Az emberiség tojásfogyasztásának kezdetéről nincsenek bizonyítékaink, de nagy valószínűséggel már az ősember is rabolt ki madárfészkeket, illetve a vadászatkor felriasztott madarak árván maradt fészkeiből elemelt tojásokat megette. Annyi bizonyos, hogy Kínában és Egyiptomban már tudatos tojásfogyasztás folyt, és i. e. VI. század környékén már háziasított tyúkok adták a tojást. A rómaiak a hódító hadjárataik során háziasított tojókat találtak Angliában, Galliában és a németeknél is. Amerikába viszont csak Kolumbusz második útján, 1493-ban jutott el a tyúk, és utána honosodott meg a tojásfogyasztás.
Az emberiség hamar felismerte, hogy a tojás remek táplálékforrás, s a tojás köré lassan megszülettek a mítoszok. A tojás beépült a társadalmak vallási szimbólumai közé és különféle hagyományok kötődtek a felhasználásához.
A tojás az újjászületés, a megújhodás és a termékenység jelképévé vált. Sárgája a Napot szimbolizálta, s a tojás sok esetben egyet jelentett az élet forrásával. Egyiptomban a templomokban tojásokat lógattak, hogy elősegítsék a termékenységet és a megújulást. Ezt a megújulást Krisztus előtt sok pogány nép ünnepelte, ahol a tojás már szimbólumként jelen volt. A zsidó széder estének – a pészah előestéjének – is fontos eleme a tojás, s később a keresztények számára is fontos húsvéti szimbólummá vált.
Kínában a szülők a családnak és a barátoknak pirosra festett tojást adtak, jelezvén, hogy új családtag van érkezőben. Szintén a termékenységet szimbolizálta a XVII. századi francia szokás, mely szerint a menyasszony az új ház küszöbén összetört egy tojás, hogy egészséges baba szülessen és a szerencse se pártoljon el a háztól. Iránban a házasulandók tojást cseréltek, míg a németeknél a gyászt szimbolizálta a zöldre festett tojás. De nem csak a kínaiak és a németek festették a tojást. A szlávoknál is nagy divat volt a húsvéti festett tojás, amit nem csupán festékekkel színeztek, hanem – mint az ukrán pysanky-t – méhviasszal dekoráltak ki. Ez a technika nálunk is ismert.
A tojásdekorálás azonban nem állt meg a méhviasznál és a festéknél. Hungarikumnak számít a tojások patkolása, ami afféle ügyességi vetélkedő vagy inkább kérkedés volt a kovácsok részéről. A hatalmas kézügyességet igénylő feladattal a mai napig sokan próbálkoznak. A tojások igazi dekoratőre azonban Peter Carl Fabergé orosz ékszerész volt, akit 1885-ben III. Sándor cár kért fel, hogy készítsen húsvéti ajándékra egy meglepetést rejtő tojást. A tojás olyan jól sikerült, hogy onnantól kezdve folyamatos megrendelést kapott a cártól. Az évek alatt nagyjából 50 tojást készítettek, s ebből 42 maradt fenn. A Fabergé tojás azonban túllépett a húsvét szimbolikáján, a drágakövekkel kirakott tojás a luxus jelképévé vált.
Az ajándékot rejtő tojások tovább éltek, s a gyerekek nagy örömére ma már igen sokféle csokoládétojás kapható a piacon, ami – húsvéttól függetlenül – apró meglepetést tartogat számukra.
A tojás szimbolikus értéke mellett nem elhanyagolható a kulináris jelentősége sem. Különféle bizonyítékokkal jól alátámasztott tény, hogy már az ókori Egyiptomban sütöttek olyan kenyereket és süteményeket, amelyekhez tojást használtak fel.
A római konyha viszonylag sok tojást használt. Apicius szakácskönyvében is elég sok olyan recept található, amely a tojás különféle felhasználását taglalja. A különféle kenyerek és sütemények mellett, Apicius könyvében megjelenik a sült puding is, sőt a mester leírja, hogy a tojás rendkívül alkalmas szószok és raguk sűrítésére, megkötésére. A rómaiak tojásfogyasztása még egy közmondásban is visszaköszön ránk: „Ab ovo usque ad mala.”, aminek jelentése az értelmezés szintjén: „Az elejétől a végig.”, ám a pontos fordítás képet ad a római étkezésről, amit sok esetben főtt tojással kezdtek és almával zártak le.
A középkorban – a kenyérrel együtt – fontos alapélelmiszernek számított a tojás. Mivel viszonylag gyakori és olcsó volt, így elég sok felhasználási módját ismerték. Készítettek belőle rántottát, ragut, buggyantott tojásként vagy kemény tojásként fogyasztották.
A legendák szerint XV. Lajos minden vasárnap főtt tojást evett, sőt a szerencsés alattvalók azt is megpillanthatták, ahogy a király egy ügyes – és jól begyakorlott – mozdulattal lerántja a tojás héját. Neki köszönhető az is, hogy az ókorban már ismert, majd feledésbe merült tojástartók újra divatba jöttek. Sőt XV. Lajos a maga készítette csokoládéitalt is tojássárgájával gazdagítva itta.
A különféle tojásból készített ételek is külön életúttal bírnak. Például nagy valószínűséggel már az ókorban ismerték a töltött tojást, de a nevén nevezett omlett csak a XVI. században jelent meg, bár már az ókorban készítettek hasonló fogásokat Perzsiában és az ókori Rómában is, valamint a XIV. századi Angliában is létezett egy zöldfűszerekkel kikevert vajon sütött tojásétel. A XVI. században azonban nem csak a név született meg, hanem az útmutatás is a tökéletes omletthez. Egyes feltételezések szerint a francia forradalom idején a francia gasztronómia közel 700 megoldást tudott a tojás felhasználására.
Furcsa, számunkra kissé bizarr az úgynevezett ezeréves tojás vagy száznapos tojás. Ennek a Kínában igen közkedvelt tojásnak az elkészítéséhez nincs szükség évekre, csupán másfél-két hónapra, ami alatt a hamuval és mésszel borított tojások elkészülnek.
Az ősember valószínűleg nem válogatott a tojások között, azonban az idők folyamán alakult a különféle állatok tojásaihoz való viszonyunk, és lassan kikristályosodott, hogy melyek azok a tojások, amelyeket előszeretettel fogyasztunk.
Az ókori rómaiak leggyakrabban tyúktojást ettek, de a különféle fogadások, rendezvények alkalmával gyakorta szolgáltak fel pávatojást is. A kínaiak előszeretettel fogyasztottak galambtojást és a manapság is divatos fürjtojásnak is nagy volt a keletje, főleg a föníciaiaknál. Ezen kívül az emberek ettek többek között sirály-, fácán-, fogoly-, pulyka-, pelikán-, kacsa-, strucc- és libatojást is. Manapság leginkább a tyúkok tojásait és strucctojást fogyasztunk, bár ez utóbbi a magyar lakosságra nem jellemző.
A tojásokat leggyakrabban tucatjával, azaz tizenkettesével tudjuk megvásárolni, aminek a tojás szimbolikájából eredő oka van. A Jézus tanítványaira utaló szám a tojások csoportosításánál és árusításánál a XVI. századi Angliában jelent meg és onnan terjedt el.
Manapság Magyarországon a lakosság szinte teljes egésze tyúktojást eszik. A tojás vásárlásakor néhány dologra érdemes odafigyelni. A boltban vásárolt tojás dobozán a lejárati dátum már fontos információ, de a dobozon és a dobozban lévő tojásokra ütött bélyegből azt is megtudhatjuk, hogy mely országból származik a tojás és milyen tartásban élő tojók tojásait vesszük meg. A 0 jelenti a biotartást, az 1 a szabad tartás, kifutós tartási rendszer, a 2 a mélyalmos, különféle istállózott tartást és a 3 a ketreces technológiát. A tyúk tartása befolyásolja az egészségi állapotát, ami a tojás minőségén is érződik.
A piacon áruló őstermelőnek nem kell pecsétet tennie a tojásra, de az árusítás helyén fel kell tüntetnie, hogy honnan származik a tojás.
A megvásárolt tojást lehetőleg a saját dobozába zárva, hűtőben tároljuk. A tojást a felhasználásig ne mossuk meg, akkor viszont érdemes. A megmosott tojásokat felütés előtt törölgessük át, mert egy elnagyolt mosással több kárt okozhatunk, mintha nem mostuk volna meg. A tojást azért érdemes mosatlanul, saját dobozában tartani, mert így veszi fel legkevésbé a többi étel ízét és szagát, s így marad a legtovább friss. A friss tojás jelentős minőségromlás nélkül nagyjából egy hónapig tartható el a hűtőben.
A tojás megvásárlását és tárolását követően már csak a helyes felhasználásra kell odafigyelni. Amennyiben lehetőségünk nyílik rá, ne használjunk nyers tojást. Ha mégis olyan receptet választunk, ami megkívánja a tojás nyersen történő felhasználását, akkor időzítsük úgy az étel előkészítését, hogy a fogyasztásig viszonylag rövid idő teljen el. Az ételt ez idő alatt tartsuk hűtve.
A nyers tojás esetében a legnagyobb problémát a tojás héján megtapadt szennyeződések jelentik. Mivel a nyers tojás hőkezelés nélkül kerül az ételbe, így nagyobb a kockázata egy szalmonella-fertőzésnek. Igaz, manapság már kaphatóak úgynevezett szalmonella ellen kezelt tojások.
Vannak ételek, amiket el sem tudunk képelni tojás nélkül, mert a tojás a lényegük. Ilyen a piskóta, a madártej, a rakott krumpli, a töltött tojás, a rántotta, az omlett, a tojásleves vagy a tojáspörkölt, de a felfújtak sem léteznének tojás nélkül...
A tojásokkal kapcsolatos másik nagy félelem a tojásban fellelhető koleszterin káros hatása. Ez a 1970-es években Amerikából induló és idővel hozzánk is begyűrűző pánik sok évre visszavetette a tojásfogyasztást. Szerencsére mára már tudományosan bizonyított, hogy a tojásevés nem okoz kórosan magas koleszterinszintet.
A tojás rehabilitációjának egyik fontos lépcsője volt az 1996-ban életre hívott világnap, amit azóta minden évben október második péntekén ünnepelnek. A világnap lényege, hogy felhívja a figyelmet erre a rendkívül sokoldalú, egészséges tápanyagra.
A tojás a legmagasabb minőségű fehérjét tartalmazza. Esszenciális aminosav tartalma ideális, megtalálható benne az A-, D- és E-vitamin, valamint igen sok B-vitamin is. Nagyobb mennyiségben B2-, B6-, B12-vitaminok találhatók benne. A tojás ezen kívül biotint, folsavat, niocint, luteint, kolint, cinket és foszfort is tartalmaz.
Hozzávalók:
3 nagy rózsaburgonya
2 nagy lilahagyma
olívaolaj
5 tojás
Elkészítés: A megtisztított burgonyát és hagymát kockákra vágjuk, a tojást felverjük. Az olajat középnagyságú serpenyőben felhevítjük, beletesszük a burgonyát, majd néhány perc múlva a hagymát. Lefedve, meg-megkeverve, közepes lángon tizenöt percig pároljuk, nehogy a hagyma megpiruljon, mert akkor megkeseredik. Amikor a burgonya megpuhult, leöntjük róla a felesleges olajat, hozzáadjuk a felvert tojást, és jól elkeverjük. A serpenyőt megrázzuk, hogy ne tapadjon a falához az omlett, s addig sütjük lassú tűzön, amíg el nem válik a serpenyő falától. A serpenyő fölé tányért teszünk, gyors mozdulattal beleborítjuk a tortillát, megfordítva visszacsúsztatjuk, s még egy percig sütjük, hogy a másik fele is megpiruljon. Tálalhatjuk melegen, hidegen.
Hozzávalók:
6 tojás
6 evőkanál cukor
6 evőkanál liszt
csipet só
Elkészítés: Ahány tojás, annyi evőkanál kristálycukor és ugyanennyi evőkanál liszt, vagyis pl. 6 tojáshoz 6 evőkanál cukor és 6 evőkanál liszt. Ha kakaós piskótát csinálunk: 6 tojás, 6 evőkanál cukor, 4 evőkanál liszt, 2 evőkanál kakaó. A kakaót darált dióval is helyettesíthetjük.
A tojásokat szétválasztjuk. A sárgát habosra keverjük a cukorral. A fehérjéből kemény habot verünk egy csipet sóval. A habot és a cukros sárgát lazán összekeverjük, és hozzászitáljuk a lisztet.
Sütőpapírral bélelt tortaformába vagy tálba öntve 180 fokon megsütjük. A 6 tojásos piskóta kb. 25 perc alatt lesz kész. Az alap piskótatésztán kívül van még vizes, vizes-sütőporos, vajas piskóta variáció is, sőt sokan kefirrel készítik, és hamis piskótának hívják.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.