Vannak levesek, amik semmit sem érnek tészta nélkül. Számomra ilyen a paradicsomleves, amit anyukám készít. Az a klasszikus, gyerekkori paradicsomleves cukrosan, betűtésztával. A hétvégén meglátogattuk Marci gyerekkel, és gondoltam egy merészet, és mielőtt megkérdezhette volna, hogy mit szeretne az unoka enni ebédre, beelőztem, és elmondtam az én kívánságkosaram. "Anyu, ne fáradozz velünk, elég ha csinálsz egy paradicsomlevest meg palacsintát." Évek óta próbálkozom, de sosem lesz olyan. Vagy sűrűbb lesz vagy hígabb vagy édesebb, de a lényeg, hogy nem olyan. Alig vártam, hogy ebédelni kezdjünk. És akkor jött a forróvíz: "Nem volt sajnos betűtésztám, csipetkével csináltam." Döbbenet. Csend. Hát jó. Jó volt az így is! :)
Persze betűvel az igazi, de nem lehet minden tökéletes. Mint ahogy a halászlevet is csak cérnametélttel tudom megenni. Nem érdekel más. És akkor itt ez a leves, amibe olyan betét kerül, ami elsőre furcsának tűnhet. Higgyetek nekem, tökéletes választás!
Hozzávalók (4 személyre):
1-2 ek olaj
1 fej vöröshagyma
2 db húsleveskocka
2 db sárgarépa
200 g zöldbab (fagyasztott)
250 g konyhakész tortellini
3-4 ek zöldborsó (fagyasztott)
só
őrölt fehér bors
1 csokor snidling
1. Forrósítsuk fel az olajat, és fonnyasszuk meg rajta a meghámozott, felaprított hagymát. Öntsük fel 1 l vízzel, dobjuk bele a leveskockákat, és forraljuk fel. Ezután forgassuk bele a megtisztított, falatnyi darabokra felvágott répát a zöldbabbal együtt, és közepes lángon, lefedve főzzük félpuhára a zöldségeket.
2. Adjuk a leveshez a tortellinit és a zöldborsót, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk meg, és főzzük addig, amíg az alapanyagok megpuhulnak.
3. A snidlinget mossuk és szárogassuk meg, majd néhány szál kivételével aprítsuk fel, és szórjuk a levesre. A megmaradt snidlingszálakkal díszítve tálaljuk.
Elkészítési idő: 30 perc
Egy adag: 220 kcal
A recept a Fanny konyha 2016/3. számában jelent meg!
Az összes gyors és könnyű receptem >>>
Amikor ezt a rovatot kitaláltuk az újságba, annyi volt a terv, hogy támpontot tudjunk adni a háziasszonyoknak a hétköznapi sürgés-forgásban. Mindenkinek ezer felé áll a feje: munka, bevásárlás, háztartás, gyerek, férj, kutya, macska és még ki tudja, mi minden. Sajnos nem mindennap jut idő arra, hogy főzzünk, pedig egy jó recepttel és tervvel csodákat varázsolhatunk az asztalra minden este. Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha nem ügynökségi képeket használnánk, inkább megfőznénk saját magunk, így biztosan nem lesz zűrös egyik recept sem. Így nyertem hát meg a rovat szakácsának címét, és így készíthetem el ezeket a finomabbnál finomabb ételeket, hónapról hónapra. Nem mondom, hogy nem volt kihívás a dolog. Sütni tudok. Talán mondhatom, hogy elég jól. Tortában és sütiben otthon vagyok. De főzni csak azokat, amiket már régóta. Félek ugyanis néhány alapanyagtól :) A blog pedig annyiban lesz más, mint az újságban megjelent anyag, hogy itt leírhatom őszintén, hogy imádtam vagy utáltam, odaégett vagy szétesett, tökéletes lett vagy sokkal jobb, mint amire számítottam.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.