Nagy kedvencem. Az benne a jó, hogy nem szükséges hozzá a garnéla húsát felhasználni, elég a jól megmosott páncélja. Nyugodtan mondhatom, negyed óra, és kész. Egy jó minőségű száraz fehérbor, valódi sáfrány, néhány zöldség és természetesen friss tejszín kell hozzá.
Ezt a receptet egy francia séftől tanultam, méghozzá Romániában, egy rákászat alkalmával. Annyi rákot fogtunk, hogy az esti grillezés után rengeteg páncél megmaradt, és másnap reggel a séf ebből készített egy fantasztikus levest. Ő egy picit máshogy készítette, mint én, egy hangyányit meg is barnította a páncélokat. Én is megpirítom őket, de csak szép pirosra, nem barnára.
A séfről még annyit, hogy egy francia étterem tulajdonosa, ahol eredeti francia ételeket szolgálnak fel. Nagyon nagy dumás, nagyon tehetséges, jó szakácsnak tartom, egyébként ezt a levest azóta már többször láttam francia séfektől. Valószínűleg az egyszerűsége és a kiválósága miatt szeretik.
Nagyon finom, nagyon könnyen elkészíthető, és mindig nagy sikert arat. A betétje lehet maga a garnéla farok, vagy üvegtészta, de lehet akár garnélagombóc, vagy kagylógombóc is.
A sáfrány akkora pluszt ízt ad hozzá, hogy szinte leírhatatlan. Nem véletlen, hogy a sáfrány a világ legdrágább fűszere, viszont nagyon keveset kell használni belőle. A boltokban kapható zacskókban kb. 1g sáfrány van, nem véletlenül. Átszámítva cirka 400-450 000 forint kilója. De még egyszer mondom: nagyon kevés elég belőle, én 4 személyre egy késhegynek a felét használtam. Nagyon intenzív, zamatos, érdekes fűszer.
Akár kis csészében, akár nagy tányérban tálalhatja az ember ezt a szép halványsárgás, rózsaszínes levest. Egy vékony chili szálat még helyezzünk a tetejére, vagy jól mutat benne a rukkola, és a fonnyasztott paprika is.
Hozzávalók 4 személyre:
40 dkg garnéla
10 dkg vaj
10 dkg sárgarépa
10 dkg angolzeller
1 gerezd fokhagyma
10 dkg póréhagyma
3 dl fehérbor
5 dl tejszín
1 teáskanál mustármag
1 teáskanál koriandermag
1 csipet sáfrány vagy 1 teáskanál sárfányos szeklice
Elkészítés: 1. A garnélafarkakat megpucoljuk, a farkakat félrerakjuk, a páncélját fogjuk használni a leveshez.
2. A vajat felolvasztjuk, beledobjuk a páncélokat, a fokhagymát, a kockára vágott pórét, répát és zellert. Jól lepirítjuk, ha a páncél kipirosodott, akkor felöntjük fehérborral, és visszaforraljuk a felére, hozzáadjuk a sáfrányt, a mustármagot és a koriandermagot.
3. 3 dl vízzel leforrázzuk a garnélákat, majd ezzel a lével felöntjük a levest, és 15-20 percet főzzük.
4. Páncélostul, zöldségestül leturmixoljuk, majd átszűrjük (nem baj, ha egy picit darabos). Hozzáöntjük a tejszínt, még egyet forralunk rajta, ha kell, keményítővel besűrítjük.
5. Tálkákba rakjuk, és a tetejére fejenként 3-4 darab garnélát teszünk. Sáfrányos szeklicével és tejföllel dekorálhatjuk
Elkészítés: 30 perc
Fogyasztható: azonnal
Ezt a receptet az ausztrál nagykövetség személyi szakácsától tanultam, egy Ausztrál Napok elnevezésű rendezvény alatt, ahol közösen főztünk. Ebben volt avokádó, madársaláta, friss lime, chili, fokhagyma - és természetesen a rák. Mi akkor királyrákkal készítettük, de ugyanolyan jó a garnélával is.
Egyszerű, gyors, friss saláta a nyári hónapokra. Felfrissít, elindítja az étkezést. A garnélát ép csak meg kell pirítani. A garnéla és az avokádó nagyon szeretik egymást, főleg ha még egy kis chili is társul hozzájuk. Érdemes kipróbálni.
Hozzávalók 4 személyre:
20 dkg garnéla
5 evőkanál olívaolaj
1 gerezd fokhagyma
2 marék madársaláta
2 marék rukkola
1 db zöldalma2 db zöld citrom
fél chili
1 avokádó
Elkészítés: 1. A garnélát 2 evőkanál olívaolajon 2 perc alatt megpirítjuk a fokhagymával.
2. A zöldalmát magtalanítjuk, hajszálvékonyan felszeleteljük, és a salátákhoz adjuk, a fél chilit belevágjuk, a zöld citrom héját belereszeljük, a levét belefacsarjuk, 3 evőkanál olívaolajjal meglocsoljuk, és jól összeforgatjuk az egészet.
3. Salátástányérba szedjük, a megpucolt avokádó szeletekkel díszítjük, és a megpirított garnélákat a tetejére halmozzuk.
Elkészítés: 10-15 perc
Fogyasztható: azonnal
És végül, de nem utolsó sorban: a spanyol garnéla. Ez a neve, mert tipikusan a spanyolok készítik így, rengeteg olajban, sok paprikával, sok fokhagymával és sok chilivel. Ennyi a titka.
Ez egy színes, pikáns ragu, amit akár kukoricakenyérrel vagy más, kissé megpirított kenyérrel tálalhatunk, a végén pedig a szaftot ki lehet tunkolni. Fontos, hogy jó minőségű olajat használjunk, a hidegen sajtolt olívaolaj elengedhetetlen feltétele ennek az ételnek, de ha még ez az olaj szűretlen is, akkor biztos, hogy szenzációs lesz. Nem kell túlbonyolítani ezt az ételt, összevágni a paprikát, a chilit, a fokhagymát apró kockákra, a garnélát kevés olívaolajon átforgatni a serpenyőben, hozzáadni a zöldségeket, tovább pirítani, és a végén jó sok olajjal felengedni.
Hozzávalók 4 személyre:
30 dkg garnéla
1-1 db színes kaliforniai paprika
3 gerezd fokhagyma
1-2 friss chili
2 dl olívaolaj
½ csokor petrezselyem
Elkészítés: 1. A paprikát felkockázzuk, a chilit félbevágjuk, magját kikaparjuk, húsát felkockázzuk.
2. Kevés olívaolajon, serpenyőben addig forgatjuk a garnélákat, míg szép narancsos, rózsaszínes lesz.
3. Hozzáadjuk a paprikát (adhatunk hozzá még 2 db kockára vágott paradicsomot is), háromnegyed időben bele a fokhagymát, felöntjük a maradék olajjal. Még 1-2 percig kevergetve, rázogatva sütjük.
4. A végén apróra vágott snidlinggel vagy petrezselyemmel megszórjuk, és tálaljuk.
Elkészítés: 10-15 perc
Fogyasztható: azonnal
Ezt a spanyol garnélát még Németországban tanultam, szóval igazából mindegyik étel kapcsolódik egy-egy országhoz (legalábbis számomra), ez a trilógia egy nagyon ütős, energikus költemény lehet, ha mindenből egy keveset készítünk, és akár egy tányéron is tálalhatjuk. Nemzetek találkozása egy tányéron, ugye innen ered a fúziós konyha is, ahol más konyhák, más világok különböző alapanyagait készítik el az országra jellemzően, és keverik más országok alapanyagaival, ízeivel. Például az ázsiai wonton tésztába paradicsomot, mozzarellát és bazsalikompesztót teszünk, és így sütjük ki wokban. Vagy akár a mangalica gyömbérrel. Hát ez most pont egy ilyen fúziósra sikerült trilógia, ami nekem nagy kedvencem.
Én mindháromból keveset szoktam készíteni, és kanalakon tálalom. Néha még összedobok hozzá egy garnélazselét is. Vagy ha garnélavacsorát adunk, előre a saláta, majd a leves, és végül a spanyol garnéla sok kenyérrel. Ez akár lehet egy különálló menü is, ahol a garnéláé a főszereplő. Persze ez csak egy ízelítő volt, hogy mit is lehet készíteni garnélából.
Annyit kell róla tudni még, hogy a garnéla előfőzés során lesz piros, tehát, ha piros garnélát veszünk, az már elő van főzve, ami nem mindig túl szerencsés. A garnéla (akárcsak a homár) zöldes-szürke, amikor kifogják, és a forró víz hatására lesz szép piros a páncélja és a húsa is.
A nagyobb garnélákat érdemes a hátukon bevágni, és a végbelét kihúzni.
A hipermarketekben kapható garnélákat különböző számokkal jelölik, ez lehet 8-12, 36-30, stb.. Ez azt jeleni, hogy egy kilóban hány darab van, tehát ha kisebb a szám, nagyobb a garnéla.
Fontos: a páncélját semmiképp se dobjuk ki, készítsünk belőle egy szuper levest!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.