De honnan is ered a félholdat formázó kenyerünk? Miért van szükség a zsemle örök vetélytársára? Mit tud a kifli? Melyik nemzet eszik kiflit? Akár sósat, akár édeset?
Az első kovásztalan kenyereket a feltételezések szerint a neolit korban készítette az ember. A kovászos kenyerek megjelenése ie. 1000-re tehető, ekkortájt az egyiptomiak már sörrel kezelték a kenyértésztát. Pliniusnál olvasható az a feljegyzés, hogy a gallok és az ibérek akkoriban sörhabbal keverték a tésztát, hogy lazább szerkezetű kenyeret kapjanak. A görögök és a rómaiak sokszor borban erjesztett korpából nyerték az élesztőt, ők azzal lágyították a tésztát. Aztán ebből a tésztából megőriztek egy keveset, és utána ez vált a következő kenyér katalizátorává.
A kenyérből készült kisebb egységek a világ legtöbb helyén ismertek és kedveltek. Az olaszoknál ott a focaccia, Provence-ben a fougasse, az osztrákoknál a császárzsemle, az angoloknál a muffin, a franciáknál a rövidebb baguette és a croissant.
A félholdra emlékeztető tészták története a régmúltra nyúlik vissza. A természetimádó népeknél valószínűleg már régen szerepet kapott egy-egy holdat formázó édesség, de a kovászos tésztából készített holdacskák is már a középkor óta jelen vannak a gasztronómiában.
A 13. században már Ausztriában, Badenban készült édes kipferl, amit valószínűleg a zsidó édesség, a rugelach ihletett. Más történetek arról mesélnek, hogy a sós kiflit a XVII. században a Bécset újfent ostromló törökök megcsúfolására készítették. De a Larousse Gastronomique szerint a magyar pékek tiszteletére született a kifli, méghozzá azért, mert az éj leple alatt közeledő törökökre az épp műszakukat teljesítő pékek, a harangok félreverésével figyelmeztették a lakosságot.
A világszerte méltán kedvelt croissant elődjének ezt a bizonyos osztrák kipfle-t tekintik. Állítólag egy osztrák tiszt, August Zang bécsi finomságokat árusító, párizsi üzletében kapható sütemények olyan népszerűvé váltak a párizsiak körében, hogy azt nem csak megkóstolták, hanem másolni is kezdték. Így született a viennoiserie és a croissant.
A croissant-t általában töltetlenül, vajjal eszik, de gyakorta előfordul csokoládéval, mandulakrémmel töltött, vagy sós croissant is. Franciaország mellett szinte az egész világon igen kedvelt péksütemény, jelentése a növő hold, ami szintén a legendákban felbukkanó ádáz török seregekre utal, akiket egyes történetek szerint a bécsi pékek, mások szerint a magyarok futamítottak meg.
Ha körülnézünk a nagyvilágban, azt kell mondjuk, hogy Magyarország igazi kiflinagyhatalom. Kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy a klasszikus kifli egyfajta hungarikum.
Magyarországon nagy hagyománya van a kiflinek. Van paprikás kifli, sós kifli, óriás kifli, rongyos kifli, vajas kifli, vizes kifli, pozsonyi kifli, vaníliás kifli, hókifli, búrkifli.
A kifliket készíthetjük kelt tésztából, leveles tésztából, hájas tésztából, félvajas leveles tésztából, vajastésztából, de akár lehet omlós tésztából vagy élesztős omlós tésztából.
Érdekes módon az aprósütemények terén a kifli forma az édes sütemények sajátja, talán egy-két sós aprósüteménynél találkozhatunk a félholdra emlékeztető alakzattal.
A kifli kialakítása bonyolultabb, mint a zsemléé. A tésztát sodrófával tojásdadra nyújtjuk és azt tekercseljük fel. Minél vékonyabbra nyújtjuk a tésztát, annál levelesebb lesz a kifli. A felsodort tésztát félholdalakúra hajtjuk, sütőlapra tesszük, és már sül is a kifli. Az óriás kifli ötször nagyobb a normál kiflinél.
A kifliket ízesíthetjük is. Vagy magát a tésztát fűszerezzük, vagy jobbnál-jobb töltelékekkel gazdagíthajuk őket. Jó töltelék a füstöltsajt, a sonka, esetleg valamilyen kikevert húsos krém. Az édeseknél kézenfekvő a csokoládé, de gyakori a főzött krémmel vagy pudinggal gazdagított kifli, kedvelt a gesztenyés kifli, hogy a diós és mákos példányokról már ne is beszéljünk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.