Sötétedéskor felkapcsolódnak a színes, szedett-vedett lámpák, és él, lüktet az egész. Hihetetlen arcok és átlagemberek is járnak ide, diákok, yuppiek, útikönyves külföldiek, képzőművészek, színészek, kutyások, biciklisek. Tegnap egy idősebb úr ült órákig a Szimpla színes, kabrio Trabantjának foteljában óriási paksaméta munkának kinéző papíros társaságában.
Miért is megy az ember romkocsmába? Dumálni, röhögni, csocsózni, wifizni. De léteznének ezek a helyek, ha nem innánk és ennénk? A Kazinczy utcai Szimpla esetében étkező van, normális kiszolgálás és felvállalható étel vonalon viszont óriási hiányosságok. Lehetne másképp, jobban, autentikusan ezt is. A bölcsész, a művész, a gimnazista és a külföldi is megéhezik, ráadásul a tegnap esti közönséget vizsgálva megállapítható, hogy legalább a fele fiatal nő, aki nem biztos, hogy feltétlenül ropira és pogácsára vágyik….Lássuk a részleteket.
Helyszín/Atmoszféra: Lepattant, de annál szerethetőbb, a bejáratnál kötelező elbizonytalanodás a koszos, szürke falak és letöredezett lépcsők láttán. Ahogy beérünk, kinyílik a tér, a különleges miliő elragad - már akinek van erre affinitása. Beugrók, üveges tetőterasz, növények, sötét sarkok és levegős belső udvar, sörpadok, minden csaknem elhasznált. (8/10)
Kiszolgálás: Borzalmas. A koktélpult mögötti két fiatalembert nem zavarta felbukkanásunk, szemkontaktus után is vidáman szeletelték tovább a dinnyét, majd néhány perc múlva „Még nem vagyunk készen!” felkiáltással továbbirányítottak minket. A bejárati pultnál próbálkoztunk, ahol egy bódult kiszolgálólány lepődött meg, hogy fröcsi és víz vásárlása céljából hozzá járulunk. Érdeklődtünk az ételkínálatról is, nála csak körözöttes kenyér és pogácsa volt, az emeleten esetleg kaphatunk salátát - mondta. Fizetésünk után kilibbent a pultból, hogy szintén bódultnak tűnő párjához bújhasson. Ilyen a szerelem, no, nem vagyunk mi merevek. A harmadik pultnál bodzaszörpről érdeklődtünk, de az a szerelmes asszonynál volt csak kapható, nem reszkíroztuk, beértük pár üdítővel. Egy ilyen hely lehet az átlagnál lazább, de a vendég itt is vendég, a pultnál ő fizet. A legnagyobb szégyen az ételkiszolgálás színvonala. (1/10)
Étel: Ha az a koncepció, hogy fogyjon a zsírosdeszka meg a ropi, érthető. A Szimplában azonban 10 féle fogás közül lehet választani, köztük lecsót és csevapcsicsát. Étlap a falon, csak magyarul. A saláta tonhalas vagy csirkés,
A mini adag padlizsánkrém inkább padlizsános majonéz volt, a tonhal a legsilányabb minőség, az is csak mutatóba. A „csak zöld” salátára jó sok sajt került. Kértük a hölgyet, hogy cserélje ki. Erre a tányérra csak egy kis zöldséget tegyél! – hallottuk az instrukciót a konyha felé. A szakács engedelmeskedett, és egy műanyag dobozból három kanál salátát mert ki. Ezt már nem hagyhattuk szó nélkül, váltottunk néhány szót az ár/érték arányról, és a főnökség telefonszámáról is érdeklődtünk, aminek hatására kaptunk még három kanál sós lében úszó zöldséget. Van tehát konyha és ételkiszolgálás, de minek? A nagykiflis melegszendvics jó volt, de ezek után már az sem ízlett igazán. (2/10)
Ital: Rendben, közepes árszínvonal. Háromféle csapolt sört lehet kapni, egy korsó Dreher
Mellékhelyiség: A régi vécéket automatára cserélték, de nem funkcionálnak száz százalékosan. Kosz és büdös van, szappan nincs. (2/10)
Helyszín:
Szimpla Kert, 1075 Budapest Kazinczy u.14
Ny: 12:00 - 03:00
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.