Tárkonyos-sajtos burgonyafasírtot készítettem gombapörkölttel és harcsafilével, de ugyanezekből az alapanyagokból – a jelleget is megőrizve – lehetett volna:
- SAJTOS HARCSAFASÍRT, TÁRKONYOS GOMBARAGUVAL, PAPRIKÁS KRUMPLIVAL
- TÁRKONYOS HARCSAPAPRIKÁS, SAJTOS BURGONYAPÜRÉVEL, GOMBAPAPRIKÁSSAL
- GOMBÁVAL TÖLTÖTT BURGONYA, HARCSAFILÉVEL, TÁRKONYOS SAJTMÁRTÁSSAL
Szeretem az új és érdekes kombinációkat, szerintem a jó ételhez nem kellenek különleges alapanyagok, inkább csak ötletesség.
Hozzávalók:
70 dkg harcsafilé (szürkeharcsa)
4 evőkanál olaj
só
bors
1 evőkanál liszt
A burgonyafasírthoz:
4 nagyobb burgonya
10 dkg edami sajt
1 evőkanál finomra vágott tárkony
4 tojás
A gombapörkölthöz:
1 fej hagyma
30 dkg gomba
4 evőkanál olaj
1 tv paprika
1 evőkanál fűszerpaprika
2 evőkanál keményítő vízzel elkeverve
tejföl a tálaláshoz
Elkészítés: A burgonyát héjában feltesszük főni. A hagymát, a gombát és a paprikát megtisztítjuk, a hagymát finomra, a gombát cikkekre vágjuk. Az olajon a hagymát és az apró kockára vágott paprikát megdinszteljük, rádobjuk a gombát, megpároljuk, lehúzzuk a tűzről, meghintjuk a fűszerpaprikával, elkeverjük, felöntjük 2 dl vízzel, 10 percig főzzük, majd a vízzel elkevert keményítővel besűrítjük.
A burgonyát meghámozzuk, összetörjük, hozzáadjuk a reszelt sajtot, a tárkonyt, sózzuk, borsozzuk, összedolgozzuk, és fasírtokat formázva serpenyőben kevés olajon mindkét felüket megsütjük.
A harcsát felszeleteljük 4-5 centis szeletekre, sózzuk, borsozzuk, megforgatjuk lisztben, és teflon serpenyőben kevés olajon megsütjük.
A halat a burgonyagombócokkal tálaljuk, meglocsoljuk a gombapörkölttel, és tejföllel meglocsolva tálaljuk.
Ha megkérdeznék 10 embert, hogy milyen gombákat ismer és kóstolt, akkor minden bizonnyal a zsákos csiperkét és a laskát említenék elsősorban, az ezekből készült ételkülönlegességek között a rántott gomba és a gombapörkölt vagy gombapaprikás szerepelne. Termesztenek még lila pereszkét, őzlábgombát és shiitake gombát is. Ez utóbbi fűszerként is használható, ez a jó tulajdonság sok más fajra is elmondható.
Felmerül a kérdés, hogy miért van ez így? Én úgy látom, itt is leginkább az árérzékenység a probléma. A másik gond, hogy kevés a gombavizsgáló állomás, így ha a család gombászni indul, kisebb településeken nem talál szakértőt. Azt pedig nem érdemes megkockáztatni, hogy valaki bevizsgálatlanul egyen gombát, viszont ha utazni kell azért, hogy ezt megnézesse az ember, akkor már nem biztos, hogy megéri.
A Magyarországon kapható gombahatározók közül a legjobbnak találom az ALBERT-LOCSMÁNDI-VASAS: ISMERJÜK FEL A GOMBÁKAT! című gyűjteményt. Könnyen kezelhető, érthető, és a kistáskánkban vagy a farzsebünkben is elfér. A legfontosabb szabályokat így kezdi: Ne szedjen gombát az, aki a gyilkos galócát nem ismeri fel biztosan!
A gomba könnyű ételnek tűnik, de nehezen emészthető alapanyag. Ha a zsákos csiperkét vesszük alapul, akkor az előkészítésével kapcsolatosan megoszlanak a vélemények. Meg kell hámozni vagy nem? Én azt mondom, hogy nem, bár a felső réteg még emészthetetlenebb, mint a gomba belseje, csak esztétikai vagy higiénés jelentősége van, az étel ízét nem befolyásolja.
Léteznek olyan gombák is, amelyek nyersen mérgezőek, de megfőzve már fogyaszthatóak, ilyen például a koiromicesz, azaz (disznógomba) nevű szarvasgomba fajta. Régebben úgy is aposztrofálták, hogy villámra gyúrt sárgombóc.
Természetesen a gombákból is lehet fasírtot készíteni. Egyszer gyermekkoromban volt szerencsém szegfűgomba fasírtot enni. Amit mi szedtünk a közeli legelőn, eső után, nyáron. Sajnos a szegfűgomba is egyre kevesebb a legeltetés hiánya miatt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.