Máglyarakás – három gyümölccsel

A legegyszerűbb ételek a legjobbak, és ezekkel lehet a leglátványosabban játszani, kísérletezni. A szokásos alma helyett most körte került az édes kalácságyra, ízesítésül pikáns csipkebogyólekvárt használtam, és hogy még izgalmasabb legyen az ízhatás, a végén málnaöntettel kínáltam.

Máglyarakás körtével és málnaöntettel

Hozzávalók:
30 dkg szikkadt kalács
6 tojás
5 körte
fél rúd vanília
2 dl tej
5 dkg cukor
10 dkg porcukor
6 evőkanál csipkebogyólekvár

A málnaöntethez:
30 dkg málna
Fél dl shery
Fél dl szénsavas ásványvíz

Elkészítés: A kalácsot felkockázzuk. A tejet felforraljuk a cukorral és a vanília kikapart belsejével, kissé hűlni hagyjuk. A tojásokat szétválasztjuk. A sárgákat 5 dkg porcukorral jó habosra verjük, majd hozzáadjuk a vaníliás tejet és 1 evőkanál csipkelekvárt. Meglocsoljuk vele a kalácsot, hagyjuk, hogy a kalács felszívja a folyadékot.

A tejes kalácshoz kivajazott formába tesszük.

A körtét meghámozzuk, kicsumázzuk, felszeleteljük, enyhén cukros-citromos vízben kicsit megpároljuk.

A lerakott kalácsot megkenjük a csipkelekvárral, kirakosgatjuk a körtével.

A tojásfehérjét felverjük 5 dkg porcukorral, a végén még belekeverünk 1 evőkanál csipkelekvárt, habzsákba töltjük, és a körték tetejére habcsókokat nyomunk.

180 fokos sütőbe toljuk, és 10 percig sütjük.

A málnát a sherryvel és a szénsavas vízzel összeturmixoljuk, és a máglyarakás mellé kínáljuk.

Mondják gyakran a magyar konyha világhírű és utánozhatatlan, tévedés. A magyar konyha kitűnő lehetőségeit elhagytuk X évvel ezelőtt, amikor a minőségről a mennyiségi ellátás felé csaptunk át, de nincs minden veszve egyszerűen a gondolkodásmódunkat kell önmagunknak befolyásolni. Keresni a jót, a minőségit - mind alapanyagokban, mind szolgáltatásban, gasztronómiában, de más területeken is.

Hallgatnunk kell azokra a gasztronómusokra, séfekre, akik már tettek le valamit az asztalra. Akik hazánk nagy lehetőségekkel rendelkező ételeit jobbá, a kornak megfelelően modernebbé, egészségesebbé, szimpatikusabbá, érdekesebbé kívánják tenni. Ezen harcukban nem kötnek kompromisszumot, de vigyáznunk kell, mert a hangzatos szavak mögött nem mindig van tartalom. Gondolok itt fúziós konyha vagy reformkonyha kifejezésekre, de még az újragondolt magyaros szóhasználatra is. Önmagában nem a szóval van a baj, hanem azokkal, akik érdemtelenül használják. Az újragondolt magyaros - ha tudjuk, mit csinálunk - jelentheti azt, hogy a régóta használt, netán rég nem használt ételeket apró változtatásokkal, modern konyhatechnológiai fortélyokkal ízletesebbé, izgalmasabbá tehetjük. Receptjeikből kihagyva a „négy főre készítjük: 50 dkg hagymát üvegesre pirítunk és a zsemleszínű rántást készítünk” című fázisokat. Helyette képzelhetünk el főzeléket úgy is, hogy a friss zöldséget vajon átforgatva és felöntve annyi tejjel vagy tejszínnel, hogy vékonyan hártyaszerűen vonja be a zöldséget, és ez elég, nem pedig úgy, hogy a törtfehér színű cukros sűrű lében néha úszik egy-egy borsó.

Ebben a szellemben igyekeztem elkészíteni ezt a máglyarakást, amelyet körtével, csipkebogyóval akartam érdekesebbé tenni. Formáját tekintve ez nem az egy nagy tepsiben lefektetett, majd sülés után kockára vágott klasszikus, hanem kisebb formákban, adagonként rétegelve, szinte személyre szólóan tálalva képzeltem el. Itt egyből jöhetne az intrika, hogy nekem nincs olyan formám, honnan vegyek olyat és ez különben is egy háztartás. Ezt a nehézséget át lehet hidalni, ha van egy jó lakatos vagy esztergályos ismerősünk, könnyen rávehetjük, hogy szeleteljen fel nekünk egy acél csövet 5cm vastagra az átmérőjelehet 8 cm vagy 10 is. Ezt a vaskarikát használhatjuk majd a rakott burgonyánál, a mákos gubánál, a rakott tésztánál is. Szerintem nagyon fel lehet dobni egy ételt, ha igényesen van megformázva.

Máglyarakás receptek >>>