2 ínyencség és 1 villámgyors egytál - 3 tökéletes őszi fogás

Az egyetem alatt mindig ősszel tudtam a legjobban koncentrálni, dolgozni, a fontos eredmények mind-mind ősszel születtek. A tavaszi félévek csak úgy elröppentek, mire igazán belerázódtunk volna, jött a jó idő, a meleg, a nyár ígérete... Csak a túlélésre hajtottam.

Most viszont már nem vagyok egyetemista – a szónak a klasszikus értelmében. Mert ugyan doktorandusz lettem, vannak óráim, de nagyjából tizede az eddigi mennyiségnek. Sokkal inkább dolgozom, meg én is órát tartok, és ez egy egész más dimenzió. Szóval az a bizonyos régi kerékvágás nekem-nekünk egy nagyon is új kerékvágás. 5 év után újra van értelmes napirendem: meleg ételt eszem ebédre délben, délután kávézom, a rendszeres sport is újra része a mindennapjaimnak, délután-este pedig, mikor hazaérek, hódolhatok egyéb kedvelt elfoglaltságaimnak is. Mindemellett pedig nincs fix munkaidőm, a fontos, hogy elvégezzem a feladatokat, amiket a témavezetőm ad, de abszolút rajtam múlik, mikor csinálom. Akkor sem történne semmi, ha egy-egy nap nem mennék be... de erre azért még nem vetemedtem.

Idillinek tűnik, úgye? Különben az is, egyelőre nagyon élvezem, de sajnos tudom, hogy nem fog sokáig tartani. Hamarosan megint eljön az idő, mikor látástól Mikulásig dolgozni kell, hogy elkészüljek a határidőkre, de még nem most. Most megtehetjük, hogy a hétvégéket lelkiismeretfurdalás nélkül a családdal töltsük, vagy teszem azt két napra elmenjünk túrázni. Sőt, akár egy hétköznap délután is kiruccanhatunk valahova a közelbe. Vagy csak egyszerűen bekuckózunk itthon, ölembe veszem a számítógépet és hosszú bejegyzéseket írok Nektek.

Az utóbbi hetekben mindenre volt példa. Még nászajándékba kaptunk egy kupont, amivel mindketten részt vehettünk egy általunk választott főzőtanfolyamon. Nem mondom, sokáig kellett győzködnöm a férjemet, hogy ő is jöjjön. Fenntartásai voltak a dologgal kapcsolatban, aggasztotta a miliő, a társaság, a színvonal. Én is osztottam az aggodalmait de azért eszem ágában sem volt kihagyni a lehetőséget. Végül aztán együtt mentünk el Etyekre egy borongós késő szeptemberi délutánon.

Kicsit hamarabb elindultunk, hogy tehessünk egy sétát a faluban és s szőlőhegyen. Olyan jó volt! Az ősz már éppen kezdte megmutatni magát! Mutatok is egy-két hangulatképet, a többit pedig megnézhetitek a facebook-oldalon.

A tanfolyam témája a steaksütés volt, kétféle húsból készítettünk sültet. A köretek közül a hagymalekvárt emelném ki, ami remekül egészítette ki ezt a klasszikus, egyszerű de nagyszerű fogást. Azt is megtudtuk, hogy az itthon tenyésztett tejmarhák húsa akkor lesz igazán ízletes, ha vágás után hosszabb ideig érlelik a húst. Sajnos, az érlelt marha beszerzése nem egyszerű, de a nagyobb fővárosi piacokon vannak hentesek, akik tartanak ilyesmit, esetleg meg lehet rendelni tőlük. Gondolom vidéken is hasonló a helyzet. Az ára sajnos borsos, nagyjából a lazaccal egy kategóriába esik, de mondjuk szökőévben egyszer ki lehet próbálni. Én felbátorodtam!

Az elkészítése borzasztóan egyszerű. A hússzeleteket papírtörlővel leitatjuk, nem mossuk meg! Sóval és frissen törött borssal mindkét oldalukat bedörzsöljük és 2 evőkanál napraforgó olajon (nem olívaolajon és pláne nem extra szűz olívaolajon! Legjobb egyébként a marhafaggyú vagy az olvasztott zsír) nagyon forró serpenyőben (szinte füstöljön az olaj) mindkét felét 2 percig sütjük (ez a medium sütés, az időt stopperrel mérjük!), majd az oldalait további fél-fél percig. Tányérra szedjük, kikapcsoljuk a gázt a serpenyő alatt. Ha szárazabb húst (pl. hátszínt) sütünk, akkor 1 evőkanál vajat teszünk a serpenyőbe, felolvasztjuk, visszatesszük a húst és néhányszor megocsoljuk a vajjal, majd pár perc pihentetés után fogyasztjuk.

Hagymalekvár >>>

A hét végén ünnepeltük az első házassági évfordulónkat. Gyönyörű idő ígérkezett, így nem kellett sokat győzködnünk egymást, két napos kirándulásra mentünk a Bakonyba. Időszerű volt már újra elővenni a bakancsokat és a pecsételő füzeteket. És olyan jól tettük! Azt hiszem, még sosem jártam arrafelé, pedig a családom egyik ága Bakonybélbe való (ott éjszakáztunk). Mit mondjak, kár volt onnan eljönni! Persze vészterhes idők voltak azok, hosszú sztori, de csodálatos vidék. Nem tudom, mikor láttam olyan kék eget, mint múlt vasárnap! És az erdőbe beszűrődő tompa fények, a színesedő levelek, az avar illata, a bájos sváb falvak teljesen feltöltöttek. A zirci monostori cukrászdában a sütemények pedig igen finomak, ha arra jártok, próbáljátok ki!

Na de, hogy éhen ne haljunk gyaloglás közben, sütöttem müzlis kekszet, túrós pogácsát és cseh zsemlét, Limara receptje alapján.

Cseh zsemle >>>

Végül következzen egy egyszerű, hétköznapokra éppen alkalmas tésztaétel.

Egylábasos szalonnás-zöldséges tészta >>>

Igen-igen: egy edényben készül el a tészta és a szósz is. Gyors, egyszerű, laktató és finom.

A változatosság kedvéért holnap ismét kirándulni megyek, csak éppen az ellenkezője lesz a múltkorinak. A tanszékkel megyek és szakadni fog az eső. Azért én ezt is szeretem. :)