A tenger gyümölcsei, tengeri herkentyűk fedőnév alatt sokféle tengeri élőlény meghúzza magát. Az ilyen vegyes koktélok leggyakrabban előforduló szereplői a különféle kagylók, rákok, polipok és tintahalak.
A tengeri élőlények – mint fehérjeforrás - fontos szerepet játszanak sok nemzet konyhájában. A barlangokban talált maradványok alapján biztosan állítható, hogy a part mentén élő vadászó és gyűjtögető életmódot folytató, paleolit időszakban élő ősemberek már kiegészítették az étrendjüket a vízből származó táplálékkal is. Ázsia bizonyos partszakaszain és Egyiptomban is maradtak fent olyan barlangrajzok, hieroglifák, amelyek jól mutatják, hogy az ókori civilizációk számára már fontos élelmiszerraktárnak számított a tenger és nem csak a halak, hanem a többi élőlény is tányérra került.
Az ókori Görögországban nem csak a part menti települések lakói fogyasztották a tenger kincseit, hanem a jól szervezett kereskedelemnek köszönhetően a szárazföldön lévő városok egy részébe is jutott a reggeli fogásból, s ennek a szállításnak köszönhetően fejlődött ki később a halak és tengeri finomságok egy részének konzerválása is.
Az ókori rómaiak is előszeretettel fogyasztottak tengeri állatokat. A különféle hadjáratok során felfedezték az új vizek élővilágát is, például Britannia meghódításakor boldogan ismerkedtek az angolok partvidékén fellelhető homárral. Apiciusnál több homárreceptet is találni, a sült homártól a borban készített homárig.
A középkorban a tenger kínálta fogások főleg a böjti időszakban nyújtottak alternatívát a kor emberének. Természetesen a tengerparti népek mindennapi életéhez szervesen hozzátartozott a hal és a tenger megannyi ehető élőlénye, de a szárazföld lakosai ritkán fogyasztották, a hozzájuk már valamilyen tartósításon (füstölés, sózás) átesett halakat, herkentyűket.
A különféle tengeri herkentyűk nem csak finomak, hanem rendkívül egészségesek is. Az Omega 3 zsírsavak mellett fontos ásványi anyagokat és vitaminokat is tartalmaznak. Néhány halnak ugyan magas a zsírtartalma, de a tengeri ételek jelentős része külön kalória hozzáadása nélkül is könnyedén elkészíthető, így sok esetben még a kalóriadúsabb hal is egészségesebb, mint más, valamilyen formában elkészített hús, arról nem is beszélve, hogy az esetek nagy részében az úgynevezett jó koleszterin található a halakban.
A kagyló régóta ismert és kedvelt afrodiziákum, fogyasztásával nagyobb mennyiségű cinket vihetünk be a szervezetünkbe, amely sokban hozzájárul az izmaink állapotához és a termékenységet is kedvezően befolyásolja. Cinkben gazdag a tintahal és a polip is, de ezekben az állatokban szelén, réz, mangán és B-vitamin komplex is található. Jó proteinforrás a garnélarák, amely általában jelentősebb mennyiségű szelént is tartalmaz.
A tengeri herkentyűk fogyasztása azonban csak mértékkel javasolt. A fent felsorolt ásványi anyagok kisebb mértékben az emberi szervezet hasznára vannak, azonban nagyobb dózisban veszélyt jelenthetnek, így a tengeri finomságokat mindig mértékkel fogyasszuk. Problémát okozhat még a halak szervezetében felgyűlő higany is, épp ezért kisgyerekek, terhesek és szoptató anyák számára csak kis mennyiségű tengeri élőlény fogyasztása javasolt.
A friss halakat, tengeri herkentyűket a vásárlás után rögvest használjuk fel, illetve a felhasználásig tegyük a hűtőbe. Mivel könnyen romlanak, ezért a vásárlásnál arra is figyeljünk oda, hogy milyen körülmények között tárolják a boltban ezeket az alapanyagokat. Ideális esetben a halakat belezve, friss jégágyon hűtve tartják. Ha nem tudunk friss halat venni, akkor érdemes körülnézni a mélyhűtők kínálatában. A mélyhűtött alapanyagokat lehetőség szerint ne a mikrohullámú sütőben olvasszuk fel, hanem hagyjunk nekik annyi időt, ami alatt maguktól kiolvadnak. A mélyhűtött halak, tengeri herkentyűk minősége természetesen nem ugyanolyan, mint a frissé, viszont biztosak lehetünk abban, hogy kihalászásuk után azonnal tisztították és fagyasztották.
A kagylók esetében minden olyan darabot dobjunk ki, amely főzés, sütés közben nem nyílt ki, illetve a rákokat felhasználás előtt – ha ez korábban nem történt volna meg - erezzük ki. A polip és a tintahal ugyan legtöbbször tisztított állapotban kerül a boltokba, de a friss példányok esetén az elkészítés előtt még el kell távolítani a karok feletti részt, ahol a szemek helyezkednek el, illetve a polipok esetében a karok közepén lévő csőrt is ki kell vágni. Míg a rákok, a kagylók nem igényelnek különösebb előkészületeket, a polipot érdemes előfőzni, hogy fellazuljon a hús szerkezete, és a végső elkészítés után omlóssá váljon.
Ha nincs időnk, vagy nem szeretnénk a tisztítással, előkészítéssel bajlódni, akkor érdemes konzerv formájában megvásárolni a tengeri herkentyűket. Az így tartósított kagylókkal, rákokkal nagyon jó hideg és meleg előételeket, salátákat, leveseket, szószokat készíthetünk, illetve feltétként is remekül felhasználhatóak.
A tengeri finomságokat marinálhatjuk, főzhetjük, olajban süthetjük, grillezhetjük, rengeteg elkészítési mód áll rendelkezésünkre. A bátrabbak kísérletezhetnek a japán konyha fogásaival is, készíthetnek sashimit, de a legegyszerűbb, ha a friss alapanyagot kis olajon, sóval, borssal, zöldfűszerekkel meghintve gyorsan megsütjük. Az így kapott falatkákat aztán felhasználhatjuk a levestől a főételig szinte bármire.
Az apróbb, vegyes tengeri finomságokkal gazdagíthatjuk a salátáinkat, különféle tésztaételeinket is, feltétként kerülhetnek pizzára, illetve frissen kisütve vagy mártásba fogatva a kifőtt tésztához is adhatóak. Készíthetünk leveseket vagy ragukat is, de mivel a tengeri herkentyűk ára elég borsos, ezért ezekhez a ragukhoz adott esetben érdemes valamilyen alacsonyabb árfekvésű, de jó minőségű halat is adni. Ha szeretnénk kipróbálni a tengeri finomságokat, akkor jó választás lehet egy pizza marinara, vagy a spanyolok kedvenc rizses egytálétele, a paella is.
Hozzávalók:
2 dkg friss gyömbér
2 darabka chili paprika
4 dl kókusztej
5 dl alaplé
3 evőkanál szójaszósz
2 evőkanál citromlé
30 dkg paradicsom
15 dkg előfőzött garnéla
3-4 szál újhagyma
Elkészítés: A chilit kimagozom, apró karikákra vágom. A gyömbért meghámozom és felaprítom, az újhagymákat karikára vágom. A paradicsomokat lobogó vízbe mártom, majd lehúzom a héjukat, és szintén felkockázom. Egy lábasban olajat hevítek, és az újhagymát megdinsztelem. Amikor már majdnem jó, hozzáadom a gyömbért és a chilit, s 1-2 percet pirítom. Ezután felengedem kókusztejjel és az alaplével. Néhány percet hagyom, hogy az ízek összeérjenek, majd hozzáadom a leöblített rákokat és a paradicsomkockákat. Közepes lángon főzöm egy kicsit, majd zárásként citromlével és a szójaszósszal ízesítem. Az újhagyma zöld szárával dekorálva tálalom.
Hozzávalók:
50 dkg csirke felsőcomb
50 dkg tenger gyümölcsei
2 bögre rizs
4 bögre alaplé
2 bögre zöldborsó
1-2 piros kápia paprika
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
olívaolaj
petrezselyem
só
sáfrány
Elkészítés: Egy serpenyőben olajon megpirítom a csirkecombokat, majd egy edényben félreteszem. A tenger gyümölcseit is megsütögetem, mikor már majdnem jó, akkor petrezselyemmel megszórom, félrehúzom.
Egy mély, nagy serpenyőben olajat hevítek, karikára vágott hagymát, megtört fokhagymát dinsztelek, majd kifehérítem rajta a rizst, felöntöm az alaplével. Hozzáadom a borsót, a csirkedarabokat, egy kevés sáfrányt, sózom, egyszer átforgatom, és fedő alatt hagyom párolódni. Amikor már kész a rizs, a tetejére halmozom a tengeri kerkentyűket, és visszatéve a fedelet még egy kicsit hagyom érni. Tálalás előtt átforgatom.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.