2008. január 8. Minden így kezdődött el...

Mindig is hipochonder voltam, aki a legenyhébb betegséget is világfájdalomként éli meg. A kórházak, rendelők látványától rosszul voltam (Brigi barátnőm és Apa műtétjei után minden egyes alkalommal elájultam a folyosón). Mondogattam is anyukámnak: "milyen anya lesz így belőlem"? Anya persze mindig megnyugtatott. Azt mondta, a várandósságot nem véletlenül nevezik "más állapotnak", hiszen az ember élete ilyenkor gyökeresen megváltozik. Azt ígérte, mire oda jutok, és magam is édesanya leszek, nem lesz bennem félelem.

Ká mellett teljesedett ki az életem, így gyakran viccelődök is vele, hogy számomra az idő már csak 2 korszakra oszlik: a "Ká előtti", és a "Ká-val töltött időszak", ami remélhetőleg örökké tart majd.
Megismerkedésünk első hónapjaiban sokszor szóba jött a közös jövő, és gyakran előfordult, hogy a hajnali órák ébren találtak minket, amint összebújva tervezgettük, hogy milyen otthonunk, gyermekeink, családunk lesz majd egy napon. Ugyanakkor 30 évesen, Ká gyerekszobájában lakva erősen kilátástalannak nézett ki a jövőnk - már ami az anyagi előrelépést illeti. De erről nem voltunk hajlandók tudomást venni - úgy döntöttünk, hogy spórolunk, dolgozunk, gyűjtünk, és előbb-utóbb úgyis meglódul a szekerünk.

Terveinkhez azonban hozzátartozott a tudatos életmódváltás és a családtervezés. Beláttuk, hogy napi 2 doboz cigi, 3 tejeskávé, mozgásszegény élet, kevés alvás és az esti borozások nem éppen az egészségünket szolgálják...
Első lépésként elmentünk egy biorezonanciás állapotfelmérésre. (Itt fontos hangsúlyoznom, hogy ez nem kezelés, hanem csupán felmérés, amit orvos végez!) Utólag bevallom, hogy én hülyeségnek, csalásnak tartottam az egészet. A teszt siralmas képet festett rólunk. A véroxigén-szintünk 10-es skálán, ahol a 10-es a legjobb érték, 1-es volt. Az életmód indexünk, ami 100-as érték alatt jó, 300 felett volt. Ezenkívül fontos vitaminok és nyomelemek hiányoztak a szervezetünkből, tele voltunk méreganyagokkal. Az orvos csalódottan csóválta a fejét... "csoda, hogy maguk még élnek" - mondta, mi pedig szégyenkezve kullogtunk haza.
Hazafelé egész úton puffogtam.
- Én is tudok olyanokat mondani, hogy a B-vitamin és a magnéziumhiánytól migrénes lehetsz hamarosan - zrikáltam Ká-t - és mégsem fizet senki sem ötezret a diagnózisomért.
- Ne duzzogj, Mirza - felelte szelíden Ká - azért ez a vizsgálat nem semmitmondó hókuszpókusz, majd meglátod!
Egy hónappal később súlyos migrénrohamot kaptam a munkahelyemen. Néhány percre jobb oldalon eltűnt a látóterem. Akármerre néztem, átható feketeséget láttam. Bepánikoltam, mivel azt hittem, megvakultam. Hisztériásan fulladva-zokogva hívtam fel Ká-t, hogy segítsen rajtam. Ő azonnal megnyugtatott, mondván, ez migrénroham lesz, mindjárt elmúlik, de annyira meg voltam ijedve, hogy szinte nem is hallottam a szavait. Remegő kézzel tömtem magamba a no-spát, és az ásványvizet.
Szemészet, majd ideggyógyászat következett, s időközben a látásom is visszatért.
- "Aurás migrén" - hangzott a diagnózis. - Látótér-kieséssel járó fejgörcs. A szemével nincs semmi baj, a panaszt egy pici erecske összeszűkülése okozza. A nők 30%-a szenved hasonló problémáktól.
- Vajon mi okozhatja? - kérdeztem a fájdalomtól eltorzult arccal.
- Magnézium és B-vitamin hiány, dohányzás, stressz, méreganyagok...de utóbbiakat már nem is hallottam.

Visszamentünk a biorezonanciás doktorhoz, aki különféle vitamin és nyomelem készítményeket írt fel, fejenként 4-5 dobozzal. Életmód-tanácsokkal látott el, és minden kérdésünkre készséggel válaszolt. Másnap elkezdtük a programot. Ettől kezdve sok friss zöldséget, gyümölcsöt, halat, teljes kiőrlésű kenyeret, joghurtot, túrót, sovány húsokat ettünk, leszoktunk a dohányzásról, esténként sétálni mentünk vagy bicikliztünk, az üdítőket ásványvízre, az olajat olívaolajra cseréltük, és leszoktam a kávézásról is.
Ezzel egyidejűleg Zsófi barátnőm unszolására kipróbáltuk az Aqua Detox méregtelenítési módszert, amely során egy lavór vízben kellett üldögélnünk, miközben egy elektrolit rúd segítségével a talpunkon keresztül távoztak a méreganyagok. (Ezúttal Ká volt szkeptikus, így az első alkalommal nem tette bele a lavórba a lábát, hogy lássa, nem csalnak-e, és így is bebarnul-e a víz.:o)) De a kúra hatott, és mi hónapról hónapra energikusabbak, egészségesebbek, optimistábbak és jókedvűbbek lettünk.

Időközben a munkám során számos érdekes emberrel találkoztam. Cikket írtam az Aviva-tornáról, amely során évek óta meddőnek titulált harmincas nőkkel beszélgethettem. Tóth Lívia, (Magyarországon az egyetlen hivatalos Aviva-torna szakértő és oktató) a meddőség okairól és a mazadzan életmódról beszélt. Körbeadott a tanfolyamon részt vevő a nők között egy lakmuszpapírt: mindenkinek meg kellett nyalnia egy kis darabot. Az eredmény döbbenetes volt: rajtam kívül mindenkinek 5-ös vagy 6-os pH értéke lett a normális 7,4 -es értékhez képest. Ezután Lívia kikérdezte őket, hogyan táplálkoznak, miként élnek. Kiderült, hogy az egyik minden nap ecetes vizet iszik reggelente, mert így akarja megőrizni a karcsúságát. A másik vegetáriánus volt, és sajtfogyasztással pótolta a fehérjeforrásait. A harmadik csak fehér kenyeret és tésztát evett, mert minden mástól égett a gyomra...a beszélgetés végére kiderült, hogy az összes résztvevő savasan táplálkozik, és olyan fzikai aktivitást végez, ami garantált vetélést okoz (pl. tenisz, step aerobic, kortárs tánc). Lívia elmondta, hogy az elsavasodás meddőséghez vezet, hiszen az elsavasodott vér megöli a petesejtet, így a lombikprogram sem segíthet, amíg valaki nem változtat a pH értékén. Ezután receptek, a savas és lúgos ételeket tartalmazó listák ismertetése, majd maga a torna következett. A gyakorlatok a hébertől a görög táncelemeken át sok érdekes mozdulatot tartalmaztak, s a nők egy ütemre, mosolyogva táncoltak. (Magam is kipróbáltam minden feladatot és valóban éreztem, amint átmelegednek a talpamon lévő meridiánok, a petefészkeim és a méhem.) Lívia elmondta, hogy ezek a mozdulatsorok átmozgatják a petevezetékeket, harmonizálják a hormonháztartást, altesti vérbőséget okoznak, és összhangba hozzák a testet és lelket.
Remekül szórakoztam, és mivel Lívia életmód tanácsai egybevágtak azzal, amit 1 évvel korábban a biorezonanciás orvostól hallottam, pontosan tudtam, hogy Ká és én jó úton járunk.

A következő 2 év során - szintén munkaügyben - nőgyógyászokkal, szülésznőkkel, védőnőkkel és természetgyógyászokkal konzultáltam, megismertem (és Ká-val együtt kipróbáltam) a Colon Hydroterápiát, az olajterápiát, mesterséges sóbarlangot (az asztma és allergia végett), a noni és az alga juice-t, a ginko bilobát és a vörös áfonyát, és rájöttem, hogy minden szál ugyanoda vezet: egészséges életmód, méregtelenítés, lelki harmónia. Az eredményeink pedig csodásan változtak.
Az orvos szerint (akihez a mai napig visszajárunk) 3 év alatt drámai javuláson ment keresztül a testünk. A változás egetrengető volt: egyre többen érdeklődtek a módszereinkről, és követtek minket ezen az úton. Telente pedig hiába prüszkölt és köhögött mindenki, hiába betegedett meg az egész családunk, nem kaptuk el a vírusokat. Nyáron nem jött ki az allergiánk, és nem szenvedtünk a frontoktól sem.

Történetünket a Morzsáló naplóbejegyzéseiből pontosan ismerhetitek, ezért az időben most "ugranék egyet", egészen október közepéig...
Az esküvőt követő ősszel elérkezettnek láttuk az időt, hogy imánkban megkérjük a Jóistent, hogy küldjön le hozzánk egy kisbabát. :-)

Ká és én mindig is sokat foglalkoztunk a közös álmainkkal, így a Babánkról is rengeteget fantáziáltunk. Úgy képzeltük, hogy a Pici egy fényes csillagon lakik odafent, a Mennyországban, és a megismerkedésünk óta minket figyel, vajon alkalmasak lennénk-e a szülői szerepre? :-) Úgy képzeltük, hogy egy kis csomaggal, egy tojás alakú űrsiklóban, sisakkal a fején várja a Jóisten jóváhagyását, az indulásra. Az esküvő napján biztosak voltunk abban, hogy a Pici már a Tranzitban várakozik, és sokat beszéltünk hozzá. Tavasszal állatkás üvegképeket festettem a szobájába, Ká pedig tervezni kezdte, hogyan kellene majd bebútorozni a csöpp kis jövevény szobját. :o)

Aztán elindult a babaprogram, és én alig telt el néhány nap, éreztem, hogy a "kis űrkapszulánk" megérkezett. Hívtam is anyukámat, hogy beszámoljak neki a közérzetemről. Égett a gyomrom ugyanis, és reggelente furcsa, erős éhségérzet tört rám - rögtön ébredés után. A bőröm furcsa mód selymes lett, az arcom pedig kipirosodott. Ká is észre vette mindezt, és örömmámorban úszott. A környezetem azonban nem hitt nekem. Azt mondták, ilyen korán még nem érezhetek semmit, maximum pszichésen beképzelem, hogy terhes vagyok, mert vágyom rá.
Két ember volt csupán, aki mellettem állt: Anya és Brigi barátnőm.
Anya azt mondta, hogy annakidején, a nagymama is az első naptól tudta, hogy egy kis életet hord a szíve alatt, és ugyanilyen gyomorégése volt reggelente. Brigi pedig megtornáztatott: azt mondta, álljak egyenesen, és nyújtsam ki a kezem az ég felé.
- Mit érzel? - kérdezte kíváncsian a telefonban.
- Mintha húzódna egy kicsit az alhasam - mondtam tétován.
- Akkor megérkezett a Baba! - ordított fel diadalittasan a barátnőm, én pedig majdnem elaléltem az örömtől.

Egy lényeges momentum ezekből a napokból. A szerelmes éjszaka után álmot láttam. Álmomban Ká és én a környéken sétáltunk. Nyár volt, kora este. A nap már lenyugvóban volt, és kellemes langyos szél simította végig a testünket. Az épülő házakat és a messzi dombokat néztük, amikor egyszerre csak utánunk kiáltott valaki. Egy vékonyka gyerekhang volt. Hátranéztünk, és egy Árpika-forma, szőke, 2 éves korú kisfiú igyekezett nagy svunggal utánunk. Amikor utolért minket, megfogta a kezünket, és így hármasban sétáltunk tovább. Az egész valahogy nagyon természetes és nagyon jó volt.
Reggel azonnal elmeséltem Ká-nak a történteket. Azt mondtam, Árpika velünk akart jönni. Ká erre azt kérdezte:
- Nem azt mondtad, hogy sokkal fiatalabb volt, mint Árpika?
- De...de hasonlított rá. Szöszi kisfiú volt...
- És arra nem gondoltál, hogy ő a mi kisbabánk, és így "jelentkezett be hozzánk"?
Ekkor persze már bömböltem a meghatottságtól, mert éreztem, hogy Ká-nak igaza van, és a szívem alatt életre kelő kis élet olyan mély érzelmeket ébresztett fel bennem, amit abban a pillanatban fel sem tudtam fogni.

Csigalassúsággal teltek a napok, majd a 10. napnál nem bírtunk tovább várni: vettünk 3 db terhességi tesztet. Régebben úgy terveztem, amikor rájövök, hogy babát várok, veszek egy kiscipőt, és odaadom a férjemnek. Ká azonban részese szeretett volna lenni a tesztelésnek, így együtt ültünk be a fürdőszobába. Cseppentettünk, majd kétezres pulzussal, tágra nyílt szemekkel meredtünk a tesztpapírra, amíg...

... megjelent 2 csík! Halovány, vékonyka vonalak, de egyértelműen ott voltak. Leírhatatlan volt az az öröm, amivel egymás nyakába ugrottunk...
Órák hosszan hívogattuk a barátainkat, kollégáinkat, és peresze, elsőként a családtagjainkat és a nőgyógyászomat, aki mosolyogva gratulált az eredményhez.
Mosolya aztán akkor lett csak igazán széles, amikor a 6. héten személyesen is találkoztunk, és elmeséltük neki, hogy összesen 5 tesztet csináltunk 3 nap alatt, és mind pozitív lett. Kérte, hogy meséljem el a kezdeti tüneteimet, amelyekből a várandósságra következtettem. Felsoroltam neki mind a 12 (!) tünetet, és ő bólogatott.
- Tudja, Kedves, az orvostudomány rengeteget tud a világról, de egy édesanya ösztönével senki sem vetekedhet...

Jelenleg a 4. hónapban, a 14. hét elején járunk. Az eddigi labor, EKG és egyéb vizsgálatok jól sikerültek. Az orvosom szerint problémamentes terhességre és szülésre számíthatunk. A közérzetem remek, a kezdeti gyomorégésem megszűnt. Ká-val rendszeresen "betelefonálunk" a hasamon át a Picihez és beszélgetünk vele. Álmodozunk a napról, amikor megláthatjuk, és a karjainkba vehetjük őt. Tervezgetjük a szobáját, és szortírozzuk a tesóméktól kapott babaholmikat. Az idő pedig ketyeg... közeledünk a nagy Találkozáshoz. :o)))

Azt gondolom, hogy a gyermekáldás Isten ajándéka, ugyanakkor sokat tehetünk az egészségünkért, és azért, hogy a születendő kisbabánknak a lehető legjobb fizikai és lelki körülményeket teremtsük meg. Az orvosok szerint egy egyszerű E-vitamin vagy cinkhiány, pajzsmirigy vagy hormonális rendellenesség miatt akár évekig elhúzódhat a babára való várakozás.
Igaz, sosem szedtem fogamzásgátlót, és sosem voltam beteg, nem műtöttek, és a családunkban sem fordult elő semmilyen komoly betegség, de úgy érzem, sokat számított az a 3 év, amit Ká-val az egészségünkre fordítottunk. Nem csak azért, mert biztos alapot teremtettünk, hanem azért is, mert ezzel a Picit is olyan úton indíthatjuk el, amely az ő fizikai-lelki-szellemi épségét és harmóniáját szolgálja.

Amennyiben valakit komolyabban érdekel bármilyen általam említett módszer, torna, terápia, vitaminkészítmény, kérem, keressen meg a mirza@mindmegette.hu címen. Nagyon szeretnék minden leendő kismamának segíteni, és hiszem, hogy az egészséges életmód és a pozitív életszemlélet a házhoz csalogatja a gólyákat ...:o)