2009. július 27. Balatonfenyvesen

Azon a nyáron sokat álmodoztunk arról, hogy majd talán nemsokára nekünk is lesz gyerekünk, és majd babakocsival, labdával és mindenféle cuki játékkal lesz telepakolva az autó, amikor ide jövünk...
És most itt vagyunk. Van egy édes kislányunk, és igazi szülőkké váltunk. Gyerekholmikkal megpakolva utazunk, és reggel gyerekkacajra ébredünk. A nagyszülők is nagyon boldogok, mivel egész nap Dorkával lehetnek, a kicsi pedig nagyon élvezi a nagy, családi zsivajt.

Az idő remek, egész nap hétágra süt a nap. Igaz, tegnap előtt hatalmas vihar volt éjszaka, csak úgy kopogott a jég a redőnyökön, de nem bántuk, mert utána olyan jól lehűlt a levegő, hogy mindannyian 10-ig aludtunk. :-) Dorkának lehoztunk egy pici, felfújható medencét, amit felállítottunk a teraszon, így ha esik, ha fúj, minden nap tud pancsolni egy kicsit.

Rengeteg a gyerek a környéken, így mindig van társaságunk. A strand tele van, ez az első olyan Balaton parti város, ahol idén "tömeget" látunk. Persze, ez nem ugyanaz a tömeg, ami gyerekkoromban jellemezte a Balatont, de azért megvan a hangulata. A sétálóutca a parton tömve van, csakúgy, mint a lángosos és hekkes büfék.

Az ételek árát azért rendesen megkérik. Döbbenetes például, hogy egy pizzériában / étteremben négy főre kb. 4500-5500 Ft-ot fizet az ember egy átlagos vacsoráért, ám ha hekkezni akarunk, legalább 7000 Ft-ra leszednek a legegyszerűbb büfében is. Ahol ugye nincs szép asztal, sem teríték, csak koszos fapadok, papírtálcák és műanyag evőeszközök. Ezzel nem is lenne baj, hiszen a hekkezés így az igazi, ettől "balatoni". De azért az ára - szerintem - húzós. Lehúzós. :-))))

Az sem marad éhen, aki nem szereti a halat... hiszen minden nagyobb büfében árulnak sülteket, pizzát, hamburgert és főtt kukoricát. Az illatok mennyeiek, és aki nem vacsorázni indult el a partra, előbb-utóbb az is kedvet kap valamihez. Nekünk eddig (az ára ellenére), a hekkezés jött be a legjobban, talán épp azért, mert utoljára talán 20 éve, a szüleim vállalati üdülőjében ettünk ilyesmit. No és a lángos, amit le is fotóztunk, hogy nektek is csorogjon a nyálatok...:-))))))

Minden este, vacsora után sétálunk egyet a parton. A levegő selymes, a naplemente gyönyörű, és különféle programok vannak a főtéren. Általában kisebb-nagyobb gyerekek zenélnek, énekelnek vagy táncolnak - Dorkának nagyon tetszenek ezek a műsorok, és a kicsik fantasztikusan ügyesek.

Esténként azért nem tudunk sokáig dajdajozni, egyrészt a kicsi miatt, akinek aludnia kell, másrészt a szúnyogok miatt, akiknek mi vagyunk a vacsorája... akad azonban valaki, aki a házat védi a betolakodó (szúnyogok) ellen: egy kicsi béka. Ilyen szép kis békát még egyikünk sem látott, ezért minden nap megcsodáljuk. A fénykép nem adja vissza a valódi szépségét. Az életben kb. 4 centis és fényes smaragdzöld. Mint egy ékszer, úgy néz ki. A redőnytokban lakik; nappal alszik, éjjel pedig vadászik. Ká minden reggel meglocsolja, hogy jobban viselje az ablakot tűző nap melegét. Ilyenkor a vízsugár alá áll, és forgolódik. :D

Főzni nemigen főzünk, jobbára hideget eszünk napközben, este pedig lecsapunk valamelyik büfé kínálatára. Eddig mindössze egy nagy tál túrós csuszát és egy kevés tejberizst készítettem, a többiek nagy örömére. Hangulatos volt a teraszon enni, hisz Balatonon minden más. A fények, az illatok, a levegő és még a fák susogása is.

A mai blogbejegyzést a stég lépcsőivel zárom. Olyan hívogató... ugye? :-)

Mindenkinek nagyon kellemes pihenést és szép nyarat kívánunk!
És Felipe Massának mielőbbi gyógyulást!!!