2009. augusztus 24. Parmezános cipó és a gobelinek
2009. 08. 24.
Nagyon szeretek gobelinezni, de az elmúlt évben nem sok időm volt, hogy a hobbimmal is foglalkozzak, így a befejezetlen kézimunkák csendben várakoztak a szekrény tetején, egy nagy dobozban.
Időnként - amikor azt hitték, senki sem látja őket -, megemelték a doboz könnyű fedelét, és kilestek rajta. - Naaaa, mit látsz? - kérdezték a Fonalak. - Semmit - válaszolta csalódottan a hímzésre váró, szépen festett Vászon. - De hát hol lehetnek? - szólalt meg vékony hangon a Gyűszű. - Ne türelmetlenkedjetek már! - intette őket le dörmögő, mély hangján az öreg Olló. - Nyilván sétálni vitték a Kisbabát. Most ő a legfontosabb, és ez így is van rendjén! Inkább, amíg nincsenek itthon, kapcsoljuk be egy kicsit a tévét! :-)))))) ... Alig negyven perccel később csörrent a kulcs a zárban. Hirtelen csend támadt, s a papírdoboz fedele némán a helyére billent. Elfojtott kuncogás hallatszott a papírdoboz mélyéről... - Mirza, hallottál valamit? - kérdezte Ká. - Nem, semmit, biztos csak a percekkel korábban eleredő eső hangját hallottad, ahogy megzörgette a redőnyöket. - válaszoltam, és mosolyogva a papírdoboz felé sandítottam. "Szegényekkel lassan foglalkoznom kell - gondoltam -, majd fennhangon így szóltam: - No, ma délután, ha a Kicsi elaludt, GOBELINEZNI fogok! A doboz alig észrevehetően megmozdult - mintha csak egy apró fuvallat söpört volna végig a szobán -, de én pontosan tudtam, hogy a lakói sóhajtottak fel. - Végre! - hallottam a pusmogást. - Mégsem felejtett el minket! - Gyorsan, gyorsan! Mindenki szedje rendbe magát! - sürgette a többieket egy vékonyka hang. - Csend legyen! Már jön is.... ... ekkor odaléptem a szekrényhez... ... és levettem a polcról a papírdobozt. Légy pisszenését sem lehetett hallani. Kinyitottam, és elérzékenyültem. Ott volt a sok szép színes fonal, és a szebbnél szebb kép, amelyek hosszú ideje türelmesen várakoztak, és most boldogan mosolyogva, a legszebb arcukat mutatva néztek rám. :D
Először Ludas Matyit vettem elő. Ez egy nagy álló gobelin, amelyet vastag gyapjú fonallal kell kivarrni. Nagyságrendileg a kép 75 százaléka van kész (a lábai nincsenek még kivarrva), így, ha most nekiállok, egy hét múlva már vihetjük is a keretezőhöz. Dorkának nagyon tetszik a szöszi kisfiú és a liba is, minden nap megmutatom neki, ő pedig mosolyogva nézi őket.
Ludas Matyi - gobelinen
A második kép egy angyalkákat ábrázoló, leszámolós, keresztszemes minta alapján fog elkészülni - ennek a nagyja még hátra van, hiszen még csak a középső angyalka arcánál tartok. Ha kész lesz a minta, alá varrom Dorka nevét és születési dátumát. Árpikának is kivarrtam ugyanezt a képet, még 5 évvel ezelőtt, és annyira megtetszett az eredmény, hogy megfogadtam, ha majd megszületnek a saját gyerekeink, ők is kapnak angyalos képeket. :-)
Őrangyalok - keresztszemes mintán
A harmadik - varrásra váró - képet még a szülés előtt vettük Ká-val, és aznap, amikor Dorka született, be is vittem magammal a vajúdó szobába. Az a vicc, hogy bár nagyon sokat voltam odabent (hajnali 5-től este fél nyolcig, ezt a képet nem azért nem kezdtem el, mert rosszul voltam, hanem azért, mert egy mackós, keresztszemes párnát varrtam Dorkának, amit aztán a kórházi ottartózkodásunk során be is tudtam fejezni. Azóta a Kicsi szobájában van, a játszószönyegen, és Dorka nagyon szeret ráfeküdni, és hemperegni vele. :-) Szóval, az íriszes képhez voltaképp még hozzá sem tudtam kezdeni, de így is szívesen előveszem és nézegetem, annyira tetszenek a színei és a hangulata. Ehhez vékony, selyemfényű pamutfonalat vettem, mert ezek fogják a legjobban kiemelni a lila virágszirmokat.
Íriszes tájkép - gobelin
A hét végén tartottuk meg Anyukám 65. születésnapját. Mivel Anyának a rántott hús a kedvence, nem tudtam semmi különlegessel előrukkolni, de nem is baj, hiszen első az ünnepelt öröme. :-) Az ünnepi menü érdekessége, hogy elrontottam ugyanazt a tortát, amit már Ká-nak kétszer is elkészítettem. A piskóta hibátlan lett, de a krém valahogy híg maradt. (Valószínűleg az újonnan vásárolt, és sosem próbált zselé-fix használata közben adódott valami probléma.) Olyannyira, hogy nem is tudtam felkenni a piskótára. Apa azt mondta, ne zaklatódjak ezen, vágjuk fel a piskótát kockákra, és öntsük nyakon a krémmel, mint egy somlói galuskát. Így is tettünk, íme az eredmény. :-)))
Orosz krémtorta - más állapotban :-))))
Viszont sütöttem egy nagyon finom, különleges cipót, amit az alábbiakban meg is osztok veletek. Hivatalosan kenyérsütő gépben, vagy sütőben, hosszúkás formában kellett volna megsütni, én ehelyett a sokszor bevált sütőzacskót választottam, és ahogy majd a képen is látni fogjátok - megérte. :D
Parmezános cipó
Hozzávalók: 2-2,5 dl víz, 2 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál só, 1 teáskanál cukor, 50 dkg liszt, 1 csomag szárított élesztő, 1 púpos evőkanál reszelt parmezán Elkészítés: 1.) A hozzávalókat a megadott sorrendben a kenyérsütő gépbe tesszük, és bedagasztjuk, majd kétszeresére kelesztjük. (Természetesen, hagyományos módon is lehet dagasztani, keleszteni.) 2.) A tésztát lisztezett deszkán átgyúrjuk, cipót formálunk belőle, majd újabb fél órán át pihentetjük (langyos helyen). 3.) A tetejét ollóval megcsipkedjük, vízzel kicsit meglocsoljuk, majd nagy sütőzacskóba tesszük, és a zacskót lezárjuk. A zacskót eztán néhány helyen kiszúrjuk, és a cipót előmelegített sütőbe tesszük. Kb. 200 fokon 45 perc alatt készre sütjük. Rácsra téve hagyjuk kihűlni. Magában, vajjal, és fokjagymás olívaolajjal megkenve egyaránt kitűnő.
Parmezános cipó - mennyei illat lesz a házban tőle, amíg sül... :-)
Dorka nagyon szépen nő, és egyre ügyesebb. Már néhány másodpercig kapaszkodás nélkül is tud állni. Persze, csak ha nézőközönsége van, különben nem erőlteti magát. Ilyenkor "szól" nekünk, majd amikor látja, hogy mindketten figyelünk, egyszerre csak elengedi a kanapét és diadalittasan (kicsit imbolyogva) kacagni kezd és felváltva néz egyikünkről a másikunkra, valami olyasfajta arckifejezéssel, hogy "nnnnamitszóltok ?" Az evéssel már nem állunk ilyen fényesen, mert a Kicsi újabban nem szívesen eszi meg a pépeket, a gyümölcsökre fintorog, és voltaképp nagyon kevés olyan étel van, amit jó étvággyal eszik. A főtt répát és a vajas zsemlebelet elmajszolja, esetleg egy kis párizsival, de ennyi. A főzelékek közül a tökfőzelék és a cukkíni főzelék kedvenc, de a többi, amit eddig szeretett, kiesett a pixisből. Gondolom, jönnek a fogai, ezért a váltás, no és nyilván az ízlése is változik. Jövő héten jön a védőnéni, akkor majd egyeztetünk, milyen babaételekkel bővíthetnénk a repertoárt. :-)
Dorka 13 hónapos :-)
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Mindmegette Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
