2006. március 8. Az eljegyzés

A leánykérés meglepetés volt a javából. Ká kisebb kirándulást szervezett Esztergomba a születésnapom alkalmából. Úgy terveztük, sétálunk egyet a városban, megnézzük a Bazilikát, megebédelünk egy étteremben, andalgunk egy kicsit a Dunaparton, majd kora este hazajövünk. A programra való tekintettel meleg kiránduló-felszerelésbe öltöztem, a fejemre narancssárga sapkát húztam, a hátamra kis hátizsákot vettem.

Útrakeltünk, és nem győztem gyönyörködni a természet szépségében. Hólepte, súlyos fenyőágak, fehéren csillogó erdők övezték az utat, a nap vakító fénnyel ragyogott, és az ég olyan kék volt, mint még sosem. Meg is jegyeztem Ká-nak, hogy szeret minket a Jóisten, hogy az elmúlt hetek borongós napjaihoz képest ma ilyen szép időt adott nekünk. A várost barátságosnak találtuk. Persze jó társaságban mindenütt remekül érzi magát az ember, nem?

A Bazilika mögötti kilátó felé indultunk, amikor hirtelen egy kis liget tárult elénk, amelyet vastag kőfal vett körül. A kőfalról Párkányra, a Dunára és a két várost összekötő hídra látni. Mosolyogva gyönyörködtem a színes kis házakban, amikor egyik pillanatról a másikra Ká előhúzott a háta mögül egy kövér mosómedvét.
- Isten éltessen sokáig, boldog születésnapot kívánok, Édesem! - mondta és átölelt.
- Nagyon szépen köszönöm! - súgtam a fülébe. - Igazán szép jószágot kaptam - folytattam, miközben szemügyre vettem a babkávé szemű mackót.
- ... és ... még valami - folytatta Ká.
Felnéztem, de ekkor már előttem térdelt. A kezében apró virágos aranygyűrű csillogott.
- Hozzám jössz feleségül, velem leszel jóban-rosszban egy életen át? - kérdezte Ká. Majdnem összeestem. A szívem úgy kalapált, mint még soha, a vérnyomásom kétezer körül járhatott.
- Igen! Persze! Örömmel! Igen! Igen! Igen! - ismételtem ordítva, nem törődve a turisták kíváncsi tekintetével.
Ká magához vont. Az ujjamra húzta a csillogó gyűrűt, összeölelkeztünk, és bömbölve csókoltuk egymást. Pontosabban csak én bömböltem. Mentségemre szóljon, hogy örömömben...

Beesteledett mire hazaértünk. Mivel senki nem tudta, hogy Ká mire készül, és a szülinapi ünnepségemet csak a jövő szombaton tartjuk, nem terveztünk nagy vacsorát estére. A szüleim felköszöntöttek: kaptam egy négysoros piros gyöngyös nyakláncot, egy fehér gézblúzt, egy olívazöld nadrágot és egy hatalmas virágcsokrot rózsákból, liliomból, íriszekből és jácintokból. Az illatfelhő pillanatok alatt beterítette a lakást, én pedig boldog voltam, hogy 32 évvel ezelőtt megszülethettem.
Vacsorára Anya megsütötte nekünk a régóta kívánságlistánkon szereplő Eldőlős leveles tepertős pogácsát. Hozzávalók: 50 dkg liszt, 40 dkg darált tepertő, 3 tojássárga, 1 evőkanál rum, mogyorónyi zsír, 3 csapott kávéskanál só, kb. 2 dl tejföl, (3 dkg élesztő + 1 csipet cukor + 0,5 dl tej), tojás a megkenéshez
Elkészítés:
1.) Előveszünk egy nyújtódeszkát, rászórjuk a sóval összekevert, kimért lisztet. A közepébe mélyedést formázunk, és beleütjük a 3 tojás sárgát, a zsírt, a tejben felfuttatott élesztőt és tejfölt. Keményre gyúrjuk a tésztát.
2.) A tésztát letakarjuk egy konyharuhával, és 1 órát pihentetjük.
3.) Ezalatt előkészítjük, azaz sütőpapírral kibéleljük a tepsit, és felverjük a tojások megkenésére szánt tojást.
4.) Megdaráljuk a tepertőt.
5.) A megkelt tésztát téglalap alakúra nyújtjuk (kb. 35 X 25 cm nagyságúra), és megkenjük a darált töpörtyűvel. Enyhén megborsozzuk.
6.) A tésztát a hosszabb oldala mentén harmadokra osztjuk, és először a bal, majd a jobb oldalt hajtjuk a középsőre. Ezután alulról fölfelé haladva a tésztát félbe hajtjuk. VIGYÁZZUNK, HOGY A TÉSZTA HAJTOGATÁSA MINDIG EGY IRÁNYBAN TÖRTÉNJEN! A tésztát sodrófával picit megnyomjuk, majd konyharuhával letakarjuk, és 15 percig pihentetjük.
7.) Ezután ismét a kezdő méretre nyújtjuk a tésztát, ugyanígy meghajtogatjuk, megint megnyomjuk, és ismét 15 percig pihentetjük letakarva.
8.) Megismételjük a 7-es pontot még egyszer. (Így 3x nyújtottuk, hajtogattuk és pihentettük a tésztát).
9.) A harmadik pihentetés után kb. másfél ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, késsel kockásra rácsozzuk, és közepes méretű (kb. 4 cm átmérőjű) lisztbe mártott pogácsaszaggatóval kiszúrjuk a pogácsákat.
10. A pogácsákat a tepsibe tesszük (ritkásan!), és tojássárgával megkenjük. A pogácsákat a tepsiben további 30 percig kelesztjük. (Itt már elkezdenek dülöngélni a pogácsák.)
11. Előmelegített sütőben 15-20 perc alatt szép sárgára megsütjük.

A pogácsa eldőlt, ahogy kellett. A dőlés ugyanis a hajtogatáson múlik. Összesen hatszor kell hajtogatni a tésztát, hogy az egyes rétegek a kelesztés ideje alatt sorra megduzzadjanak, és a növekedés hatására szépen eldőljenek. Így minden réteg ropogósra sül alul-fölül. A recept Apa anyukájától, Nanótól származik, aki már nagyon rég nincs velünk. Illetve nagyon is velünk van: a receptjeinkben, a történeteinkben, az emlékeinkben és a szívünkben.

Vacsora közben megbeszéltük, hogy még ezen a héten megrendeljük az eljegyzési gyűrűinket, Ká ugyanis a kísérőgyűrűvel kérte meg a kezem. (Most is az ujjamon viselem, és fülig ér a szám!) Teljesen egyszerű, arany karikagyűrűnk lesz, amelyet Ká egykori ötvöstársa készít majd el. Addig persze még nagyon sok elintéznivalónk van. Például ki kell nyomoznunk, hogy az eljegyzési gyűrűt melyik kezünkön kell most viselnünk, és melyiken az esküvő után? Mindenki mást mond, de a legtöbben a "jobb gyűrűsujj = eljegyzés", "bal gyűrűsujj = esküvő" jelentés-rendszerre esküsznek. Hogy hol az igazság? Nem tudom, de azt hiszem, nem is fontos. Csak az, hogy együtt vagyunk és szeretjük egymást. Az eljegyzési vacsoránk idén májusban, az esküvőnk pedig egy év múlva, valamikor tavasszal lesz...

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>