2009. május 11. Az olasz konyha nyomdokaiban...

Na, jó, nászúton Olaszországban voltunk, Bibionéban, de ott a szállodában inkább nemzetközi volt a konyha kínálata, nem tipikusan olasz. Minden este adtak valamilyen könnyű tésztát, de épp csak meglocsolták valamilyen - amúgy roppant ízletes öntettel. Nem úgy, mint nálunk - tonnányi túróval, szalonnával, tejföllel, sajttal és húshegyekkel. :-)

Hétvégén megjött az ihlet, és belevágtam. Egyetlen egy olasz receptet próbáltam ki: a húsgombócokkal töltött kelkáposztát. Már az elkészítése során rájöttem, hogy sokkal könnyebb az egész, mint gondoltam, de az étel családom körében aratott sikere egészen megdöbbentett. Ká konkrétan azt mondta: "na látod, ez egy amolyan IGAZI hétvégi ebéd volt! Ilyet mindig szívesen ennék!"
Mindezt őszinte dicséretnek szánta, és tudni kell, hogy ő amúgy is mindig megdicsér, de ez most érezhetően a bókok bókja volt. Kérdeztem is, mitől volt ez olyan IGAZI? Hát attól, mondta, hogy nem sovány pulyka volt, meg hal, és könnyű párolt zöldség. Hanem NORMÁLIS ételek: kolbász, császárszalonna és darált hús együtt...
Nos, azt hiszem, a legtöbb férfi így gondolkozik...:D

De kezdjük a legelején. Mivel nem tudtam, sikerül-e a főfogás, olyan levest főztem, amit nem lehet elrontani, és előző este elkészítettem egy túrós desszertet is, amit Ká még éjjel lemeózott, és azt mondta, isteni. Így nem izgultam a továbbiakon: ha rossz az olasz csoda, ott a leves és a desszert, senki nem marad éhen.

Gombakrémleves

Hozzávalók: 1 kg gomba (csiperke), erőleveskocka, 1 karaván füstölt sajt (tömlős), bors, só, petrezselyem, 2 púpozott evőkanál liszt
Elkészítés:
1.) A gombát megmossuk, megtisztítjuk, felszeleteljük.
2.) A gombát egy mélyebb lábasba tesszük, felöntjük annyi vízzel, ami épp, hogy csak ellepi, megfűszerezzük sóval, borssal, (aki szereti, erőleveskockával :-)), és puhára főzzük. (Nagyon hamar elkészül!)
3.) A leveshez adjuk a krémsajtot, és botturmix segítségével az egészet krémesre turmixoljuk. (Ha azt szeretnénk, hogy sűrűbb legyen a leves, tegyünk bele 2 púpozott evőkanál lisztet, és turmixoljuk simára). Szűrőn átszűrjük a levest egy másik lábasba (így sokkal selymesebb lesz), majd megrottyantjuk. Petrezselyemmel, reszelt sajttal megszórva, forrón tálaljuk.

(Hmmm.... belátom, a képen úgy néz ki a levesem, mint valami cementlé... de higgyétek el, az íze szuper volt, és nem is volt ilyen szürke. Kukába a fényképezőgéppel! :-))

Húsgombócokkal töltött kelkáposzta
- ez az olasz recept :-)

Hozzávalók: 60 dkg darált hús, 23 dkg kolbász, héj nélkül - apróra vágva, 10 dkg felkockázott pancetta (császárszalonna), 20 dkg reszelt parmezán sajt, 1 tojás + 1 tojássárgája, 5 dkg zsemlemorzsa, csipetnyi szerecsendió, só, bors, 1-2 nagy fejeskáposzta, 1 vöröshagyma, 40 dkg hámozott paradicsom, 1,2 dl extra szűz olívaolaj, 1,2 dl száraz fehérbor, 1,2 dl marhahúsleves
Elkészítés:
1.) A darált húst, a nagyon apróra darabolt és lehéjazott kolbászt, és a szintén apróra vágott szalonnát, reszelt sajtot, tojásokat és zsemlemorzsát egy mély tálba szórjuk. Meghintjük szerecsendióval, sózzuk, borsozzuk, majd alaposan összegyúrjuk.
2.) A kelkáposztát leveleire szedjük, megmossuk, majd forró sós vízben minden levelet kb. 4 percig forrázzuk. Lecsepegtetjük a leveleket és félretesszük.
3.) Előveszünk egy tűzálló tálat, majd a húsos töltelékből gombócokat gyártunk. Minden egyes golyót becsomagolunk egy kel-levélbe, és a tűzálló tálba tesszük a csomagokat. (Nekem hamar elfogytak a leveleim, mert nagyon kicsi volt a káposztám, ezért a maradék húsgombócokat csak úgy, a becsomagoltak tetejére pakoltam.)
4.) A hagymát és a paradicsomokat megtisztítjuk, felkockázzuk, majd összekeverjük az olívaolajjal, és a gombócokra öntjük az egészet.
5.) A tálat előmelegített sütőbe tesszük, és 200 fokon kb. 1,5 óra alatt készre sütjük. A sütési idő alatt időnként borral és erőlevessel locsolgatjuk a golyókat. Az utolsó 20 percben érdemes levenni a tálról a fedőt (én jénait használtam), hogy elpárologjon a lé egy része, és jól megpiruljon a golyók teteje.

Barackos túródesszert

Hozzávalók: 50 dkg tehéntúró, 30 dkg barackbefőtt (de lehet friss eper is), 2 dl tej, 2 csomag zselatinpor, 4 dl kefir, 8 evőkanál porcukor, 4 csomag vaníliás cukor, 4 dl tejszín, gyümölcs a díszítéshez
Elkészítés:
1.) Egy közepes nagyságú őzgerinc vagy kenyérsütő formát kibélelünk frissen tartó fóliával - úgy, hogy a fólia szélei bőven túllógjanak a formán.
2.) A barackbefőtt levét leöntjük, a barackokat pici kockákra vágjuk.
3.) A tejbe öntjük a zselatint, és kevergetés közben felmelegítjük.
4.) A túrót összekeverjük a kefirrel, a porcukorral és a vaníliás cukorral, egy csipet sóval, végül a barackkal.
5.) A tejszínt kemény habbá verjük.
6.) A zselatint, majd a felvert habot is óvatosan a túróhoz adjuk. A krémet a formába simítjuk, ráhajtjuk a fóliát, és egy napra a hűtőbe tesszük.
7.) Tálalás előtt a túródesszertet egy tálra borítjuk, a fóliát lehúzzuk róla, és tejszínhabbal, gyümölcsökkel (én szőlőszemeket használtam), citromfű levelekkel díszítjük.
A desszert íze leírhatatlanul jó, és nagyon mutatós, könnyen szeletelhető édesség. (A recept nem saját, az e havi Kiskegyed Konyhájában jelent meg - én itt dupla adaggal számoltam, de szerintem egy 5-6 fős társaságnak kb. ennyivel is kell.)

-------------------------------------------------------------------------------------

Babahírek

Dorka lassan betölti a 10. hónapot, és szépen növöget. Két fogacskája van, és talán most jön a következő kettő. Még nem látjuk őket, de kicsit rosszabbul eszik, nyugtalanabbul alszik, és kevesebbet eszik, mint eddig, és a nyálfolyás is erre utal. Persze, a fogzás minden babánál más időben, más tempóban és módon játszódik le, de nagyságrendileg most jött el nálunk ez az időszak. Előszeretettel rágja a járóka rácsait, a cumiját, és ha más nincs a közelben, az ujjait. Hogy könnyítsük a fogzási folyamatot, vettünk neki egy fogmasszírozó buzogányt (ez olyan, mint egy pici fogkefe, csak gumiból van a teteje), és egy borostyán babanyakláncot. Előbbit rágcsálni kell, mert fellazítja a baba ínyét, és segít a fogaknak kibukkanni, utóbbit viszont csak viselni kell.

Nagyon szeretem a borostyánt, így nem esik nehezemre olykor ráadni Dorkára. Estére persze mindig levesszük, nehogy éjjel beakadjon valamibe. Egyébként nem tudom, mennyire a borostyán hatása, de 2 napja szemmel láthatóan jobb a kicsi közérzete. :-)

A legnagyobb esemény azonban kétségtelenül a hétvégi szülinapi zsúr volt, amelyet Brigi barátnőm szervezett a gyerekeinek, Heninek és Balázskának. Minket is meghívtak, így Dorkának ez volt az első hivatalos "zsúr-meghívója". Heni és Balázska aznap születtek, amikor Ká és én megismerkedtünk a Tiszti Klubban 5 évvel ezelőtt, ezért elmondhatjuk, hogy a gyerekekkel egyidősek vagyunk...:-)))
Heni és Balázska elbűvölő, okos, nagyon jól nevelt, melegszívű gyerekek, akik nagyon szeretik a kis Dorkát. (És viszont.) Ezért aztán nagy izgalommal készültünk a szülinapjukra, és nemcsak az ajándékokat, de Dorka ruháját is gondosan, erre az alkalomra válogattuk össze. Tekintve, hogy még pici, és kúszva közlekedik, mindig (kantáros) nadrágba vagy rugdalózóba öltöztetem, hiszen számára ez a legpraktikusabb. Most, életében először egy igazi kislányruhát adtunk rá. Először cibálni kezdte, és a fejére húzta, mint egy takarót, majd hosszasan vizsgálni kezdte, és rájött, hogy ez bizony bármilyen furcsán néz is ki, egy ruha. Ettől kezdve szélesen mosolygott, és úgy viselkedett benne, mint aki minden nap ilyenekben jár. Na jó, kúszik.:-)
A zsúr kiválóan sikerült, Brigi ismét elemében volt, és csodásat főzött. Találkoztunk Olivérrel is, Brigi húgának, Reninek a kisfiával, aki idén januárban született, és persze ott voltak a férjek is: Pedro, Attila és Ká.
Remekül éreztük magunkat, a gyerekek pedig annyit játszottak együtt, hogy Dorka még a vacsora előtt kidőlt, és még akkor is aludt, amikor hazaértünk...