2006. február 21. Eper Emma

Nagyon régóta vágytam már arra, hogy ne csak üveg és selyemfestéssel, valamint varrással foglalkozzak, hanem megtanuljak néhány új technikát is, de a megvalósításig valahogy sosem jutottam el. Egészen tegnap délutánig. A hobbiboltban csak ámultam és bámultam, majd kissé félszegen, de annál boldogabban megtömtem a kosaramat. Összesen vagy 17 terméket vettem, és 7 ezer forintot fizettem. Nem is rossz. Ezzel szemben egy-egy üvegfesték ára 800 forint körül mozog, egy szebb gobelin pedig tizenezerbe kerül, és akkor a fonalakat még meg sem vettem. Gazdag zsákmányommal boldogan ballagtam Ká után, aki még abban a szándékomban is támogatott, hogy a jövőben kéthetente kézműves szakkörökön vegyek részt. Így aztán beiratkoztam. Sőt megígérte, hogy elkísér, és lefényképezi, amit készítek.

Otthon aztán kicsomagoltam: 3 fajta húsvéti dekorációt, 2 gyerekszoba díszt, 2 babacsomagot, 2 fajta szappant, szappanöntő formákat, illat- és színezőanyagokat, szappanöntésről szóló könyvet, gyöngyöket és egy hobbiragasztót vettem. Hirtelen azt sem tudtam, mihez fogjak a nagy Kánaánban. Aztán eszembe jutott Ká és a szüleim. No és a kantin. Felpattantam, a konyhába mentem, felkötöttem nagyon menő piros kötényemet, és nekiláttam a vacsora elkészítésének.

Elsőként Pórés zöldséglevest főztem. Hozzávalók: 3 sárgarépa, 1 fehérrépa, 4 burgonya, 1 zacskó mirelit kelbimbó, 1 szál póréhagyma, 1 paradicsom, 1 vöröshagyma, 1 paprika, fél kaliforniai paprika, orsótészta, víz, ételízesítő, 3 erőleveskocka, bors, sáfrány, margarin, kevés olaj
Elkészítés:
1.) A zöldségeket megmossuk, megtisztítjuk, és feldaraboljuk.
2.) A póréhagymát és a vöröshagymát egy fazékba tesszük, és kevés margarinon néhány perc alatt picit megpirítjuk.
3.) Rászórjuk a többi zöldséget, és néhány percig pirítjuk őket, majd az egészet felöntjük vízzel. Beletesszük a leveskockát, megszórjuk ételízesítővel, sáfránnyal és borssal, majd puhára főzzük a zöldségeket.
4.) Egy kis edényben sós vizet forralunk, és megfőzzük benne az orsótésztát.
5.) Ha elkészült a leves, hozzáadjuk a lecsepegtetett orsótésztát, és azonnal tálaljuk.

Míg a leves főtt, Barackos batyut sütöttem. Úgy terveztem, hogy mire a levest bekanalazzuk, a batyu épp fogyasztható hőmérsékletű lesz. Hozzávalók: A tésztához: 10 dkg margarin, 18 dkg liszt, 1 evőkanál víz. A töltelékhez: 1 nagy doboz (kb. 50 dkg) konzerv sárgabarack, 3 evőkanál cukor, 1 teáskanál fahéj, 1 csipet őrölt szegfűszeg, 1 csomag vaníliás cukor, 3-4 evőkanál baracklekvár, egy kis zsemlemorzsa a gyümölcsök alá. A kenéshez: 1 tojás szétválasztva + a szóráshoz kockacukor durvára törve
Elkészítés:
1.) Összegyúrjuk a tészta hozzávalóit, fóliába csomagoljuk és 30 percre a hűtőbe tesszük.
2.) Kivesszük a tésztát a hűtőből és lisztezett deszkán kb. 30 cm átmérőjű kört nyújtunk belőle.
3.) Kivajazott sütőformába tesszük a tésztát, és felvert tojássárgával megkenjük. (és megszórjuk egy kis zsemlemorzsával).
4.) A barackot lecsepegtetjük, apró kockákra vágjuk, összekeverjük a cukorral, a vaníliás cukorral, a szegfűszeggel és a fahéjjal.
5.) A barackos tölteléket a tészta közepébe helyezzük, és elszórtan 3-4 evőkanál baracklekvárt teszünk a gyümölcsök közé.
6.) A tészta széleit 3-4 ujjnyi vastagon felhajtjuk, mintha csak egy batyut készítenénk. A barack látszódjon ki a batyu közepén! A felhajtott tészta szélét tojásfehérjével megkenjük, és durvára tört kockacukorral megszórjuk.
7.) Előmelegített sütőben kb. 200 fokon 30 perc alatt a batyut aranybarnára sütjük. A lekvár és a lédús barack miatt a töltelék levet ereszt, de ezt tálaláskor a süteményre kanalazhatjuk majd, és általa még finomabb lesz a sütemény. Langyosan vagy hidegen tálaljuk, így is, úgy is nagyon finom.

A jól sikerült ebéd után (mert bizony mindenki el volt ragadtatva a batyumtól) a szobába vonultunk. Ká olvasgatott, én pedig kinyitottam az eperbaba-csomagomat. Elolvastam a leírást, és felsóhajtottam. Ez nem lesz olyan egyszerű, mint amilyennek első pillantásra tűnt. Vagy mégis? A zacskóban zöld filc és piros (fehér tűpettyes) vászonanyag, egy csomó sárga fonál és 6 db festett baba-arcú fagolyó hevert.

Az utasításokat követve kerestem egy 10 cm átmérőjű dobozfedelet, és a piros pettyes anyagra 6 db 10 cm átmérőjű kört rajzoltam. Rém ravasz voltam, mert piros tollat használtam arra az esetre, hogy ha esetleg csúnyán vágom ki az anyagot (mert türelmetlen és felületes vagyok), akkor se látszódjon az eredeti vonal.

Úgy látszik, BIZONYOS dolgokban mégsem vagyok felületes, mivel gyönyörű, szabályos köröket ollóztam ki az anyagból. Közben kicsit ugyan felzaklattam magam azon, hogy mi lesz, ha elkezd kirojtosodni az anyag, sőt cikk-cakk olló-vásárláson töprengtem, de aztán elhessegettem kétségeimet, és a feladatomra koncentráltam.

Egy tűbe piros cérnát fűztem, és kb. fél centi ráhagyással, egyenes öltésekkel körbevarrtam minden egyes kör szélét. Dupla cérnát használtam, nehogy elszakadjon a végén, amikor majd össze kell húznom. A munka flottul ment annak ellenére, hogy egymás után 6 babatestet varrtam meg.

A kész babatestekbe, amelyek ebben a pillanatban üres bugyellárisokhoz hasonlítottak, rizst szórtam. Minden bugyellárist 3/4 részig rizzsel töltöttem meg, a maradék 1/4 részt pedig vattával fedtem be. A cérnát összehúztam, és a bugyellárisok bezárultak. Akkora helyet hagytam csak a tetejükön, amelyen a hurkapálcát, azaz a babák nyakát át tudom majd szúrni.

Hurkapálcát azonban amatőr módon elfelejtettem vásárolni, ezért Anyát kezdtem el szekírozni, hogy adjon elő valahonnan valamit, amit babanyakként fel tudok használni. Anyukám kreatív lény, így aztán a kezembe nyomott egy csomag saslikrudat, mondván, jó a háznál az öreg róka, igaz? Igaz. A saslikrudak remekül működtek. Feldaraboltam, a golyók illetve a butykosok közepébe szúrtam a végeiket, és Eper Emma kopaszon ugyan, de rám mosolygott.

Elkészítettem a baba gallérját. 10 cm hosszú és 2-3 cm széles cikk-cakk alakban csipkézett anyagdarabot ollóztam ki a maradék pöttyös vászonból, és az egyenesre szabott szélét cérnával összehúztam. A baba nyakába illesztettem, meghúztam, majd összevarrtam.

A következő feladat a hajkorona kialakítása volt. A baba feje tetejét bekentem hobbiragasztóval, és a homlokából kiindulva hátrafelé ráragasztottam 6 szál fonalat. A derekánál egyenesre vágtam, majd a feje két oldalára szintén 6-6 szál fonalat ragasztottam, és fazonra nyírtam a haját. Ahol a baba fején kilógott a fagolyó, még néhány szál fonallal pótoltam a hiányosságot, és lám-lám, egy szőke hajasbaba meredt rám, nagy, kerek szemeivel.

A sapka leírását sehol sem találtam, de nem estem kétségbe. A zöld filcanyagból babánként 3-3 levelet ollóztam ki. Zöld cérnát fűztem a tűbe, és a leveleket pelenkaöltéssel összevarrtam. A levelek oldalát csak durván 60%-ig varrtam össze, hogy a sapka alja ne legyen túl szűk, és ráférjen a baba fejére.

A sapka sikerült, Eper Emma fejére felkerült az újdonsült ruhadarab. Mivel így is egy picit instabil volt, egy csepp ragasztóval segítettem a sapkának, hogy az Eperbaba fején maradjon. Szép sorban az összes babát elkészítettem, majd a komódra állítottam őket, és kiordítottam a többieknek. Gyeeeertek be, megszááááálltak minket az Epreeeeeeek!

Első körben arra gondoltam, hogy 4 babát mindenképp gyerekeknek (a tesóméknak és Brigiéknek) adok, de aztán a szüleim figyelmeztettek arra, hogy nem biztos, hogy a picik nem szednék szét egy pillanat alatt őket, és nem nyelnék le a darabjaikat. Hmm...igaz lehet, gondoltam, és átcsoportosítottam a babákat.
Kettőt a Zsuzsák, a kolléganőim kaptak a névnapjukra egy illatos, világoszöld almagyertyával és pici csokival egyetemben, kettő a szüleimé, kettő pedig a miénk lett. Most is ott üldögélnek a tévészekrény tetején, és néha csendben összemosolyognak. De miről beszélgethet két Eperbaba???

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>