A szilva

A szilva eredete nem igazán ismert. Minden valószínűség szerint mai szilvafáink európai és ázsiai fák közös gyermekei. Tény azonban, hogy már az ókorban is értékes gyümölcsnek számított. Bizonyíték erre, hogy a piramisokba aszalt szilvát helyeztek a fáraók múmiái mellé, éteknek szánva a túlvilág felé vezető útra. Az etruszkok és a rómaiak is igen kedvelhették a szilvát, hiszen több mint 12 szilvafajtáról találunk említést különféle emlékekben.

Mint minden gyümölcs, a szilva is frissen a legfinomabb. Tárolása nem okoz gondot, hűvös helyen napokig is eltartható. Érdemes fél órával fogyasztás előtt kivenni a hűtőből, kamrából, mert szobahőmérsékleten élvezhetjük teljes aromáját. Ha a nyár ízeit megőrizhetjük télire is, ha a mélyhűtőben magozva lefagyasztjuk a szilvát, vagy ha kompótot, lekvárt főzünk belőle.

Érdemes kihasználni a szilvát édességek, elsősorban lepények, piték készítésére. Kiválóan illik hozzá a vanília és a fahéj, de a szilvakompót vaníliafagylalttal is isteni.

A szilva nem csak az aromája miatt nemes, hanem értékes tápanyagforrás is. 10 dkg gyümölcs 52 kcal energiát tartalmaz, és igen gazdag ásványi anyagokban (kálium, vas, magnézium) és vitaminokban (B-vitaminok). Különlegesen jótékony hatása a bélrendszerre jóformán ősidők óta ismert. Ez nem csak magas rosttartalmának köszönhető, hanem a benne található szorbitolnak.