2009. július 20. Dorka első szülinapja

Ká és én hetek óta készültünk erre a zsúrra. Azt szerettük volna, ha aznap minden tökéletesen sikerül, és Dorka nagyon jól érzi magát. Reggel alig vártuk, hogy a kicsi felébredjen... majd énekszóval köszöntöttük. Szegénykém, laposan pislogott, és bágyadtan-csodálkozva nézett ránk, aztán elmosolyodott. Úgy, ahogy csak egy kisgyerek tud, amikor a szüleire néz. :-) Aztán Ká átnyújtott neki egy kis cserepes virágot, amit Dorka - mint egy igazi kis nő -, kíváncsian nézegetni kezdett.

Látszott, hogy még nagyon álmos, de azért odaadtuk az ajándékait, majd hagytuk, hogy teljesen felébredjen, és bontogatni kezdje a csomagokat...

Egy katica mintás háromkerekű, lábbal hajtható járgányt és egy mágneses rajztáblát kapott, és úgy láttuk, nagyon örült neki. Előbbin már egész ügyesen üldögél (haladni még nem tud), utóbbin pedig nagy lelkesedéssel rajzolgat.

A ház ekkorra már teljes ünnepi pompában állt, előző nap ugyanis a nagyszülőkkel feldíszítettük; girlandokat, szerpentineket, lampionokat tettünk ki a nappaliba, és előkészítettük a terítéket. A gyerekeket (és szüleiket) délután 4 órára vártuk. Még egy kisebb, felfújható medencét is felállítottunk a teraszon, hogy a picik csobbanhassanak egyet a nagy hőségben, és a terasz fölé varrtunk egy óriási vászon árnyékolót.
Dorka hatalmasat aludt ebéd után, és épp a kezdés előtt 15 perccel ébredt fel. Ráadtam az ünnepi ruhácskáját, megfésültem, és egy pici fehér virágot tűztem a hajába. Minden készen állt, már csak 10 perc volt 4 óráig...

... amikoris belilult az ég. Pillanatok alatt esti sötétség lett, és áramszünet szakította meg a sütőben sülő saslikrudak pirulását. Az ég mennydörgött, hatalmas szél támadt, majd esőfüggöny terítette be a várost.
Voltaképp számítottunk erre a viharra, hisz egész héten ezt szajkózta a rádió, és egy évvel ezelőtt ilyenkor pontosan ilyen idő volt. :-)
Engem nem zavart, mert nagyon szeretem a nyári viharokat. Illatosak, romantikusak, és finom, friss lesz utánuk a levegő.
A telefon ettől kezdve nonstop csörgött. A barátaink telefonáltak, hogy ne aggódjunk, jönnek, csak késni fognak a nagy eső miatt.
Nem aggódtunk. Illatos mécseseket gyújtottunk, megterítettünk, és a szakadó esőt néztük bentről.

Kb. 1 óra késéssel szinte egy időben befutott az összes család, sorban érkeztek a mosolygós, és az esővel mit sem törődő kisgyerekek. :-) Nagyon cukik voltak, mindannyian hoztak valamit Dorkának, és olyan szeretettel bántak vele, hogy az leírhatatlan. Mindenkit a svédasztalhoz tereltünk, és a kicsik csemegézni kezdtek. A gyerekek körében a sajtkockák és a mini szendvicsek aratták a legnagyobb sikert, míg a felnőttek inkább a saslikokat részesítették előnyben.
Hamarosan újabb vendégünk érkezett: Galagonya bohóc, és Eszter, az arcfestő. Galagonya elképesztő hangulatot teremtett egy pillanat alatt. Minden gyereknek különféle lufiállatokat hajtogatott, cukoreső hullott az égből, repültek az afrikai ugróegerek, és arany lapocskák terítették be a játékban résztvevőket. A kicsik kacagásától zengett az egész környék. :-)

Dorkának különleges babatortát készítettem. A receptet Nórától, a védőnénitől kaptam, kifejezetten a pici születésnapjára. Íme a recept:

Védőnéni túrótortája - 1 éves babáknak

Hozzávalók: 2 tojássárgája, 25 dkg (por)cukor, 2 csomag vaníliás cukor, 12,5 dkg margarin, 50 dkg túró, 1,8 dl (baba)víz, 25 g étkezési zselatin, 3 dl tej
Elkészítés:
1.) Egy tálban habosra keverjük a tojássárgát, a cukrot, a vaníliás cukrot és a margarint. Eztán belekeverjük a túrót is.
2.) A langyos vízben feloldjuk a zselatint, megmelegítjük, majd hűlés közben beletesszük a tejet. Ezt belekeverjük a túrós masszába, és az egészet egy kapcsos formába öntjük. (Én egy gömbölyű kis üvegtálba tettem). Tehetünk bele puha gyümölcsöket. 12 órán át hűtőben tartjuk, majd kiborítjuk, és tálaljuk.

Miközben Galagonya szórakoztatta a gyerekeket, Eszter kipingálta a kicsik arcát. Az első bátor vállalkozó Dóri, Bea barátnőm szép kislánya volt, aki a kezére kapott egy lila, csillámportól szikrázó mesevirágot. (Persze a virág a lufikaticától pont nem látszik...:-))

Gáborka, Dóri kisöccse eközben egy kék lufikrokodlira várt...

Természetesen Zsiga és Árpika sem hiányozhattak a társaságból. Igaz, ekkorra ők már nem önmaguk voltak, hanem átváltoztak: Superman és Batman állt előttünk. (Igaz, itt még Batman jelvénye nem volt teljesen kész, de ez nem zavarta a fiúk örömét.)

Petra és Szabi is eljöttek Grétivel és Bodzával. Gréti egy tulipánt és egy tündércsigát kért az arcocskájára, és utána büszkén mutatta mindenkinek, milyen szép csillámporos lett mindenhol a bőre. Bodza eközben lelkesen majszolta a babatortát, majd elégedetten bújt oda a testvéréhez.

A kis Emma is pillangót kért. :-)

Épp hogy letettük a tortás villákat, beállítottak a bábosok. Nagyon gyorsak voltak, így pár perc alatt felállították a színpadot, és felkészülten várták, hogy mindenki elhelyezkedjen. A gyerekek izgatottan ültek a székeken, és tátott szájjal nézték a paraván felett látható díszleteket. A mese címe: Süni és a csodabogyó volt. Hamarosan elkezdődött az előadás, és mindenki lélegzet-visszafojtva hallgatta a nyuszik és a süni dalait. A kicsik teljesen belefeledkeztek a mesébe, és ha a "szereplők" kérdezték őket, hogy merre jár a róka, és kinél van a csodabogyó, lelkesen kiabáltak és mutogattak a báb-állatoknak. Jó érzés volt látni, hogy ennyire tetszett nekik a bábjáték. Dorkának ez volt a második bábelőadás, amit látott, de ugyanolyan boldogan kacarászta végig, mint az elsőt.

A mese után még tartottunk egy rövid kis tombolát, aminek legalább akkora sikere volt, mint Galagonyának és a Bábosoknak. :-)
Végül mindenkit kikísértünk a kapuig és mosolyogva integettünk a kis vendégeinknek. Látszott, hogy aznap senkit nem kell majd különösebben altatni...

Közben olyan sok e-mailt kaptam, amiben Galagonya bohóc elérhetőségét kéritek, hogy úgy gondoltam, itt, a naplóbejegyzés végén közzéteszem - remélem, ő sem bánja. :-)

Galagonya bohóc honlapja >>>