Húsbavágó kérdések

Frissítve: 2011. 11. 14.

A magyar konyha lényeges alapanyaga a hús, legyen az disznó, szárnyas, marha vagy más húsféle. A húsok eredetéről sokszor semmit nem tudunk, de ha csomagolva vesszük a húsárut, némi információhoz mégis jutunk.

Nem akarjuk rémisztő részletekkel borzolni az olvasók idegeit azzal, hogy részletesen leírjuk, miféle agyafúrt praktikákkal dolgozik a hagyományos húsfeldolgozó ipar, csupán táblázatba rendeztük a különféle származású húsokat, feltüntetve legfontosabb jellemzőiket.

Sok húst fogyasztunk, így nem mindegy, milyen minőség kerül belőle asztalunkra

Ma Magyarországon a bio hús vásárlás zömében csirkemellfilére korlátozódik, arra is azért, mert a családok nem csekély hányada úgy gondolja, egyedül kisgyermekének fontos a biohús biztosítása, a nagyobbak - vagy maguk a felnőttek - pedig ehetik a „normálisat” is.

Ne legyünk azonban igazságtalanok: a döntésben sajnos a pénztárca is komoly szerepet játszik!

Ne ragadjunk le annak taglalásánál, mit is nevezhetünk „normálisnak”, inkább olvassuk el a következő táblázatot. Az abban rendszerezett feltételek önmagukért beszélnek. Az összefoglaló nem állatfajok szerint osztályoz, hanem a tartási körülményeket, a feldolgozás módját, az alkalmazott beavatkozásokat veszi górcső alá.

Szabad tartású? Bio? Hagyományos? Mik a szabályok?

Hamar kiderül, hogy a korábbi hagyományos szabad állattartás helyett a gyári körülmények a minél hatékonyabb „hús előállítást” tűzik ki célul, és ennek rendelnek alá mindent, megfosztva az állatokat fajukra jellemző
igényeik kielégítésétől.

A bio minősítés mellett olyan nem sztenderd kategóriák is megjelentek a piacon, mint szabadtartású vagy natúr minőség. Mivel ezeknek se feltételrendszere, se minősítése nincsen, elfogadásukhoz nagyfokú bizalomra van szükség. Ezek után nézzük, miként vizsgáznak a különféle eredetű húsok a megmérettetésen.