és hintenek meg cukorral.

Az Európát uraló kelt tésztás lapos kenyereink őse feltételezhetően az ókori rómaiak által készített panis focacius. Ez a lepény nem csak Itáliában vált elterjedtté, hanem a Birodalom határain belül található vidékeken is megvetette a lábát. Így lehet, hogy Spanyolországban, Portugáliában, Franciaországban is mind-mind megtalálhatóak az utódai.

A szintén kenyértésztából készített grissini kedvelt rágcsálnivaló az olaszoknál. A vékonyra sodort, ropogósra sütött rudakat borozáshoz kínálhatjuk, de akár szendvicset is csinálhatunk belőle, ha néhány vékonyra szelt sonkába vagy mortadellába öltöztetjük.

Tulajdonképp a fentiekkel egy kategóriába sorolható a calzone és a stromboli is. A calzone esetében a pizzaformára húzott kenyértésztát félig megtöltjük, majd ráhajtjuk a töltelékre a tészta másik felét, ezután alaposan összeillesztjük a széleket, és így sütjük ki. A strombolinál a tészta teljes felületére kerül feltét, majd - mint egy palacsintát – feltekerjük, és így kerül kisütésre.

Ezeknél a kenyértésztáknál érdemes jó előre bemelegített, legalább 230-250 fokos sütőbe tenni a kész műveinket, így lesz igazán ropogós, de belül mégis puha a tészta. A sütési idő a magas hőfoknak köszönhetően nem túl hosszú, ha bizonytalanok vagyunk benne, hogy jól átsült-e már a tésztánk, akkor érdemes óvatosan megemelni a kenyérlángosainkat, és megnézni, hogy a tészta alja megszínesedett-e már. Ha nem csak a feltétek kezdtek el szép színt ölteni, hanem a tészta egésze (az alját is beleértve) megszínesedett, akkor késznek nyilváníthatjuk, és kivehetjük a sütőből.

Pizzatészta, avagy alaptészta

Hozzávalók: 
37,5 dkg finomliszt
7 g szárított élesztő
1 evőkanál olívaolaj
1 kávéskanál cukor
2 csipet só
2,5 dl meleg víz

Elkészítés: A tésztát alaposan átgyúrom, majd egy kelesztőtálba vagy bármilyen nagyobb edénybe teszem, konyharuhával lazán letakarom, és legalább 1 órára félreteszem.

A kész tésztából aztán készülhetnek vékonyra nyújtott pizzakorongok, kerekedhetnek vastagabb, kenyérnek való focacciák, vagy sodorhatunk belőle egy nagyobb kazalnyi grissinit.