2006. március 1. Ká, én és a cinkhiány

Ká persze néha fellázad. Ilyenkor nem hajlandó főzeléket enni, kilökdösi a leveséből a kelbimbókat, és szabályosan elhatárolódik a tányérjára helyezett saláta-kompozícióktól. Én pedig nem erőltetem. Azt gondolom, hogy csak olyan ételeket érdemes elkészítenünk, amit utána valóban jó szívvel eszünk meg, és nem pusztán azért küszködünk vele, mert egészséges. Így vannak napok, amikor nem foglalkozunk semmivel (pláne nem a kalóriákkal), és talán nem a legdiétásabb, de annál ízletesebb ebédekkel lepjük meg magunkat.

Alig egy hónappal ezelőtt Ká és én észrevettük, hogy apró, fehér pöttyök jelentek meg a körmeinken. Találgatni kezdtünk: B vitamin hiány? Vashiány? E vitamin hiány? Nem tudtuk. Sőt a szüleim sem tudták. Kíváncsiságom nem bírta tovább, így azonnal utánanéztem a Mindmegettén. Hamar meg is találtam a választ: Cinkhiányosok vagyunk, ordítottam a szobába Ká-nak. Mit írnak? - kiabált vissza a létra tetejéről (ugyanis órák óta az autós újságjai között kutakodott a könyvespolcon). Ezt írják: "A növekedéshez és a fehérjék szintéziséhez van rá szükségünk. Segíti a sebek gyógyulását, a nemi érést, a bőr, a haj, a körmök épségét. Javasolt napi szükséglet: 9 mg." No lám, úgy látszik cinkhiányosan főzök... ." Majd tovább olvastam: "A cinket legnagyobb mennyiségben a húsok, a máj, a hüvelyesek, és a tojás tartalmazza." Elújságoltam Kának is a felfedezésemet, aki széles mosolyra húzta a száját: Húúúuh, akkor most minden nap húst és tojást fogunk enni?

Régóta tervezgettem, hogy egyszer sütök egy IGAZI Hamburgert, olyat, amilyet utoljára gyermekkoromban, közel 20-25 éve árultak az utcán. Igaz, akkoriban szimplán "vérhasbüfé"-nek tituláltam a legtöbb talponállót, de tény, hogy sok helyen állott, mócsingos hússal és száraz puffancsokkal szúrták ki az ember szemét. Nem úgy mint Balatonon vagy a Móricz Zsigmond körtér néhai "gombáiban". Persze ez már nagyon régen volt...
Ká kitörő lelkesedéssel fogadta az ötletet, így befűzem Anyát, hogy segítsen összeállítani a húspogácsákat.
Hozzávalók a hamburgerhez: 4 db puffancs, csalamádé, lilahagyma, ketchup, mustár, sajt. A húspogácsához: 50 dkg darált hús (fele marha, fele sertéshús), 1 nagyobb hagyma, só, sok őrölt bors, 2 evőkanál mustár, kb. 3-4 evőkanál ketchup, 1 egész tojás, (ha a massza túl laza, akkor 1-2 evőkanál zsemlemorzsa)
Elkészítés: A darált húst egy tálba tesszük, megsózzuk, 2-3 mokkáskanálnyi borsot szórunk bele, hozzáadjuk a nagyon apró kockákra vágott hagymát, a 2 evőkanál mustárt, a tojást, és kanalanként a 3-4 evőkanál ketchupot. A masszát összegyúrjuk, és 4 egyenlő kupacra osztjuk, amelyekből szép, formás húspogácsákat készítünk. Célszerű olyan nagyságú pogácsákat készíteni, amekkora a puffancs átmérője. Egy ecsettel a húspogácsák mindkét oldalát kicsit megolajozzuk, és egy jénaira fektetve, fóliával lefedve 1-2 órára a hűtőbe tesszük, hogy az ízek jól összeérjenek. Egy teflont kissé megolajozunk, és kislángon, lassan (kb. mindkét oldalát 8-8 perc alatt) pirosra sütjük. A puffancsot kettévágjuk, megrakjuk egy kis csalamádéval, rátesszük a húspogácsát, egy szelet sajtot, lilahagymát, ketchupot, mustárt, és előmelegített sütőben 5 perc alatt átmelegítjük a hamburgereket.

A puffancsokat amúgy a péknél vettem. Hazafelé ballagva azon morfondíroztam, szegények milyen satnyák és milyen messze vannak gyermekkorom édeskés puffancsaitól. Aztán megsült a hús, és megpakoltuk a tésztát sajttal, csalamádéval, lilahagymával, mustárral és ketchuppal. A hamburgerek pedig óriássá nőttek, másfélszer olyan magasak lettek, mint terveztük. Csak ültünk a tányérjaink előtt, és röhögtünk. Nnna, aki ezt átharapja, annak kalapot emelünk, mondogattuk, majd mindannyian megküzdöttünk a megaburgerünkkel. Anya úrinőhöz méltóan (és rém nevetségesen) késsel és villával ette. Apa és Ká összenyomva, gyakorlatiasan, én pedig hülyegyerek-módra, össze-vissza kenve magam és a tányéromat. Egyben azonban mindannyian egyetértettünk: ilyen remek hamburgert még sohasem ettünk! :o)
És még valami. Szerintem ehhez a fogáshoz nem szabad sem levest, sem desszertet készíteni, úgysem fogja senki sem megenni!

Az ebéd után sétáltunk egy nagyot, és megpróbáltunk beiratkozni a sarki videótékába, ahol közölték velünk, hogy a videó már nem divat, vegyünk házimozi rendszert. De akkor miért az a nevük, hogy videotéka? Na, mindegy. Hazaérve felhúztam az első, közös, tavaszi ágyneműnket, mire mindketten megállapítottuk, pszichésen is remek érzés lesz ennyi illatos virág között feküdni. Hát nem gyönyörű?

Mivel délben mindenki kiütötte magát a giga-mega-burgerünkkel, vacsorára különleges tojásos fogást készítettünk Anyával. Brokkolis töltött tojás kaviárral. Hozzávalók: 40 dkg mirelit brokkoli, só, 5 dkg vaj, 4 tojás, 1 doboz kaviár, 2-3 evőkanál tejföl, 1 csipet őrölt bors, késhegynyi szódabikarbóna, 1-2 evőkanál zsemlemorzsa
A sajtmártáshoz: 5 dkg vaj, 5 dkg liszt, 4 dl tej, 10 dkg reszelt sajt, só, bors, szerecsendió, ételízesítő
A szóráshoz: 2-3 evőkanál reszelt sajt
Elkészítés:
1.) Egy fazékba vizet teszünk fel forrni egy csipet szódabikarbónával. Ha a víz forr, beletesszük a mirelit brokkolit, és 2-3 perc alatt puhára főzzük (jó, ha egy picit ropogós marad, mert még sütni is fogjuk). Lecsepegtetjük, és hideg vízzel leöblítjük.
2.) Egy magasabb peremű tűzálló tálat kivajazunk.
3.) A tojásokat forró, sós vízben keményre főzzük, kihűtjük, megpucoljuk, kettévágjuk, majd sárgájukat kikanalazzuk egy tányérra. A tojássárgát villával összetörjük, hozzáadjuk a sót, borsot, a tejfölt, és a zsemlemorzsát, aztán visszatöltjük a tojásokba a krémet.
4.) Elkészítjük a sajtmártást: felolvasztjuk a vajat, rátesszük a lisztet, és addig keverjük kislángon, amíg felhabzik. Ekkor lehúzzuk a tűzről, és beleöntjük a tejet. Habverővel folyamatosan keverjük, hogy ne csomósodjon össze. Beleszórjuk a reszelt sajtot, visszatesszük a tűzre, és átmelegítjük. Megszórjuk egy kis borssal és szerecsendióval.
5.) A kivajazott tál aljára szépen lerakosgatjuk a brokkolit és a tojásokat, majd nyakon öntjük a sajtszósszal és megszórjuk reszelt sajttal és egy kis ételízesítővel az egészet.
6.) Előmelegített sütőben 10-15 perc alatt megsütjük.
7.) Tálalás előtt kevés kaviárral díszíthetjük (nagyon jól passzol hozzá!), pirítóssal vagy zsemlékkel tálaljuk (de magában is nagyon finom!).

Ká kíváncsian hajolt a sütőből frissen kiszedett, aranyszínűre sült vacsora fölé. Grrrr, mi ez a sok zöld gumó, mormogta. Nem az van, hogy cinkhiányunk van, és ezért húst és tojást kell ennünk, kérdezte. Ááá, látom már, tojás is van benne ... és sajt is ... akkor jó!

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>