2007. május 31. (20:35) A Morzsikák ajándéka

Azért megpróbálom, jó? Nézzétek el nekem, ha zaklatottra vagy kuszára sikeredik a mai beszámoló, de csak sebtiben írok, hiszen fél lábbal már Hévízen vagyunk. De nem tudtam volna anélkül elmenni, hogy nem írok nektek, és nem köszönjük meg ezt a gyönyörű ajándékot!

Az egész úgy kezdődött, hogy Garffykától kaptam egy levelet, amiben tapintatosan megkérdezte a címem, és viccesen hozzátette, nem látogatásról van szó. Gondolkodás nélkül megadtam, hiszen régóta "ismerjük" egymást a netről, a Morzsálóból. Talán nem is gondoljátok, de Ká és én nagyon sok hozzászólásotokat megőriztünk. Recepteket, megható történeteket, szellemes megnyilatkozásokat. Biztos, hogy nem ismernénk meg egymást az utcán, de név szerint tudunk rólatok beszélgetni. Az örömeitekről és a bánatotokról - amit megosztotok velünk és a többiekkel.

Szóval a cím elment, de nem történt semmi különös. Ká utána többször is rákérdezett, hogy vajon mi lehetett ez a rejtélyes ügy, mire én rávágtam:
- Szerintem Garffyka biztos egy táviratot vagy egy szép képeslapot szeretne nekünk írni az esküvőre, de mivel addig még 2 hét van, még nem adta fel.

Aztán jött egy újabb e-mail, hogy e hét csütörtökön (azaz ma) bent leszek-e az irodában. Bevallom, szívkalapálást kaptam. (Ugyanakkor odáig vagyok a titkokért! :o)) Lehet, hogy személyesen hozza el a képeslapot? Esetleg rajzolt nekünk valamit, töprengtem halkan.

Azán eljött a mai nap. A napi munkába merülve a gépem előtt üldögéltem, amikor egyszer csak megállt előttem egy fiatalember, a kezében egy óriási dobozzal.
- Ezt neked hoztam, itt írd alá légyszíves - mondta, és egy tollat nyújtott felém.
Körülnéztem, és rákérdeztem, hogy biztos rólam van-e szó.
A határozott igen után eltűnt, mint a kámfor, én pedig meghatódva néztem a dobozra. Ez Garffyka műve lehet, gondoltam...

A kolléganőim közben kiváncsiskodtak.
- Ki küldte?
- Hűdeszép doboz!
- Mi van ráírva?
- "Mirza és Ká" illetve "Morzsikáktól szeretettel" - válaszoltam kábultan. Ilyen csak a mesékben van... Nyeldekelnem kellett a könnyeimet, úgy meghatódtam, pedig még azt sem tudtam, mi van benne. Majd Kával együtt megnézzük, gondoltam, úgy lesz az igazi.

És már villogott is a monitoromon az újabb e-mail. Garffyka írt, hogy reméli, rendben megérkezett a dobozuk, mert ez bizony nem pusztán az ő, hanem a Morzsikák ajándéka. És hogy mindenki lélegzetvisszafojtva várja, hogy mit szólunk. (Zárójelben előre megmondom, jó? Elpityeredtünk.)

Számoltam az órákat, hogy Kával hazaérjünk, és végre kinyissuk a dobozt. Aztán eljött a pillanat... és ... levegőhöz sem jutottunk!!!

A dobozban gondosan becsomagolva álomszép Zsolnay porcelánkészlet lapult. Romantikus, apró kékvirágos tányér, teáscsésze és hozzá való csészealj. Mint a mesékben. Kétszemélyes reggelizőkészlet. Nekünk. Tőletek.

Komolyan mondom, még most is nehéz erről írnom, annyira meg vagyok/vagyunk hatódva. Nagyon-nagyon szépen köszönjük a szeretetetek ily módon való megnyilvánulását. Elképesztőek vagytok, és el sem hinnétek, mekkora boldogságot okoztatok nekünk ezzel az ajándékkal!

A fórumon megpróbáltam kilesni az imént, hogy hányan lehettetek ebben az "Morzsika akcióban". Garffyka, Fedit, Nagyi50, Lovecat, Szanka, Szlili, CsaniManó, Pannicica, Max88, Zsófi, Mesi, Tulippe, Foltgirl (remélem, nem hagytam ki senkit, ha viszont mégis, bocsánatot kérek, és azonnal javítom)! Nagyon szépen köszönjük nektek, hogy vagytok, hogy ilyenek vagytok és így szerettek minket!!! Csak sírni lehet ennyi szereteten és jóságon, ahogy ezt az ajándékot hozzánk juttattátok!

Valahol, egyszer egy idézetes könyvben azt olvastam, hogy az igazi szeretet az, amikor valaki arctalanul ajándékoz valakinek valamit, amiről tudja, hogy nagy örömet okoz majd neki. És ti, csendben, gondosan, odafigyelve a legapróbb részletekre összeálltatok, és nekünk - lényegében idegen embereknek - álomszép ajándékcsomagot küldtetek, telve a szívetek minden szeretetével. NEM TUDOM ELÉGSZER LEÍRNI, HOGY KÖSZÖNJÜK! NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK, HOGY ÍGY SZERETTEK MINKET!

Mindig, minden alkalommal, amikor ezekből a csészékből iszunk, eszünkbe fogtok jutni, és érezni fogjuk, mennyi szeretettel és kedvességgel gondoltatok ránk.

Még egyszer nagyon szépen köszönjük, és megpróbálunk méltók lenni a szeretetetekre: Mirza és Ká

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>