2005. június 15. Kis kertemben uborka...

A veteményest még május elején építettük a telek napos, szélcsendes végében. Kijelöltük a kiskert leendő területét, felástuk, kigazoltuk, megszórtuk szarvasmarha trágyával, beültettük a paradicsompalántákat, elvetettük a magokat (uborkát, répát, retket, padlizsánt, patisszont és salátát), majd elültettünk 400(!) dughagymát, és az egészet jó alaposan belocsoltuk.

A különféle sorok között Ká kő-tipegőket épített, hogy be tudjak járni a palántákhoz, a veteményest pedig téglával rakta körbe. Tüneményesen nézett ki! Teltek-múltak a hetek, és a kiskert felébredt. Az újhagymák apró, zöld "antennáikkal" törtek az ég felé, a paradicsompalántákon parányi termények gömbölyödtek, a retek piroslott a nagy levelek alatt, és a padlizsán is nagy ütemben fejlődött, a többi maghoz hasonlóan.

Anya és Apa mindig sokat dolgoztak a kertünkben, de ritkán segítettem, és akkor is szörnyen sajnáltam magam, hogy ilyen unalmas dologgal kell foglalkoznom. Enni persze már szerettem a ropogós újhagymákat és a zsenge zöldbabot, de hogy én gondozzam őket - azt nem! Egészen mostanáig. És bár őrültségnek hangzik, gazolás közben kikapcsolódok. Elmerülök a gondolataimban, dudorászok, és megtisztítom a földet, a zöldségek pedig hálásak érte.

A kertészkedés számomra felér egyfajta meditációval, és annyi örömöm telik benne, hogy csak na. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy Ká is szeret a kertben szüttyögni, így ilyenkor remekül eldiskurálunk. A legnagyobb büszkeségünk mégis az, amikor a szüleink kosarát a saját bio-zöldségeinkkel pakolhatjuk meg. Egyszerűen még az íze is más ezeknek a szeretettel és gondoskodással nevelt zöldségeknek!

Az extra-dolgos napjainkra legtöbbször megpróbálok előre felkészülni, hogy ne akkor kelljen nekiállnom főzni, amikor fáradtan hazaérünk. Egyik ilyen, jól bevált receptem a Hideg tésztasaláta, amit egy baráti házaspártól, Petrától és Szabitól tanultam. Megfőzök 1 zacskó csigatésztát, majd lecsepegtetem és hűlni hagyom. Apró kockákra vágok 30 dkg trappista sajtot és 2-3 db megmosott, meghámozott édes almát. A sajtot, az almát és egy 0,5 literes tejfölt hozzákeverek a tésztához, megsózom, borsozom, és tálalásig a hűtőbe teszem. Fogyasztás előtt ráteszek még néhány evőkanál tubusos majonézt és jól összekeverem, mivel gyorsan magába szívja. Üvegtányérokban, szójafasírtokkal tálalom. Nagyon finom, laktató, ráadásul nagy adag, így másnap vihetünk belőle a munkahelyünkre is.

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>