2008. szeptember 9. Szaladj Titusz, fuss a csillagok felé!

A lelkem mélyén persze mindig is tudtam, hogy a Jóisten nem felejt el senkit, és ha eljön az idő, az Öregurat is "haza fogja szólítani", de jó volt arra gondolni, hogy az undok, kövér, de annál szeretetreméltóbb macska még nagyon sokáig velünk marad. Sajnos azonban odafent is szeretik őt, ezért néhány nappal ezelőtt, egy csütörtöki reggelen Gróf Titusz örökre elaludt, hogy ezentúl az égiek között szaladgáljon. Levetette megfáradt, kopott kis bundáját, és a rá váró angyalokkal a felhők közé nyargalt.

Ká vigasztalhatatlan volt, és én semmi okosat nem tudtam mondani neki. Nem az én macskám volt, de mélyen megrázott a halála. Ugyanakkor tudom, hogy az ember ilyenkor magát siratja, hiszen Titusznak egészen biztosan szebb és jobb helye van a Jóisten mellett, odafent. De húsz év, az húsz év. A ragaszkodás, a szeretet, és a veszteség érzése nem múlik el egy csapásra.

Aznap arra gondoltam, hogy ezzel be is fejezem a Morzsálót, hiszen Titusz a "címerállatunk", a blogom első és legfontosabb inspirálója, a főszereplőm, aki nélkül talán soha nem kezdtem volna el írni, és aki nélkül talán értelmét veszíti az egész. Ká azonban azt mondta, hogy az Öregúr boldog lett volna, ha tudja, milyen híres macska lett belőle, és tetszett volna neki a naplónk. Így aztán maradunk.

S hogy az Öregúr most merre jár? Nem tudom.
De már soha többé nem szalad elénk boldogan a kertkapuba, és nem dögönyözhetjük meg a nyári út porától koszos fekete-fehér bundáját.
Nem halljuk beszédes nyávogását a telefonon át, és nem lesz több születésnapja, amit megünnepelhetünk. Marad az emlékezés, a szeretet, és a szép emlékek, valamint egy jól sikerült grafika, amit róla készítettek valamikor 2004-ben, hogy segítse egy szárnyát próbálgató blog indulását. Segített is... és fitos kis macska-pofijával örökre a naplónk legfőbb motívuma marad.

Menj, kedves Titusz, szaladj az égi mezőkön! Kergetőzz, ugrándozz, légy újra fiatal, boldog és egészséges égi pajtásaid között. És ha akad majd néha egy-egy szabad perced, a felhők közül nézz majd le Ká-ra, néhai gazdádra, aki - bár tudja, jó helyen vagy -, bizony szomorkodik nélküled...

Tituszra emlékezve:

Titusz 20. születésnapja >>>

Látogatás az Öregúrnál >>>

A gyógyító macska >>>

A csodálatos macskás lábtörlő >>>

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>