Ízig-vérig budapesti ízek: mennyei zserbó és zseniális Gundel-kreációk

Egy szelet zserbó

Az 1884-ben Genfből hazánkba érkező csokoládékészítő mester, Gerbeaud Emil fokozatosan vette át az elsősorban minyonjairól híres Kugler Henrik Gizella téri (ma Vörösmarty tér) cukrászdáját. Az üzletben a 20. század küszöbén már százötvenen dolgoztak.

A „Zserbó” név ekkorra már fogalommá vált, ugyanis a svájci mester honosította meg hazánkban többek között a csokoládés drazsét, a macskanyelvet és a konyakos meggyet, később pedig ő alkotta meg a neves Gerbeaud-szeletet, vagyis a zserbót.

A cukrászda, amely túlélt két világháborút és jó néhány rendszerváltást, napjainkban ugyanolyan elegáns, mint fénykorában volt, és méltán szerepel Budapest legismertebb nevezetességei között.

A vendéglátás nagymestere

Gundel Károly, aki egy neves bajor szállodás és vendéglős dinasztia sarja volt, Nyugat-Európa leghíresebb cégeinél tanulta a mesterséget. 1910-ben vette át a városligeti kertvendéglőt, ahol sikerrel ötvözte a rusztikus magyar konyhát a nagyvilágból érkező újításokkal.

Az étterem – ahol később Gundel tizenhárom gyermeke közül hét dolgozott – a hazai és külföldi előkelőségek kedvenc helye lett. Étlapján szép számmal szerepeltek egyéni ételkreációk is, mint például a Gundel-tokány, a fogasfilé Gundel módra , no meg, persze, a Gundel-palacsinta, amely máig dióval, rengeteg rummal és finom, kesernyés étcsokoládé öntettel készül, és csakis forrón érdemes fogyasztani. A Fővárosi Állat- és Növénykert szomszédságában található vendéglő napjainkban is a legendás dinasztia nevét hirdeti.