2008. január 3. Ünnepi képnézegető

Ez volt a második karácsonyunk Lujziban, ezért rutinos versenyzőként készültünk a lakás feldíszítésére. Az ablakokra színes izzósorok, az ajtókra pedig diós-almás díszek, girlandok és csengettyűk kerültek. Talán gyerekes vagyok, de meggyőződésem, hogy egész máshogy telik a karácsony egy szépen kitakarított, és ünnepi ruhába öltöztetett lakásban, mint rend, tisztaság, díszek és fények nélkül.
Mivel tavaly beruháztunk egy műfenyőre, így idén sem kellett fát vásárolnunk, faragnunk és tűleveleket sepernünk. Csak elővettük a dobozból a 2 méter magas fenyőfánkat, összeraktuk, széthajtogattuk az ágait, és magunk is meglepődtünk azon, hogy mennyire hasonlít az előttünk terebélyesedő kövér kis fa, az erdőben álló, valódi társaihoz.

Idén az asztal dekorálását is előre hoztam, mivel tavaly az egész napos sürgés-forgástól úgy megfájdult a derekam, hogy a tányérokat is alig tudtam a szekrényből elővenni.
Egyszerű, ám szépen hímzett fehér terítő és az adventi koszorú került az asztal közepére, majd Ká-val "összeraktuk" a kerámia angyalokat, amelyeket még a téli, Petőfi Csarnokban megrendezett kézműves vásárban vettem. Piros-fehér mintás szalvétákat hajtogattunk, majd a harmonikaszerűen összehajtott papírt áthúztuk az angyalok üregesre gyártott testén, széthajtottuk, és a fejük felett összesodortuk őket. Az angyalok pedig életre keltek. :-)

A karácsonyi menüt Ká-val közösen készítettük, de így is a fél napunk ráment, mire mindent megfőztünk, ízesítettünk és összeállítottunk. Ká mintaférjként viselkedett, és egymaga díszítette fel az összes hidegtálat. Kaszinótojásból, sajtsalátából és hússalátából is óriási adagot készítettünk, hogy a szüleinknek is több napra való "pakkot" tudjunk csomagolni. Mi ugyanis az ünnep első két-három napján nem főzünk, hanem "maradékevőkké válunk".

Ká idén paradicsommal, kígyóuborkával és kukoricaszemekkel díszítette a kaszinótojásos tálat. Legalul szokás szerint jégsaláta volt, ügyelve, hogy a ropogós, zöld levelek kilógjanak a tál szélén, rajta majonézes hússaláta, azon a kaszinótojások nyakon öntve tartárral, és végül a díszítés. Az egész tálat ő állította össze, én csak a tartárt és a kaszinótojás belsejét kevertem ki. Nagyon büszke vagyok rá. :o)
A sajtsalátát ugyanezzel a szisztémával pakoltuk egy jénaiba. Jégsaláta, sajtsaláta (3 féle sajt, alma, tartár), majd Ká ezt a tálat is feldíszítette - nemzeti színekben.

A hidegtálakhoz ezúttal szálkamentes, és roppant ízletes halat sikerült sütnöm. Ká még októberben vásárolt egy csomag filézett lazactörzset (azt hiszem, 10-12 db van egy zsákban). Ebből 6 db-ot kiolvasztottam, enyhén besóztam, borsoztam, majd sütőpapírral bélelt tepsire tettem őket. Egy bögrében összekevertem 1 csomag apróra vágott petrezselymet, 1 nagy csomag snidlinget kb. 1 dl olívaolajjal, és jól megsóztam a masszát, majd kiskanállal a halak tetejére púpoztam. 200 fokon, kb. 20 perc alatt készre sültek a lazacok - olyan pompás illat töltötte meg a nappalit, hogy érezni lehetett, amikor elkészültek. (És tényleg szálkamentesek voltak!)

Anya révén ezúttal új recepttel is elő tudok rukkolni, mert az ünnepek alatt sajtlevessel örvendeztetett meg minket. Érdemes kipróbálni, mert egyszerű, gyors, és nagyon mutatós.

Allgaui sajtleves
Hozzávalók: 1 nagy vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 4 evőkanál vaj, 3 evőkanál liszt, 1,5 liter erőleves, 2 dl tejszín, 5 dkg macisajt, 10 dk reszelt Ementáli sajt, só, bors, szerecsendió
A tetejére: pirítós, petrezselyem, sör, 6 dkg vaj
Elkészítés:
1.) A vöröshagymát és a fokhagymát megtisztítjuk és apróra vágjuk. A vajat felmelegítjük, és lassú tűzön üvegesre pároljuk benne a hagymákat. Hozzáadjuk a lisztet, és kicsit megfuttatjuk - de ne hagyjuk, hogy megbarnuljon!
2.) Állandó keverés mellett hozzáadjuk az erőlevest, és 10 percig főzzük, majd átszűrjük az egészet egy másik fazékba, és újra felforraljuk. Forrás után takarékra tesszük a lángot, és hozzáadjuk a tejszínt is a leveshez.
3.) Sóval, borssal, szerecsendióval fűszerezzük. Beletesszük a reszelt és az ömlesztett sajtot, ismét felforraljuk, majd takarékra tesszük.
4.) A petrezselymet apróra vágjuk, a kenyérből pogácsaszaggatóval korongokat szúrunk ki. Sörrel megkenjük (egy ecsettel), és egy serpenyőben 6 dkg olvasztott vajon megpirítjuk mind a két oldalán. Tálalás előtt apróra vágott petrezselyemmel halmokat kanalazunk a pirítósra. Tányérokba merjük a levest, és a pirítósokkal díszítjük.

Hála anyukám jól bevált bejgli receptjének, a mákos és diós rudak ezúttal is kiválóan sikerültek, és bár Anya szerint az enyém ugyanolyan finom lett, mint az övé, én éreztem, hogy az övé egy picivel, de finomabb, szaftosabb lett, mint az enyém. Anya azt mondta, hogy ő, ha úgy látja, hogy a töltelékek még elbírják, mindig hozzájuk reszel, 1-2, de akár 3 almát is. No, ez az, amit én egy bevált süteménynél nem mernék meglépni, de ez csak azért van, mert még kezdő vagyok. Jövőre én is figyelni fogom a töltelékek állagát - amit most amúgy Ká olyan lelkesen kóstolgatott, hogy fel sem merült bennem, hogy lehetne még ennél is jobb! :o))

Az ünnepek a gasztronómiai élményeken és a szép ajándékokon túl csodálatosan teltek. Nagyon meghitt, bensőséges, igazi nagycsaládos karácsonyunk volt. Jó érzés volt, hogy mindenkit a "fa alatt" tudhattunk. Sőt, ott volt még valaki, aki nem nagyon látszott ki a tömegből, mert végig egy fehér női blúz takarásában volt. Valaki, akit nagyon vártunk, és akihez októberben - gólyák híján - elküldtük a környék összes itthon telelő madarát. Úgy tűnik, a Jóisten azonnal meghallgatta a kérésünket, és az égen ragyogó legfényesebb csillagról leküldte hozzánk a kisbabánkat. :-)

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>