2008. június 10. Készülődünk

Úgy gondoltam, hogy mivel alapvetően rendszeretően élünk, nekem nem lesz efféle "fészekrakó" programom...
... mígnem az anyai ösztönök rajtam is felülkerekedtek, és nekiláttam a szülés előtti tennivalóimnak: kimostam a Pici ruháit, plüss játékait és lepedőit (még hátravannak a textilpelenkák és az ágyához tartozó textil kiegészítők), kivasaltam Ká összes ingét, rendet raktam ahol szükségesnek láttam, összeállítottam a kórházi csomagunkat, leolvasztottam és kitakarítottam a hűtőszekrényt, és listát írtam azokról a dolgokról, amiket a következő hetekben még el kell intéznünk. Ha minden jól megy, a 36-37. hét végére mindennel megleszünk, így terveim szerint az utolsó 3 hétben már csak a Nagy Találkozásra kell koncentrálnunk.

Persze nem hajtom magam, és sokat alszom, és még többet pihenek felpolcolt lábbal. A feladataimat olyan tempóban végzem, mint egy lassított felvétel, így persze mindennel háromszor annyi idő alatt készülök el, mint máskor. De nem bánom. Leírhatatlan boldogsággal tölt el minden, ami a Picivel kapcsolatos. A babaszoba is alakul (legközelebb megkérem Ká-t, hogy készítsen néhány fotót róla), de azért még néhány elem szerelésre szorul. Talán 1 héten belül azzal is kész leszünk. Aztán jöhet a lámpaszerelés, függöny és ablakmosás, és kész. (A takarításban mindenki segít, így nekem nagyjából csak a teregetés és a törölgetés marad.)

Közben muszáj még egy képet közölnöm Dorka első kis barátjáról, erről a szivárványszínű macsekról, mert megígértem neki, hogy ha kibírja a mosógépben való pörgés okozta sokkot, mindenképp beteszem a naplónkba a fényképét. :-)

Szóval ő az egyik "váró-állat", aki - ha megszáradt -, máris beülhet az úti csomagba, hogy a nagy napon velünk együtt lehessen a szülőszobában, és vidám kis pofijával üdvözölhesse a Babánkat. (Van még egy kis tehenünk is, de szegény még olyan ázott a mosástól, hogy nem akart ilyen küllemmel szerepelni. :))

A babaruhákkal is remekül állunk, hiszen Szilvi, a sógornőm az elmúlt 4 év alatt (!) minden babaholmit megőrzött nekünk, amit ők használtak, no és kaptunk a nagyszülőktől, kollégáktól és barátoktól is egy kezdő készletre valót, így 99 % - ban megoldódott ez a feladat is. Persze mi is beruháztunk néhány igazi "lányos" darabra, hogy a Zsigáéktól örökölt kék-fehér rugdalózók mellett legyen egy kis rózsaszín és sárga színfolt is. :-)) A parányi zoknik, sapkák és kesztyűk épp kint száradnak a fregolin...

Mindig gondoltam, hogy egy baba érkezése nagy öröm, de hogy ekkora ... mindenkinek csak ajánlani tudom!

Bori, a szülésznőnk lediktál egy listát, hogy tudjuk, mit kell vinnünk a kórházba a Picinek, Ká-nak és nekem az ott töltendő napokra. Meglepett, de például babaruhát egyáltalán nem kell csomagolnunk (maximum egy "ünnepi - hazajövőset"), csupán apró cérna zoknit, sapkát, esetleg kesztyűt (hogy ne kaparja össze magát), textilpelenkát és popsi törlőt. Minden mást kapunk az ottlétünk alatt. Nekem kicsit más jellegű dolgokat is kell vinnem, hiszen gondolni kell a gyermekágyra és a szoptatásra, de ezeket most nem részletezném, mert ki tudja, hány férfi olvasónk van? :-) Ká-nak egy zöld "békaruhát", papucsot, vizet és némi harapnivalót (müzli szeletet, szőlőcukrot és nápolyit) csomagoltam össze, hogy ő is jól bírja majd az apás szülést és a kórházban való tartózkodást. (Persze indulás előtt még majd szendvicset is készítek neki, mert állítólag az apukák gyakran az éhségtől esnek össze a folyósón, ezt pedig nem akarjuk.)

Végül pedig megmutatom, hogy Ká milyen takarót vett a kislányunknak - engem teljesen lenyűgözött vele. :-)))

Várakozással teli napok állnak előttünk is, mögöttünk is, de nem sürgetjük az időt. Mindhárman remekül vagyunk (holnap töltjük be a 35. hetet), és nagyon nagy boldogsággal tölt el minket a gondolat, hogy nemsokára találkozunk. A Picinek minden nap elmondjuk, hogy mennyire szeretjük, és mindent megmutatunk neki, amit a szobájában ügyködünk, vagy amit neki vásárolunk - ilyenkor élénk rúgkapálással jelzi, hogy bizony, hiába lakik ő még odabent, mindent lát és érez. Ká esténként úgy kíván neki szép álmokat, hogy megkéri, legyen türelemmel még egy kicsit, és majd szólni fogunk neki, ha itt az idő. :-)))

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>